Nagyon sok kutya előszeretettel puszilgatja a gazdáját, sőt, sok gazdi is megcsókolja időnként négylábú kedvencét. De vajon minden kutya ilyen? Mindegyik egyforma lelkesedéssel nyalja arcon a gazdit, és egyforma örömmel veszi, ha ölbe kapják és puszilgatják?
Mi is valójában a kutyapuszi?
A kutya szemszögéből nézve a puszi a kommunikáció egy nagyon sajátos formája. Azok a kutyák, amelyek alkalmazzák és örömmel fogadják, valószínűleg kölyökkorukban azt tanulták, hogy a puszi valamiféle pozitív eredménnyel jár.
Valójában ez egy természetes viselkedésforma, mely fontos a túléléshez. A vadonban a farkas- és rókakölykök nyalással köszöntik vadászatról hazatérő anyjukat, az anya ilyenkor ételt öklendez fel kicsinyeinek. Ez persze undorítónak tűnhet az emberek számára, ám igen praktikus megoldás az állatoknak. Sokkal könnyebb ugyanis az anyának így hazaszállítania az élelmet, mintsem az egész zsákmányt cipelnie.
Ugyanakkor a nyalás a falkán belül a kommunikáció egyik formája is, melyet a szakemberek aktív behódolásnak neveznek. Ennek az az oka, hogy a falka rangsorban lentebb levő tagjai gyakorta nyalják meg a magasabb státuszban levők arcát. Éppen ezért sok kutya előszeretettel használja a nyalogatást, mint kommunikációt, mindaddig, amíg anya, testvérei, vagy éppen gazdái erre fogékonyak.
Miért utálja pár kutya a puszit?
A domináns kutyák a személyes terükbe való behatolást sértésnek, rosszabb esetben kihívásnak fogják találni. Márpedig a puszilgatás egyfajta behatolás a személyes terükbe. Ez az oka annak, hogy megtanítjuk a gyermekeinknek, hogy nem szabad olyan állatot simogatni, amelyeket nem ismernek. Lehet, hogy az állat saját gazdáival szemben alárendelt, de úgy érezheti, hogy az idegenek, különösen a gyerekek, alatta van rangsorban. Még egy felnőttnek is, legyen az akár gyakorlott kutyatartó, nehéz megmondania, hogyan fog reagálni az a kutya, amelyiket nem ismeri. A farokcsóválás és a közvetlen szemkontaktus könnyen félreérthető gesztusok, és bizony, a gyerekek, de a felnőttek is veszélybe sodorják magukat, ha véletlenül megsértik a kutya szociális szabályait.
Vannak olyan kutyák, amelyek kifejezetten élveznek minden figyelmet, ami feléjük irányul, ámde a puszit már nem. A határ valahol ez előtt húzódik számukra. Lehet, hogy az asszociációt egy másik kutya vagy ember tanította nekik, aki negatív módon reagált egy kedves kutyapuszira. Az is lehet, hogy egy korábbi puszi, amit a gazdi próbált adni, túl tolakodó volt a számukra.
Ahogy a kutyáknak, úgy az embereknek is megvan a saját véleményük a kutyapusziról. Sok mesés,igazán szerető és gondoskodó olyan gazda van, aki soha nem engedné meg, hogy a kutya arcon nyalja őket, míg mások számára ez semmiféle problémát nem jelent.
Mi a helyzet a parazitákkal?
Nos, akkor mi is a helyzet a kutyapuszival? Hagyja a gazdi, ha egyébként nem jelent neki problémát és nem tartja undorítónak?
Amikor a kutya arcon nyalja a gazdáját, aki ezt egyébként szereti, a gazda szervezetében endorfinoknak nevezett boldogsághormonok termelődnek. Ez elősegíti a kötődést, csökkenti a stresszt, és egyesek szerint kalóriát éget. Természetesen egy járvány esetén nagyobb kockázatot vállalhat a gazdi a kutyapuszival, mint amennyit az előnyök érnek.
Azért azt tudni kell, hogy a kutya nyálában baktériumok vannak. Persze vannak, akik vallják, hogy a kutya nyála tisztább, mint az emberé. A helyzet az, hogy a kutya szájának flórája sokban hasonlít a mienkhez, azaz sokféle baktérium él benne. Azonban a legtöbb mikroba egyike sem veszélyesebb, mint ami a másik fél szájában él. A különbség a kutya és a gazdi között az, hogy a gazda valószínűleg nem rágcsált mókustetemet ma reggel, nem falatozott a macskaalomból, miután alaposan megnyalta a hátsó felét. Persze, ha a gazdi tudja, hogy a kutyanem evett semmit az alomdobozból, és csak pár jutalomfalat volt a napi nasija, akkor semmi gond nincs egy kedves kutyapuszival.
Természetesen a beteg, gyenge immunrendszerű emberek esetében más a helyzet, nekik érdemes mérlegelniük az előnyöket és a hátrányokat.
