Minden gazdi örül, ha kedvence szeret vele, mellette lenni. Hiszen részben ezért is döntött a kutyatartás mellett, nem? Ám van, amikor ez a ragaszkodás már egy kicsit túl sok, amikor már matricaként tapad az eb a gazdára.
Ráadásul ha ehhez szeparációs szorongás is társul, annak minden romboló és zavaró velejárójával, akkor nagyon gyorsan megoldást kell találni és az egészséges keretek közé terelni a ragaszkodást.
De mi az a szeparációs szorongás?
Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat a szeparcáiós szorongás mindazon viselkedési formák együttese, amelyeket a kutya akkor produkál, amikor a gazda magára hagyja. Ilyenkor a kutya igen változatos módokon adja a világ tudtára kétségbeesését. Kapar, nyüszít, ugat, sír, vonyít, széttép és megrág tárgyakat, de akár a falat, az ajtót is. Széttúrják az ágyat, széttépik a párnát, odahánynak, de vannak kutyák, melyek ilyenkor mindenhová odapisilnek, bekakilnak, még akkor is, ha egyébként szobatiszták. Persze önmagukban ezek a viselkedési formák nem a szeparációs szorongás jelei, de kontextusba helyezve már megállapítható, ha igen.
Amennyiben tehát ilyen viselkedést tapasztal az ebnél, gondolkodjon el, hogy vajon csak akkor viselkedik így, amikor egyedül marad, függetlenül attól, hogy a gazda rövidebb vagy hosszabb időre hagyja el a lakást? Tapasztalja-e, hogy amint hazaér, a kutya rohangál, csóvál, úgy ünnepel, mint aki megkergült, majd elkezdi szobáról szobára követni a gazdit, még a vécére sem hagyja egyedül menni? Igyekezzen megfigyelni, hogy a kutyán láthatóak-e az idegesség, feszültség, szorongás jelei már akkor, amikor még csak készülődik az indulásra (öltözik, cipőt húz, esetleg sminkel, megfogja a kocsikulcsot, stb.). A rossz viselkedés ezekben a helyzetekben a szeparációs szorongás elég egyértelmű jele.
Mi okozza a szeparációs szorongást?
A szeparációs szorongás gyakorta figyelhető meg menhelyről befogadott állatoknál. De ez érthető is, hiszen ezek az állatok valamilyen formában már megszenvedték az elválást. Gazdájuk meghalt, vagy elhagyta, kidobta őket.
Más esetekben okozhat szeparációs szorongást valamilyen hirtelen, nagy változás a kutya életében. Ilyen, ha a gazdi más munkarendbe kényszerül, hosszabb időt tölt távol otthonról, vagy korábban otthon volt egész nap, majd hirtelen állást vállal. Megeshet, hogy egy szeretett családtag elvesztése miatt kezd el kórosan ragaszkodni más családtaghoz az eb, például a gyerek felnő és kollégiumba kerül, elválnak a házastársak vagy valaki meghal.
Persze nem minden esetben lehet megfejteni a kiváltó okot, de a jó hír, hogy a szeparációs szorongás egészen jól kezelhető probléma, feltéve hogy van rá akarat és türelem.
Nem gáz az egyedüllét
Egy kutya rögzült viselkedésének megváltoztatása minden esetben sok türelmet, nyugodtságot és odafigyelést igényel. Az ebek bizony sokszor tudnak nagyon makacsok lenni, és meg kell küzdeniük a gazdáknak önmagukkal is.
Ahhoz, hogy segíteni tudjon az ebnek legküzdeni a szeparációs szorongást, a gazdának magának is kicsit változtatnia kell hozzáállásán, viselkedésén.
Enyhe esetben
Ha csak enyhe a szeparációs szorongás, azaz nem produkál súlyos tüneteket a kutya, akkor azt kell elérni, hogy ne stresszelje túl magát, amikor egyedül marad. Ehhez az egyedüllétet össze kell kötnie a pihenéssel és az örömmel. De hogyan?
Az első feladat, hogy a gazda távozása és érkezése ne legyen túl nagy ügy. Azaz amikor távozni készül a gazdi, nem szabad sem hangot adni annak, hogy mennyire fog neki hiányozni a kutyus, sem pedig ennek jelét mutatni felé. Nincs helye könnyes, hosszan tartó búcsúzásnak, hosszú perceken át tartó búcsúzó simogatásnak. Hazaérve sem szabad úgy viselkedni, mintha már legalább hónapok óta nem látta volna a kutyát.
A megoldás: hazaérve egyszerűen besétálni az ajtón, majd pár percig (amíg lepakol, leveszi a cipőt, kabátot) figyelmen kívül hagyni az ebet. Ha mindennel végzett, kedvesen, de nem kirobbanó üdvrivalgással, lehet üdvözölni a kutyát. Mindez azt jelzi a számára, hogy a gazdi távolléte nem olyan nagy dolog, és higgye el, a kutyák igencsak érzékenyen tudnak reagálni az ilyen jelekre.
Amikor elmenni készül, hagyjon otthon a kutyusnak olyan dolgokat, amelyek boldoggá teszik. Például egy ócska póló a gazdi illatával megnyugtatóan hat a számára. Töltsön meg egy erre alkalmas játékot, például egy Kongot jutalomfalatokkal, ez kellőképpen lefoglalja és eltereli a figyelmét, amíg a gazda haza nem ér. Egy idő után az eb gondolataiban a gazdi távozása a finom falatokkal és a játékkal fog társulni, és máris nem gondol a rosszalkodásra.
Közepes vagy súlyos esetben
Ha az előzőekben felsorolt lépéseket már végigpróbálta, de kedvence nem reagált vagy nem megfelelően, és minden alkalommal kétségbe esik, amikor a gazdi elhagyja akár a szobát, esélyes, hogy a szeparációs szorongás az ő esetében súlyosabb.
Csak lassan, apró lépésekkel haladva lehet eredményt elérni, a cél, hogy a kutya ne traumaként élje meg, ha a gazdi eltávolodik tőle, vagy elmegy otthonról. Az első feladat az indulás előtt kialakuló szorongás megszüntetése. Próbálja meg a következőket: vegye kezébe a kulcsot vagy a kocsikulcsot, mintha indulna valahová, majd üljön le tévét nézni. Vegye fel a kabátot, fogja meg a táskát, mintha indulna, majd járja körbe belül a lakást vagy a házat egyszer vagy kétszer. Ha a napi megszokott rutint egy kissé összezavarja ezekkel a gyakorlatokkal, akkor a kutya számára már nem lesz egyértelmű, hogy ezek a jelek az egyedül maradáshoz vezetnek.
Amikor már nem kezd el azonnal stresszelni egy kulcs megfogásánál, egy kabát vagy cipő felhúzásánál, akkor lehet egy újabb lépést beiktatni. Először csak ki kell kerülni a kutya látóteréből.
Nem árt, ha az eb ismeri az alapvető parancsszavakat, mert ezek szükségesek lehetnek.
Ültesse vagy fektesse le a kutyát, majd menjen át egy másik helyiségbe, vagy ki a lakásból, házból és csukja be az ajtót. Csak rövid időre távozzon, és ne hagyja, hogy a kutyának legyen ideje rombolásba vagy vonyításba kezdeni, még az előtt térjen vissza. Napi néhány alkalommal érdemes megismételni ezeket a rövid távozásokat és gyors visszatéréseket, fokozatosan, de mindig kicsivel növelve a távol töltött időt. Amikor sikerül elérni a 40-45 percet, lehet nagyobb léptekkel, akár 15 percekkel is növelni az időtartamot. Ha már másfél órát elvan a kutya egyedül, rombolás és probléma nélkül, szinte sikeresnek mondható a projekt, de azért még négy óránál hosszabb időre ne hagyja magára, inkább félóránként-óránként növelje az időtartamot a vágyott cél eléréséig.
Megeshet, hogy úgy tűnik, semmi sem segít. Ebben az esetben kérje az állatorvos és/vagy kutyakiképző segítségét a szorongás és a stressz, valamint a viselkedési problémák kezelésére.
Test és elme
Miközben gyakorolnak, hogy kedvence megszokja az egyedüllétet, sokat segíthet neki, hogy a nyugtalanság, stressz és feszültség csökkenjen benne. A test és az elme átmozgatása, edzése igen hatékony módszer. Tehát mielőtt magára hagyná a kutyát, akár rövidebb, akár hosszabb időre, játsszon vele, futtassa meg, ússzanak egyet. A lényeg, hogy legyen módja a kutyának levezetnie felesleges energiáit, kellemesen elfáradjon fizikailag, hiszen a fáradt kutyának nincs energiája sem idegeskedni, sem rosszalkodni.
A napi többször egészségügyi séta mellett minden kutyának alapvető szükséglete a napi legalább egyszeri, kiadós séta, futás és játék a barátokkal a kutyafuttatóban.
Legalább ennyire része kell legyen a mindennapoknak a játék is. A játék nagyon klassz a kutyabarátokkal, de legalább ennyire jó, és szükséges a gazdival is. Egy kis frizbi, focizás, kötélhúzás – igazából bármi jó, amit közösen csinálnak. Emellett némi finomsággal megtöltött, elmét megmozgató puzzle játék, vagy eldugott kincs utáni nyomozás is kiváló lehet, ráadásul jutalommal jár az eb számára, hiszen a finom falat a végén az övé. Mindezek a játékok azt is megtanítják neki, hogy elfoglalja magát valami izgalmas és élvezetes dologgal, amíg a gazdi távol van.
Mit ne tegyen
Van pár dolog, amit semmiképpen nem szabad tenni, amikor az eb szeparációs szorongását próbálja kezelni. Az első és legfontosabb, hogy soha nem szabad büntetni a kutyát. Ha bünteti, csak negatív dolgokat fog a gazdi távozásához kapcsolni, szóval a büntetés eléggé kontraproduktív.
Vannak, akik igyekeznek egy társat beszerezni a kutya mellé, hogy így csökkentsék szorongását. Nos, ez nem igazán oldja meg a problémát, viszont az ebnek lesz egy partnere, akivel együtt ugathat, vonyíthat, rombolhat. Ketten pedig még nagyobb kárt tudnak okozni.
A tévé vagy a rádió bekapcsolása eltérő sikerrel működik, meg lehet próbálni, de nem feltétlenül hatásos, magában nem csodaszer.
A kutya dobozba vagy kennelbe zárása anélkül, hogy ehhez korábban hozzászoktatták volna, és az eb azt jól tolerálná, szeretné, szintén kontraproduktív megoldás. Az alapvető engedelmességi képzés sem megoldás a problémára, bár tény, hogy minden kutyának hasznára válik, ám az egyéb megoldásokat nem helyettesíti.
A szeparációs szorongás ugyanis nem engedelmességi, hanem pszichés probléma.
Természetesen minden gazda szereti a kutyáját, és a kutya is a gazdát. De az embernek szüksége van „én-időre”, magánéletre is, ahogy a kutyának is arra, hogy játsszon más kutyákkal, vagy egyszerűen csak magában, a játékával, esetleg elvonulva pihenjen. A hosszan tartó, jó kapcsolat titka, ha mindenkinek van egy kis saját tere és ideje. Ha a kutya szorong és ideges, a gazdi is szorongó és ideges lesz, de ez fordítva is igaz. Ezért fontos, hogy tudja, kedvence boldog akkor is, amikor a gazdi távol van, mert így sokkal boldogabb és felhőtlenebb lesz az együttlét is.
Ajánlott cikkek
