Egyre gyakrabban lehet olyan kutyákkal találkozni, amelyek félnek. A krónikus félelem kialakulásának megelőzése, vagy ha már késő, akkor a helyzet rendezése kritikus fontosságú az állat jóléte, de az emberek biztonsága szempontjából is. Fontos annak felismerése, hogy lehet változtatni kutyáik félelemhez kapcsolódó viselkedésén.
Ez azt jelenti, hogy nem elzárni kell a kutyát, nem hermetikusan szeparálni mindentől, ami félelmet vált ki benne, hanem megtanítani neki, hogyan, azaz milyen módon ne féljen.
A menhelyeken is egyre több az olyan kutya, melyeket korábban elaltattak volna, mert nem voltak örökbe fogadhatók, például a félelem kiváltotta agresszív viselkedésük miatt. Pedig ezek a rendkívül alulszocializált és rettegő kutyák menthetők, és vannak technikák, melyek segítenek, hogy boldogabban élhessenek.
A félelem, a fóbia és a szorongás megkülönböztetése
A félelemmel kapcsolatos viselkedésmódok sikeres kezelése érdekében fontos megérteni a különbséget a félelem, a fóbia és a szorongás – egyébként szorosan összefüggő - viselkedései formái között.
A félelmet olyan kellemetlen érzésként határozzák meg, amelyet az a vélekedés okoz, hogy valaki vagy valami veszélyes dolgot, esetleg fájdalmat, fenyegetést okoz. A legtöbben, akiknek félős kutyái vannak, hajlamosak azt gondolni, hogy a félelem rossz dolog, és megfeledkeznek arról, hogy a félelem egyben életmentő válasz is lehet fizikai és érzelmi veszélyekre. Ha nem éreznénk félelmet, valószínűleg nem tudnánk megvédeni magunkat bizonyos fenyegetésektől. Nincsenek másként a kutyák sem.
A fóbia eltúlzott, tartós félelem egy adott embertől, tárgyaktól vagy helyzetektől. A kutyák gyakori fóbiái közé tartozik a hangos zajoktól (mennydörgés, lövések, tűzijátékok, háztartási hangok, stb.), bizonyos típusú emberektől, autózástól való intenzív félelem.
A szorongás az ismeretlen vagy elképzelt jövőbeli veszélyek előrejelzése, amelyek normális testreakciókat (úgynevezett fiziológiás reakciókat) eredményeznek, és amelyek félelemmel társulnak. A félelmek és fóbiák az érzelmeket kiváltó ingerek jelenlétében jelentkeznek, ám a szorongó kutyák érzelmi és fiziológiai félelemreakciókat mutatnak még az inger hiányában is.
A három viselkedésforma közül a legjobb lehetőségek a félelemmel küzdő kutyák esetében vannak. Ebben az esetben ugyanis legalább valami valós és jelenvalóval kell dolgozni, míg a másik két esetben valami eltúlzott vagy elképzelt dologgal. A félős kutyának jelentős és kifejezett viselkedési reakciói lehetnek, beleértve a lelapuló testtartást, remegést, nyáladzást, elrejtőzést, menekülést, morgást, vicsorgást, harapást, stb.
A fóbiák és a szorongások is megnyilvánulhatnak ezekben a viselkedésekben, de magukban foglalhatnak szélsőségesebb, pánikszerű reakciókat is, mint például az ablakon való kiugrás, a kerítés átrágása, bevizelés, székletürítés, stb. A valódi fóbiákkal és szorongással küzdő kutyák gyakran igényelnek gyógyszeres kezelést, mielőtt még bármilyen viselkedésmódosító terápia elkezdődhetne náluk.
A félelem megelőzése
A viselkedés mindig a genetika és a környezeti tényezők, hatások kombinációja. Sokkal jobb megelőzni a nem kívánt viselkedési formákat, semmint dolgozni azok „kijavításán”. Ebből eredően érthető, hogy egyrészt fontos a stabil viselkedésű kutyák tenyésztése, valamint a kölyökkutyák megfelelő szocializációja, sőt, a szocializáció életen át tartó, következetes kivitelezése.
Hogy érthetőbb legyen a példa, nézzük két kölyökkutyán keresztül. Egyikük genetikailag stabil, míg a másik genetikailag félős háttérrel bír. Ha pontosan ugyanúgy, ugyanolyan módon és környezetben neveljük fel a két kutyát, egyforma szocializációt biztosítva számukra, a stabil hátterű kiskutya stabil lesz, míg a félős háttérrel bíró nagy eséllyel félni fog. Ez persze nem jelenti azt, hogy a félős háttérrel bíró kutyának törvényszerűen félnie muszáj, pusztán annyit, hogy esetében másként kell a korai szocializációt szervezni.
Mivel sok kutya menhelyről származik, és kevés vagy semmilyen információval nem rendelkeznek genetikai hátteréről, sőt, a tenyésztőknél is előfordulhat „genetikai baki”, a legjobb módszer minden kölyökkutya megfelelő, kiterjedt és alapos, minden esetben egyedilg meghatározott szocializációja. A rosszul szocializált, félős kutyákon lehet segíteni, sőt, lehet javítani a viselkedésükön, de valószínűleg soha nem lesznek olyanok, mint lehettek volna, ha a korai szakaszban megfelelő, célzott szocializációban részesülnek.
A kiskutya környezete – még a méhen belül is! – ugyanolyan nagy hatással van rá, mint a genetikája. Ma már tudjuk, hogy azok a kölykök, amelyek anyja a vemhesség alatt jelentős stressznek volt kitéve, jó eséllyel egész életükben szenvednek a félelemtől, „köszönhetően” az anyaméhben kapott kortizolnak. Mindez azt jelenti, hogy nagyon keményen kell dolgozni azért, hogy a menhelyekre kerülő vemhes kutyák megfelelő ideiglenes befogadó otthonokba kerüljenek ahelyett, hogy egy menhely stresszének tennék ki őket. Így ugyanis legalább a kölykök a legjobb esélyt kapják meg a hosszú és boldog, félelemmentes életre.
A kölykök megfigyelik anyjukat, ezáltal tanulnak. Logikus, hogy ha az anya fél, akkor ezt is eltanulják tőle. Nem csoda tehát, hogy a menhelyen született kölyköknek sokkal több viselkedési problémájuk van későbbi életükben.
Jelentős életesemények is kelthetnek félelmet egy egyébként magabiztos felnőtt kutyában, még abban is, amelyik genetikailag egészséges és jól szocializált. Ezek az események kifejezetten nagy hatással lehetnek rá kölyök- és serdülőkorban, de félelmet okozhatnak bármikor, később az állat élete során is. Egy autóbaleset miatt egy korábban autószerető kutya félni kezdhet az autóktól. Egy másik kutya egyetlen erős támadása egy, egyébként minden kutyával barátságos ebet félős, és más kutyákkal szemben agresszív állattá változtathat. Más embereknek a kutyával szembeni helytelen cselekedetei meggyőzhetik őt arról, hogy félni kell az emberektől.
Minél jobban meg tudja védeni a gazda kutyáját egész élete során az olyan eseményektől, amelyek miatt megijedt és félelmet érezhet, annál kevésbé valószínű, hogy egy bizonyos ponton kezelnie és/vagy módosítania kell a félelmei okozta viselkedését. Minél hamarabb kezd el dolgozni egy traumatikus esemény miatti negatív asszociáció (félelem) módosításán, annál sikeresebbek lesznek ezek az erőfeszítések.
Ajánlott cikkek
