A kölyökkutya szocializációja 1.

Ahhoz, hogy egy kölyökkutyát bevezessenek az emberi világba anélkül, hogy az megijesztené, az ő tempójában kell megismertetni a dolgokkal, úgy, hogy minden biztonságosan és pozitívan történjen a számára. A kutya testbeszéde tudatni fogja, ha túl gyors a tempó vagy ijesztő a helyzet.

Bizony, a megfelelő szocializáció átgondolt erőfeszítést igényel, de talán ez a legfontosabb dolog, amit egy gazda tehet kedvencéért.

A kiskutya életének első négy hónapja különösen nagy hatással lehet arra, hogy felnőttként mennyi önbizalommal bír. Egy átfogó kutatás kimutatta, hogy az úgynevezett „érzékeny időszak” során, azaz 13-14 hetes korukig tapasztaltak kifejezetten mély és tartós hatással vannak további életükre. Azok a kölykök, amelyek sok pozitív tapasztalatot szereznek az emberekkel és az emberi világgal kapcsolatban ebben a kulcsfontosságú időszakban, sokkal kisebb valószínűséggel válnak ideges vagy rettegő felnőtt kutyává.

Persze elméletben ez kiválóan hangzik, ám hatalmas a nyomás a gazdákon, hiszen alig 14 hét áll rendelkezésükre, melynek jelentős részét nem is velük tölti a kutya, hanem a tenyésztőjével, anyja és alomtársai mellett. Ez a ketyegő óra esetenként túlzásokba kergetheti a gazdákat, ámde nem szabad kapkodni, mert így csak a kitűzött céloknak az ellenkezőjét érik el.

Nézzünk két példát. Adott két gazdi, aki szeretne biztos lenni abban, hogy a kutya jól kijön a gyerekekkel. Mind a ketten tudják, hogy ezek az első hetek kulcsfontosságúak. Az egyik elviszi a kiskutyát egy jó kirándulásra, mondjuk a focipálya szélére, ahol virgonc gyerekek nyüzsögnek, és mindegyikük egyszerre akarja simogatni a cuki ebet. A másik megszervezi a három legkedvesebb szomszéd gyerek felügyelt látogatását, akik aztán a földön ülve vidám játékokat kínálnak nyugodtan, abban a reményben, hogy a kiskutya az övéket kéri először.

Lehet, hogy egy tapasztalatlan gazdi számára nem nagy a különbség, de biztos lehet abban, hogy a meccsen a kutyára szabaduló gyerekek „áldozata” nagy valószínűséggel a jövőben minden alkalommal boxban vagy kennelben lesz, amíg gyerekek érkeznek látogatóba, míg a másik kutya minden zsúron boldogan játszik majd a csemetékkel.

A megfelelő szocializáció kicsit olyan, mint a kötéltánc. Óvatosan kell kitenni a kölyökkutyát minden új látványnak, hangnak, szagnak, embereknek, helynek és felületeknek, ráadásul mindezt anélkül, hogy hagyná, hogy az állat megijedjen.

Persze egy pillanatnyi megdöbbenés rendben van, de a cél az, hogy eután újra a kíváncsiság, az érdeklődés legyen előtérben.

A kutya bizalma

Az első lépés a bizalom kialakítása. Tanulmányok azt mutatják, hogy a legfiatalabb kölykök boldogan kezelik az új dolgokat, egészen addig, amíg az anyakutya ott van a közelükben. Ám amikor új otthonába kerül a kiskutya, nincs ott már az anya, tehát a gazdának kell számára azzá a biztonságot nyújtó támasszá válnia, amely segít neki bátran felfedezni a világot.

Ezt úgy érheti el, ha nyugodt, következetes, gyengéd, pozitív jelenlétet biztosít, azaz a kölyök megtanulja, hogy a gazdi mellett teljesen biztonságban érezheti magát. Minél jobban bízik a kutyus a gazdában, annál nagyobb az önbizalma, hogy új helyzeteket fedezzen fel vele együtt.

A testbeszéd

Mielőtt elkezdené megismertetni a néha meglepő, néha kissé félelmetes, ám csodás világot a kiskutyának, érdemes ismerkedni egy kicsit a tesbeszédével. Bár a kutya nem tudja azt mondani, hogy „félek”, a teste folyamatosan beszél.

Bizony, a kutya nem sikítozik, nem kiabál, ellenben ha fél, megijed, akkor remeg, elhúzódik, elbújik. Vannak ennél kevésbé látványos jelek is, melyeket célszerű nem figyelmen kívül hagyni, ám addig, amíg el nem sajátítja a kutya testbeszéd szótárát, van egy trükk, amivel segíthet a kölyöknek. Egyszerűen hagyjon neki teret, és engedje, hogy ő döntse el, mikor, milyen ütemben lép tovább.

A választás lehetősége

Ahogy írtuk, a testbeszéd megértéséhez idő kell, figyelni a kutyát és tanulni a rezdüléseit, de addig is érdemes meghagyni neki a választás lehetőségét.

• Hagyja, hogy sétálgasson. Sokat megtudhat arról, hogy mit érez valamivel kapcsolatban az eb, ha feléje sétál vagy éppenséggel elmegy a másik irányba. Ezért jobb új helyzetekben a földre tenni a kölyköt, mintsem állandóan felkapkodni.
• Ne húzza a pórázt. Ha valami új felé rángatja a kiskutyát, nem fogja azt megszokni, ellenben megijedhet és az érzés megmarad. Sőt, rosszabb esetben még a gazdától is megijed, aki kellemetlen helyzetbe kényszerítette.
• Soha ne csapja be a kiskutyát. A csapdába esettség érzése, legyen az póráztól, öleléstől, hömpölygő tömegtől, szűk folyosótól, ijesztővé tesz minden új élményt. Mindig biztosítson menekülési lehetőséget a kutyának, ha az kényelmetlenül érzi magát valamilyen helyzetben.

Amennyiben az új élmények megtapasztalása során ilyen módon ad támogatást a kiskutyának, akkor megnő az esélye, hogy a pozitív tapasztalások miatt jóval magabiztosabb felnőtt kutya lesz belőle.

A pozitív tapasztalás

A szocializáció célja, hogy segítse a kutyát a pozitív asszociációk kialakításában, lehetőleg minél több, számára új dologgal kapcsolatban. Mivel képtelenség ebben a relatív rövid időszakban megismeretni minden olyan dologgal, amivel életében találkozni fog, ezért arra kell törekedni, hogy megtanítsuk, hogyan érezze jól magát, amikor új dologgal szembesül.

A cél tehát az, hogy amikor később ismeretlen dologgal szembesül, akkor valami olyasmi járjon a fejében, hogy „Hú. Nem tudom, mi ez, de nincs ok az aggodalomra.” Ennek eléréséhez az expozíció önmagában nem elegendő. De mit lehet tenni?

• Legyen boldog a hangja. Először is ne felejtse el figyelni a saját hangulatát és a hangját is. A kutyának az emberi világba vezető útmutató a gazdi hangja, mely tükrözi pillanatnyi hangulatát. Nyugodt viselkedéssel és boldog hanggal mesélje el neki, mi történik. Mondja például el, hogy lát egy biciklit, ami éppen gurul, rajta egy szakállas emberrel. Ha mindezt nyugodt, vidám hangon teszi, a kutya – ha a szavakat nem is érti, de – érteni fogja, hogy nincs mitől tartania.
• Ne kényszerítse. A kiskutya tétovázik? Rendben van. Legyen türelmes és tartson nagyobb távolságot a kutya és a számára ijesztő dolog között. Egyszerűen könnyeden és vidáman a másik irányba mozogjon. Meg lehet szemlélni azt a félelmetes villamost kicsit messzebbről is.
• Használjon jutalomfalatokat. Az ízletes jutalomfalatok kínálása a legegyszerűbb és legközvetlenebb módja annak, hogy pozitív kapcsolatot alakítson ki egy élmény és a kiskutya között. Visszahúzódik a kutyus, amikor közeledik egy teherautó? Kínáljon neki egy finom falatot és megnyugtató hangon mondja, „hiszen ez csak egy teherautó!”
• Ne csalogassa. Soha ne próbálja meg a jutalomfalat csábítását félelemérzettel összekapcsolni, ezért ne használjon ételt arra, hogy a kiskutyát olyan dolgokra ösztönözze, amelyektől távol akar maradni. Ehelyett, amikor eldönti a kölyök, hogy megnézi az új, ismeretlen dolgot, azaz kicsivel közelebb merészkedik hozzá, párosítsa ezt egy falattal.
• Tudja, mikor kell abbahagyni. Ha azt látja, hogy egy ideig jól elvan a kutya, amikor tisztes távolból szemléli a játszótéren ugráló gyerekeket, kapott jutalomfalatot is, de egyszer csak elindul a másik irányba, hagyja. Arra a napra elég volt ennyi.

Kezdje otthon

Most, hogy a kulcsfontosságú elveket elsajátította, ideje elkezdeni a közös munkát, mégpedig otthon, a lakásban és ha van, kertben, azaz ott, ahol a kölyök már kellően magabiztos. Mivel a cél az újdonság megismerése, nincs általános kötelező lista. Bármilyen otthon – még a legkisebb lakás is – igazi kalandország lehet egy kiskutyának.

Igazából a játékos tanulás tárgya bármi lehet, akár egy kalap is. Nézzük a feladatot tehát egy kalap példáján keresztül. Amíg a kicsi eb nyugodt, mutasson neki egy kalapot, és kínáljon egy darab finomságot. Engedje, hogy megvizsgálja a fejfedőt, és adjon neki még egy finomságot. Hagyja, hadd szimatolja, nézegesse, engedje, hogy körbejárja, amíg teljesen el nem lazul, majd tegye a fejére, és azonnal vegye le. Persze a jutalomfalat most sem maradhat el! Nyugtalan lett? Sebaj, mehet a következő jutalomfalat. Haladjon a kutya tempójában, amíg el nem jutnak addig, hogy alig várja, amikor felveszi a kalapot, természetesen az újabb jutalomfalat reményében.

Amikor már teljesen jól elvan a fején fejfedővel mozgó gazdi mellett, próbáljon ki egy másik kalapot. Ha nincs gond, akkor majdnem, de csak majdnem kipipálható a feladat. Ezután ne hagyja, hogy a kutya lássa, amikor a fejére teszi a kalapot, hanem menjen be egy szobába és ott tegye fel. Amennyiben azt tapasztalja, hogy a kiskutya megriad vagy bizonytalanná válik, lépjen vissza egy lépést és gyakoroljanak még egy kicsit.

Igazából a kalap bármivel helyettesíthető, amihez hozzá szeretné szoktatni a kiskutyát, legyen az a porszívó, a hajszárító, a grillsütő vagy a kerti hinta. Minden esetben a lépcsős megközelítést alkalmazza, és tartsa észben, hogy a kutyák nem egyformák. Egyikük olyan magabiztos, hogy szinte azonnal eljut a bemutatkozástól a nagy intenzitású interakcióig, míg másikuk esetében igen apró lépésekkel lehet csak haladni.

Néhány tipp az otthoni gyakorláshoz:

• Ha kalap, akkor cserélgesse őket, mindig másmilyet vegyen fel.
• Hallgasson zenét. Kezdje Bachhal, halk hangerőn, és lassan haladjon a hangosabb rockzene vagy metál felé.
• Kapjon fel egy hátizsákot, miközben takarít.
• Mászkáljon kopogós cipőben a házban.
• Amikor a kiskutya a másik szobában van, kapcsolja be a turmixgépet, porszívót vagy hajszárítót néhány másodpercig. Ha megjelenik megszemlélni, mi ez a zaj, ismételje meg néhány másodpercig a gépek működtetését, és adjon neki egy finomságot. Ha még mindig rendben van, és nem mutat félelmet, növelje az időtartamot.
• Dobjon egy lepedőt két székre úgy, hogy kicsit lelógjon.
• Menjenek együtt a ház olyan részeibe, ahová a kölyök nem, vagy csak ritkán jut el (pince, padlás, garázs, kamra, stb.)
• Vigyen be a szobába egy nagy dobozt.
• Halk hangerőn indítson el néhány percre tévéműsorokat, amelyekben olyan hangok vannak, amelyeket a kiskutya egyébként nem hallana: gyerekhangok, csikorgó gumik, szirénák, taps, stb.
• Tegyen egy gyűrött ponyvát vagy alufóliát a padlóra, hogy a kutya megszemlélhesse, esetleg akár át is sétálhasson rajta.
• Ha van elemmel működő ünnepi dekorációja vagy olyan gyerekjátéka, amely mozog vagy énekel, tegye a szoba túlsó végébe, és hagyja, hogy a kutya felfedezze működés közben is.
• Hívjon meg egy kedves, nyugodt szomszédot, vagy olyan barátot, aki tiszteletben tartja a kéréseit és a felállított szabályokat. Várja meg, amíg a kutya az interakciót választja. Ha minden jól megy, legközelebb más típusú, karakterű, hangerejű, vagy akár kicsivel több embert is meghívhat.
• Ha kertvárosi részen laknak, üljenek ki a kapu elé, ahonnan a kiskutya kerékpárokat, babakocsikat, gördeszkákat láthat – mindezt az otthon biztonságából.

Vegye figyelembe, hogy a kisgyerekes családoknak nem kell olyan keményen küzdeniük ezekkel a feladatokkal, mert valószínűleg mindig történik valami új a hangos és mozgással teli otthonukban, ám az egyedül élő emberek vagy párok kicsivel több erőfeszítésre kényszerülnek.