Segítség! Hiperaktív a kutyám!

Ahogy a gyermekek hiperaktivitással járó figyelemhiányos rendellenessége (ADHD) világszerte ismertté vált, sok ember felvetette, hogy túlzottan heves, eleven kutyája vajon nem ugyanettől a problémától szenved-e.

Nos, a válasz valószínűleg nem, bár előfordulnak olyan, igazán ritka esetek, ahol bizonyítékok alátámasztják az ilyen diagnózist.

A hasonlóságok

Ha valaki azt állítja, hogy a kutyák hiperaktivitása mindennapos, akkor összetévesztheti az ADHD-t a túlzott aktivitással vagy a hiperreaktivitással, amelyek jócskán különböznek egymástól. Néhány olyan állapot, amely alapot ad erre a gyanúra, a következő:

• Kölyökkutyák normális viselkedése. A legtöbb kölyökkutya túlságosan aktívnak, engedetlennek és ellenőrizhetetlennek tűnhet, és ez azért van így, mert valóban azok is.  Egy fiatal kölyköknek ugyanis időbe telik, mire megtanulja a megfelelő és elvárt viselkedést, a parancsszavakat és azokra adandó megfelelő reakciókat. Fiatalkorban egy kutyának még annyi energiája és lendülete van, hogy alig tudja visszatartani magát akár a tanulás során is, éppen ezért sokkal hatékonyabb és célravezetőbb, ha többszöri rövid, maximum 15 perces időszakokban gyakorolnak. Reális elvárások mellett ennyi időtartam az, ami a kiskutya figyelemszintjére vonatkozóan elérhető. Egy-egy kimerítő séta vagy gyakorlás és tanulás után megfigyelhető, hogy a kölyök elfárad, lelassul, és a „pörgés” megszűnik.
• Túlzottan aktív felnőtt kutya. Bizonyos fajták, különösen azok, amelyeket munkára tenyésztettek ki, úgy tűnnek, mintha örökké mozgásban lennének. A tipikus otthoni helyzetben az ilyen kutyák határtalan energiával rendelkeznek, akár még idősebb koruk felé közeledve is. Ezek a kutyák magas aktivitási szintet mutatnak, a normális mindennapi élet egyszerűen nem elég számukra. A gazdik gyakran tapasztalják, hogy nagy energiájú és sok munkát kell végezniük az ebbel, legyen az akár flyball vagy agility edzés, hogy segítsenek aktív ebüknek levezetni a felesleges energiákat.
• Pszeudo-hiperaktivitás. Egyes közepes vagy magas aktivitású fajták hiperaktívnak vagy túlzottan aktívnak tűnhetnek, ha nem kapnak elegendő fizikai vagy mentális stimulációt. Ez a helyzet olyan kutyáknál alakul ki, amelyek sok órát töltenek bezárva, esetenként kennelben vagy a ház kisebb helyiségében, miközben mindkét gazda dolgozik, majd hazatérve pihen és alszik. Megfigyelhető, hogy ezek az ebek úgy viselkednek, mintha 24 óra szórakozást próbálnának belezsúfolni abba az egy-két órás időkeretbe, ami a rendelkezésükre áll.

Mi a megoldás?

Az ilyen kutyák napirendjének és életstílusának átszervezése, a megfelelő testmozgás és szórakozás biztosítása nagyban hozzájárulhat a hiperaktivitás ezen változatának kezeléséhez.

• Erősen reaktív kutyák. A reaktív kutya, szemben a hiperaktív ebbel olyan, amely környezetében minden apró eseményre rendkívüli (és csak lassan múló) energiakitörésekkel reagál. Ha egy jégcsap leesik, levelek gomolyognak az úton, vagy léptek hallatszanak az ösvényen, gyakorlatilag megvadulnak, körbejárják a házat, felugrálnak a kanapékra, vadul ugatnak és ugrálnak, rendkívüli energikus módon, és úgy tűnik, soha nem lassulnak le. Néhány ilyen kutya esetében a pszeudo-túlműködés lehet a probléma hátterében.
• Figyelemkereső viselkedés. A kutyák szinte bármilyen elképzelhető módon megtanulhatnak viselkedni, feltéve, hogy a  gazda megjutalmazza őket ezért. Ha csak akkor figyel az ebre, amikor ugat, ugrál vagy más módon zavarja a család nyugalmát, akkor ez az a viselkedés, amelyet bátorít, hiszen a figyelmével jutalmazza, azaz alapvetően egy nem kívánt viselkedést erősít meg. A kutya számára minden odafigyelés jobb, mint figyelmen kívül hagyása, még az is, ha a figyelem szidás formájában történik. A tanult hiperaktív viselkedés visszafordításának módja az, ha megfordítjuk a jutalmazási szokásokat, azaz akkor figyel a gazda a kutyára, amikor jól viselkedik, és figyelmen kívül hagyja, ha rosszul. Néha egy áthidaló inger, például egy hívás, szimpla leültetés, stb. segít összpontosítani a kutya figyelmét, mielőtt a gazdi egyszerűen nem vesz róla tudomást. Ezzel a technikával egyszerűen eltereli a figyelmét a nem kívánatos viselkedésről egy olyanra, amely jutalmazással, azaz a gazdi odafigyelésével jár.
• ADHD. Az ilyen problémával bíró kutyáknak (definíció szerint) gyenge figyelmet kell mutatniuk, és magas szintű motoros aktivitással kell rendelkezniük a látszólag megfelelő környezet és életmód ellenére. Otthoni környezetben és állatkórházi körülmények között is gyakorlatilag állandó mozgásban vannak, ugrálnak, és reagálnak a legenyhébb környezeti zavarokra is. Csak akkor vannak csendben, amikor alszanak – és még akkor is sokszor megrándulnak, akaratlan mozdulatokat produkálnak. Ezeknek az ebeknek az energiaszintje gyakorlatilag lélegzetelállító mind a kutya, mind a gazda számára. Az a kutya, amelyiknél ideiglenesen hiperaktivitását diagnosztizáltak, de képes az állatorvosi rendelőben elaludni a földön, nem ADHD-s. A valódi hiperaktivitásban szenvedő kutyákat nem lehet bemutatni viselkedésük leírásával, leginkább a gazdák beszámolója lehet irányadó, amikor elmesélik, hogy az eb szakadatlanul körben fut, kenguruként ugrál, vagy szüntelenül ugat. Az agresszió és a rámenős figyelemfelkeltő viselkedés más, gyakran hiperaktivitással összefüggő viselkedés.

Megeshet persze, hogy felmerül az ADHD gyanúja, ám ennek kivizsgálása komoly és összetett állatorvosi feladat, és szerencsére elég ritka, hogy a végső diagnózis valóban hiperaktivitással járó figyelemhiányos rendellenesség. Az ADHD valódi tesztje az, amikor kontrollált klinikai körülmények között az állatorvos stimulánst ad a kutyának, mondjuk metilfenidátot vagy D-amfetamint, és megfigyeli a pulzusszám, a légzésszám és a viselkedés változásait. ADHD-s kutyánál ezek a paraméterek csökkennek. Ilyen esetekben a hosszú távú kezelés megfelelő pszichostimulánsokkal párosul, olyanokkal, melyek a szakemberek szerint hasznosak a kutya gyors anyagcseréje és kivételes méregtelenítő képessége miatt.

A hiperaktivitás (vagy ADHD), a jelenlegi tudás szerint genetikai állapot. Kutyák esetében kirívóan ritka, és csak állatorvos vagy viselkedéskutató szakember diagnosztizálhatja.

Tehát amennyiben a kutya hiperaktívnak tűnik, először az életmóddal, a környezetével, a tartási körülményekkel és a jutalmazással, neveléssel kell foglalkoznia a gazdinak. Nagy az esélye, hogy egy vagy több ilyen tényező áll a hiperaktív viselkedés hátterében, ám ha nem javul a helyzet a változások ellenére sem, akkor egy alapos kivizsgálás megállapíthatja, reális-e az ADHD gyanúja.