Egy gazda számára talán az egyik legijesztőbb dolog azt látni, hogy kutyája összeverekszik egy másikkal. Sokak számára azonban nehézséget okoz megállapítani azt, hogy mikor is kezdődik a harc, meddig tekinthető még játéknak a dolog, és mikor válik komollyá. Annak ismerete, hogyan lehet megelőzni, megkadályozni a kutyák közötti harcot, igencsak fontos a gazdák számára.
Játék vagy harc?
A kutyák a játék során gyakran imitálják a harci helyzeteket, mintegy szerepjátékot játszanak, ám ez általában sokkal riasztóbbnak látszik, mint amilyen. Ezzel együtt bármilyen játékos helyzet átcsaphat harcba, verekedésbe, bár tény, hogy ez ritkábban fordul elő, ha két, jól szocializált kutya játszik együtt.
Ám ha a játékba egy harmadik, vagy akár még több kutya csatlakozik be, nagyobb az esély arra, hogy az verekedésbe, harcba torkollik, ugyanis ilyenkor ösztönösen a leggyengébb kutya fölé kerekedik a többi együttese. Hacsak egyetlen kutya is nem megfelelően szocializált ebből a csapatból, vagy már fordult nála elő más kutyával szembeni agresszív megnyilvánulás, akkor nagy az esély arra, hogy verekedés lesz a vége.
A gyakorlatlan szem nehezen tudja megállapítani, melyik az a pillanat, amikor a játék harcba fordul át.
Márpedig a kutya testbeszédének alapos ismerete igencsak szükséges, amikor a játékba feledkezett kutyákat felügyelik a gazdák.
A legtöbb játék úgy indul, hogy a kutya mellső felével lelapul, hátsó lábai egyenesek, fara az égnek áll, és általában csóvál. Gyakori ilyenkor, hogy az eb ugat, vakkantgat, így hívja játszani társát. Mindezt nem lehet és nem is szabad összetvészteni az agresszióval, sőt, nem árt tudni, hogy a legkeményebb kutyaharcok általában nem járnak annyi ugatással, csaholással, mint egy intenzív, lelkes játék.
A játszó kutyák lazák, boldogan „repkednek”, szinte pillanatonként változtatják pozíciójukat, nem lehet követni, mikor melyik van alul vagy felül. Általában reagálnak a körülöttük zajló dolgokra, hangokra, látványra, akár azzal is, hogy figyelmen kívül hagyják azokat. Sőt, harapdálják is egymást, főleg a nyakon és a fejen, ámez sose jár sérüléssel, olyannyira nem, hogy még a bőrt sem sértik fel.
Amikor komolyan verekszenek a kutyák, a testtartásuk sokkal feszültebb, sokkal jobban összpontosítanak. Mereven állnak, nagyobbnak mutatva magukat, mint amekkorák, és jellemzően látható, kettejük közül melyik kutya az agresszor. Amint a harc eszkalálódik, gyakori a komoly, vérző sérüléssel járó harapás.
Miért harcolnak a kutyák?
Sokféle ok miatt törhet ki verekedés a kutyák között. A játék eldurvulása csak az egyik lehetséges ok, ám ha az egyik kutya hirtelen rátámad a másikra, annak bizony más oka lehet, például étel, játék, vagy akár a terület védelme állhat a háttérben. Máskor az ok az átirányított agresszió, azaz valamelyik kutya fenyegetést érez, és a másik kutyára támad, mivel a valódi fenyegetés elérhetetlen számára. Ezek a helyzetek általában olyan családokban fordulhatnak elő, ahol több kutya él együtt. Két eb akár nagyon sokáig a lehető legjobb barát lehet, ám egyszer csak kattan valami, és az ösztönök veszik át az irányítást. Ha pedig már alapból nem jön ki jól a két kutya, az olyan helyzet, mint amikor egy időzített bomba ketyeg. Elég egy apró szikra, és máris megtörténik a robbanás, azaz valamelyik kutya megindul, és a helyzet eszkalálódik. A harc kitörhet akár a gazda figyelmének kivívása, akár a család védelmezése miatt is
Ne feledje tehát, hogy ha több kutyával él együtt a család, akkor nagyobb esély van a csatákra. Ráadásul két azonos nemű eb esetében még ennél is gyakoribb a harc, főleg, ha nincsenek ivartalanítva, ám a legnagyobb veszélyt mindig a nem megfelelő szocializáció jelenti.
Ajánlott cikkek
