Felejtse el a politikai, vallási vagy pénz körül forgó kérdéseket. Ha nyugalmat szeretne az életében, akkor egyetlen kérdéstől óvakodjon, de legalább annyira, mint vámpír a fokhagymától. Soha ne kérdezze meg senkitől, hogy a macskákat vagy a kutyákat szereti-e jobban. Erről a kérdésről ugyanis mindenkinek határozott véleménye van, és egyesek hajlamosak ezt erőszakosan, akaratosan, dacosan védelmezni.
Ha végigolvassa a közösségi média hasonló témákat boncolgató posztjait, meglepő, sokszor ijesztő vagy hátborzongató kommenteket fog alattuk találni.
“Ha nem szereted a kiscicákat, akkor a gyereket is biztos bántalmazod!” Valószínűleg sok összefüggés van a kettő között, ugye?
“Nem osztjátok meg a cuki kutyusos videómat! Hülye kirekesztő vagy!” Mekkora sztereotípia már ez, nem?
De mindegy is. Ha kímélni akarja az idegrendszerét, nem megy bele ilyen vitákba, és nem olvas hasonló, agyament kommenteket.
A macskások és a kutyások ugyanis gyakorta komoly háborúkat vívnak, ráadásul teljesen feleslegesen. Azt gondolják, hogy valaki csak macskás, vagy csak kutyás lehet. Mi pedig, akik mind a két fajt tartjuk és szeretjük, mélyen hallagtunk.
Angliában végeztek egyébként nemrégiben egy felmérést, mely azt mutatta, hogy a lakosság nagyjából fele tart valamilyen kisállatot. Nos, a statisztika szerint 26 %-uk kutyagazda és 18 %-uk él macskával. A harmadik helyezett, azaz a bronzérmes a nyuszi lett, alig 2 %-kal, ami azért elég szégyenletes. A nyuszi ugyanis nagyon okos, értelmes és kedves társállat. De a nyuszigazdák nem győzködnek senkit, csak szeretik állatkájukat. Nem akarják a nyuszitartás hitére áttéríteni a többieket, és nem szidják a másik két fajt. Csak vannak, szőrös, nagyfülű kedvencükkel közösen megélik az örömöket.
Mindeközben az elkötelezett kutyahívők azt vetik a macskások szemére, hogy a cicák beképzeltek, maguknak valók, és nem hűségesek. Ha nem a kedvenc kajájukat kapják, egy házzal odébb állnak, és nem a gazdájukhoz, pusztán a helyhez ragaszkodnak. Ennek hű példájaként emlegetik Larryt, a Downing Street macskáját, mely már régebben él ott, mint bármelyik miniszterelnök. Vallják, hogy a macskákat az égvilágon semmi más nem érdekli, csak az ínyenc falatok, és a lustálkodás a gazdi legdrágább kasmír pulóverjén. A kutyáknak gazdáik vannak, a macskáknak meg szolgáik.
De talán a macskagazdák pont ezt szeretik bennük, nem? Egy macska szeretetéért meg kell dolgozni, mégpedig keményen. A macskások véleménye szerint a kutyák túlontúl ragaszkodóak és nagyon könnyű őket befolyásolni. Ugyanakkor ha egy macska szeretét el akarod nyerni, igen különlegesnek kell lenned. Egy macskát nem lehet lenyűgözni azzal, hogy összenyomod a sípoló labdát és eldobod neki. Ez kevés!
A cicások azt vallják, hogy a macskák igazi pókerarca mögött igazi jellem, és valódi humérérzék rejlik, melyet csak az tapasztalhat meg, aki kiérdemli.
Mondjuk ahhoz biztos sok humorzék kell, hogy nevetni tudj, amikor reggel egy döglött egér fogad az ágy lábánál. No, mindegy.
Szóval a macskák. A macskák karcsúak, elegánsak, intelligensek és nem lehet őket könnyen bolonddá tenni. Megjelenésüket az elegancia és a kecsesség jellemzi, ráadásul pokoli mázlisták, mert mindig talpra esnek. A cica dorombolása felér ezer farokcsóválással. Mondjuk a táncoló kutya látványa sem semmi, ráadásul érte kisebb vagyont kínálnak elég sokan, de legalábbis filmszerepekkel kínálják meg.
A kutyák pedig háborúba is mennek az emberekkel és az emberekért. Úgy, mint Bing, az elzászi collie, aki ejtőernyővel landolt a 13. zászlóalj hatodik légi osztályának kötelékében, a legendás D-napon. Vagy nézzünk a nem túl régmúltba. Mali, a malinois, akit afganisztáni különleges hajószolgálathoz rendeltek, és 2012-ben, egy nyolc órán át tartó tálib támadás alatt, felderítette és jelezte az ellenséges harcosok helyét. Igaz, gránát repeszektől komoly sérüléseket szenvedett, de túlélte. Mind a két kutya kiérdemelte hősiességéért a Dickin Medált, mely a Viktória kereszt állati megfelelője, és amelyet a második világháború óta 70 alkalommal osztottak ki. Egyébként ezt az érdemrendet eleddig csak egy macska kapta meg, ennél még kitüntett galamb is több van, szám szerint 32.
A kutyák megvédik a gazdájukat, akár a haláltól is, és képesek még a gazda elhunyta után is hűségesek maradni hozzá.
Bobby, a skye terrier 14 éven át őrizte gazdája sírját Edimburgh-ben. El tudja képzelni, hogy egy macska ilyet tenne? És hallott már valaha igazi, hadi tevékenységet végző macskákról?
Nos, a macskások válasza egyértelmű nem. És hozzáteszik, hogy ennek egyetlen oka van, mégpedig hogy a macskák nem hülyék. És egyébként is, Bing csak azért ugrott ki egykoron a repülőből, mert biztos kicsalogatták egy darab husival.
Persze lehet találni macskákról is hősies történetet, például azt, amikor a Royal Air Force Borneóba, Sarawakba szállított macskákat, melyeket ejtőernyővel dobtak le, hogy ott kiirtsák a komoly problémát jelentő rágcsálókat.
De azért voltak más háborús macskahősök is. Például Crimean Tom (vagy máshol Szevasztopol Tom), aki az 1954-es krími háborúban megmentette az éhező brit és francia csapatokat, ugyanis elvezette őket az oroszok rejtett élelmiszer raktáraihoz. A háború után a britek magukkal vitték Angliába, ahol halála után kitömték. Sajnos ez a művelet elég szerencsétlenül sikerült, a kissé siralmas és méltatlan végeredmény a mai napig látható a National Army Museum-ban.
A már említett Dickin Medal egyetlen macskatulajdonosa Simon volt, egy fekete-fehér cica. 2007-ben posztumusz kapta meg az érdemrendet. Simon a brit haditengerészet Amethyst hadihajóján tengerész rangban szolgált. Feladata a rágcsálók irtása, és persze a tengerészek szórakoztatása volt. A Jangce folyón 1949-ben lezajlott hatalmas ütközetben a hajó kereszttűzbe került. Egy ágyú a kapitány kabinját is eltalálta, ahol a macska aludt általában. A kapitány nem élte túl, de Simon csodával határos módon megmenekült, igaz, komoly sérülésekkel. Felépülése után a sebekből lábadozó katonákat vigasztalta dorombolásával. Novemberben érkeztek haza, a plymouth-i kikötőbe, ott azonban Simon megbetegedett, és karanténban elpusztult. Hősiességének híre sokakhoz eljutott, és temetésén több százan vettek részt. A katonák igazi bajtársként siratták el a cicát.
Talán nem olyan elhíresült hős, de gazdája számára mindenképp a legnagyobb Missy, Newcastle-ből, aki gazdája, Angela Tinning mellében daganatot jelzett. Addig jelezte ezt gazdájának, amíg az meg nem vizsgálta magát, és így időben orvoshoz tudott menni. Mivel a gazdi jól érezte magát, meg sem fordult a fejében, hogy baj lehet. Csak a macska jelzései hívták fel erre a figyelmét. A Kaliforniában található Bakersfieldben Tara macska négyéves kisgazdája életét mentette meg. A gyereket egy kutya lerántotta bicikléjéről és támadólag lépett fel. A macska testével védte a kicsit, igyekezve inkább magára felhívni a kutya figyelmét, és minél messzebb csalni tőle.
Ilyen hasonló, hősies történeket kutyákról is olvashatunk, hallhatunk. Azt is tudjuk, hogy sok kutya képes komoly betegségeket jelezni a gazdájának, sok epilepsziás a görcsrohamot előre jelző kutyával él, míg mások daganatok jelenlétét jelzik. Minden állatnak megvan ugyanis a helye a történelemben és a modern világban is. A macskát önállósága teszi tökéletes társállattá, míg a kutya képes kimozdítani bennünket a megszokott, kényelmes és önző életmódból.
Mind a két faj a maga módján tökéletes társállat, csak meg kell találnunk a személyiségünkhöz illőt.
Szóval, mi a helyes válasz a nyitó kérdésre? Kutya vagy macska? Vagy kell az én véleményem? Nos, a kutya. És hogy miért? Egyetlen ok miatt. Hosszú-hosszú évek óta kutyákkal és macskákkal osztom meg az életemet, de kutyát még soha nem láttam sem a konyhaasztalon, sem a pulton a fenekét nyalogatva tisztálkodni. Ezért. :)
