Ne gondolják, hogy a kutyakozmetika a modern kor vívmánya! Már a kutyatartás kezdeti éveiben, amikor elsősorban még mint az ember segítőtársai éltek a különféle kutyafajták, gondozták őket. Ennek persze leginkább praktikus okai voltak, hiszen a minél eredményesebb munkavégzést segítette elő a kutya szőrzetének rendben tartása.
A vadászkutyákat a hosszú szőr gátolta a munkában, hiszen beleakadhatott a bozótba, a fák alsó ágaiba. De különösen a vízi vadászatban jelentett problémát a víztől elnehezedő szőrtömeg, ezért nyírták le őket helyenként. Érdekes példa erre az uszkár, mely vízi vadászkutyaként kezdte pályafutását.
Korabeli képeken látható, hogy az ebek hátulsó részét rövidre nyírták, míg az érzékeny testtájakon, a fontos szervek környékén meghagyták a hosszú szőrt. Mindez a fazon akkor a praktikum miatt alakult ki, napjainkban pedig leginkább divat.
A puli és a komondor loncsos szőrét a pásztorok, juhászok minden birkanyíráskor levágták. A praktikussági okok, a munka megkönnyítése mellett az állatok egészségvédelme is fontos szempont volt. Persze a királyi, császári udvarokban élő ebeket leginkább azért gondozták, hogy gazdáik, az előkelőségek bennünk örömüket leljék, azonban a szépészeti okok mellett ott sem volt elhanyagolható szempont a higiénia.
A kezdeti időkben még nem voltak speciális szerszámok, eszközök a kutyák szőrzetének ápolására, akkoriban elsősorban a lovak, birkák gondozására szolgáló eszközöket használták a kutyáknál is.
A kutyakozmetika az idők folyamán változott, mindig aszerint, hogy milyen elvárások voltak vele szemben. A tudatos tenyésztés kialakulásával és a fajtastandardok rögzítésével a cél egyre inkább a különféle kutyafajták küllemi hibáinak elrejtése lett, természetesen az ápolt megjelenés és a divat mellett. A tenyésztők „bevetették” az emberi fodrászatban használatos eszközöket, majd a huszadik század kezdetétől a kutyakozmetikai szakma, mint önálló foglalkozás kialakult, egyidejűleg a kutyakiállítások mind nagyobb térhódításával. Az új tevékenység mellett új piac alakult ki: egyre több cég kezdett el azzal foglalkozni, hogy a kutyakozmetikai igényeket termékekkel elégítse ki. Eszközök és kozmetikumok sora jelent meg, és jelenik meg napjainkban is.
Ma már igen élesen elkülöníthető a kiállítási és a hobbi célra tartott ebek kozmetikázása. Míg előbbiek esetében az ápoltság mellett igen lényeges, hogy a kozmetikát végző tisztában legyen a standard aktuális változásaival és elvárásaival, valamint annak megfelelően alakítsa az ebformáját, addig a házi kedvencek esetében ez kevéssé lényeges.
Ugyanakkor az ügyes kozmetikus igyekszik úgy alakítani a hobbi kutya fazonját is, hogy az minél inkább megőrizze fajtajellegét, és a hibák mellett a kutyák előnyös vonásai kerüljenek kiemelésre, a praktikusság, a gazda kényelmi szempontjai mellett.
Néha kissé őrültségekbe csap a divat, mintha elfelejtenék az emberek, hogy a kutyakozmetika legelsősorban az eb és környezet higiéniája és egészségvédelme céljából történik, valamint a négylábúak előnyös oldalainak kiemelése, hibáinak elrejtése a célja. Vannak, akik elképesztő fazonokra nyíratják ebüket, sőt, be is festetik bundáját, mindezt a divat kedvéért. Sőt, vannak kutyakozmetikusok, akik ezt professzionális szintre fejlesztve végzik!
Persze biztos jópofa egy koalamacira vagy pávára formázott uszkár látványa, és az exhibicionista gazdák örömmel mutatkoznak egy tiritarka ebbel az utcán, de azért elgondolkodtató, vajon a kutya is jól érzi-e magát ilyen frizurával. Végtére azért ő is érző lény, akinek lelke van, és néha lehet, hogy a tükörbe is belenéz.
A minden fajtát elvállaló kutyakozmetikus kicsit olyan, mint az all-rounder bíró: egy kicsit mindenhez ért, de igazából semmihez sem. Ez persze házi kedvencek esetében nem jelent túl nagy problémát, hiszen az alapvető anatómiai és standard ismeretek, a szőrtípusok tulajdonságainak, nyírási igényeinek tudása elegendő lehet. Ugyanakkor egy kiállítási ebnek a ringben tökéletesnek kell látszania.
Elképzelhetetlen, hogy egyetlen ember képes legyen a több tucatnyi, kozmetikázást igénylő kutyafajta standarját fejben tartani, ugyanakkor a legújabb trendeket követni.
Ezért figyelhető meg az, hogy szinte minden kutyakozmetikus tematizálódik bizonyos fajtákra, fajtacsoportokra, melyek ápolását professzionális módon végzi, míg a többi fajta esetében elsősorban a házi kedvencek ellátását vállalja.
Tény, hogy a domesztikációval a kutyafajták változtak, a tenyésztés, a kutyakiállítások világa más igényeket állított előtérbe. Míg a farkas vagy az ausztrál dingó kutya nem igényel kozmetikai ápolást, addig a legtöbb mai kutyafajta igen.
Nem csak a szőrét kell fazonírozni, nyírni, fésülni, kefével bontogatni, de fülét tisztogatni, karmait rövidíteni szükséges. Mindezek akár a civilizáció velejáróiként is felfoghatók, hiszen a ma élő kutyafajták legnagyobb része már képtelen lenne az ember nélkül fennmaradni. Ezért hát, ahogy a róka mondta a kis hercegnek: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
