Biztos sok gazdi elgondolkodott már azon, hogy kedvenc kutyája számára vajon mit jelent az ő beszéde. Persze elképzelhető, hogy a megtanított szavakon túl minden nagyjából ugyanúgy hangzik az eb számára, nagyjából egy csokor értelmetlen hangot érzékelnek.
Ám a NeuroImage folyóiratban megjelent legújabb kutatások azt igazolják, hogy a kutyák bizony meg tudják különböztetni az ismerős nyelveket az ismeretlenektől, de még az emberi nyelvet is meg tudják különböztetni az értelmetlen hangoktól.
A kutatások
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének kutatói azt akarták megvizsgálni, hogy milyen aktivitás figyelhető meg a kutyák agyában, amikor egy általuk nem ismert nyelvet hallanak. Az ötlet egyébként abból eredt, hogy Laura Cuaya kutatóvezető Mexikóból Magyarországra költözött, természetesen a kutyájával együtt. Az új országban nem csak Cuayat, de kedvencét, Kun-kun is egy új és ismeretlen nyelv vette körül. A gazda elmerengett azon, vajon a kutyája észrevette-e a változást.
Végül a tudósok 18 kutyát toboroztak, köztük természetesen Cuayáét is, és megtanították őket, hogy mozdulatlanul feküdjenek egy MRI-gépbe, amíg az agyukat vizsgálják. Hat border collie, öt golden retriever, két ausztrál juhászkutya, egy cocker spániel és négy keverék fajta kutya vett részt az átfogó kutatásban, valamennyien 3 és 11 év közötti felnőtt állatok voltak. A kutyák közül kettő spanyolul, a többi résztvevő magyarul tudott.
Miközben a kutyák az MRI-készülékben feküdtek, Antoine de Saint-Exupéry „A kis herceg” című klasszikus gyerekkönyvének felvételeit hallgatták. A felvételen női narrátorok - egy magyar anyanyelvű, egy pedig spanyol anyanyelvű - kellemes hangon olvasták fel a történetet, igyekezve, hogy az a lehető legtermészetesebben szóljon. A kutyák hol magyar, hol spanyol nyelvű, más esetben pedig számítógéppel kódolt felvételeket hallottak, ez utóbbi már egyáltalán nem hasonlított az emberi beszédre.
Miközben az ebek a különböző felvételeket hallgatták, az MRI-gép vizsgálta az agyukat, hogy mérje az aktivitást az egyes helyzetek során. Természetesen a gazdák minden esetben a helyiségben voltak a vizsgálat ideje alatt, és minden kutyának lehetősége volt azonnal elhagyni a gépet, amikor az számára kényelmetlenné vált.
A vizsgálatok végén a kutatók nekiálltak elemezni az eredményeket. Először azt vizsgálták, hogy a kutyák képesek-e megkülönböztetni az akármilyen nyelvű emberi beszédet a gépi beszédtől. És bizony, arra jutottak, hogy képesek, ugyanis az agy elsődleges hallókérge eltérő aktivitási mintákat mutatott attól függően, hogy a kutyák a géppel kódolt szövegrészeket vagy az eredeti felvételeket hallották-e. Természetesen mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya agya úgy van beszédre hangolva, mint az emberi agy, pusztán annyit jelent, hogy a kutyák különbséget tudnak tenni a természetes és a természetellenes hangok között.
Ezután a tudósok összehasonlították azokat az agyi felvételeket, amikor a kutyák egy ismerős, valamint egy ismeretlen nyelvet hallottak. A vizsgálatok ismét azt mutatták, hogy a kutyák meg tudják állapítani a különbséget, ám ezúttal az agy egy másik területén, a másodlagos hallókéregnél jelentkeztek a változások. Mindkét agyi régió a temporális kéregben található.
Mindezek alapján a kutatók azt feltételezik, hogy a kutyák a beszédet két lépésben dolgozzák fel. Az elsődleges hallókéreg határozza meg, hogy egy hang beszéd-e vagy sem; majd a másodlagos hallókéreg „megmondja” a kutyáknak, hogy ismerős-e maga a nyelv.
Az idősebb kutyák reakciói
Elképesztően csodálatos az a tény, hogy a kutyák meg tudják különböztetni a magyart a spanyoltól, különösen olyan szavakból, amelyeket valószínűleg nem ismernek. Végtére is „A kis herceg” szövegrészei jó eséllyel nem az „ül”, „marad” és hasonló, a kutyák által ismert parancsszavakkal vannak tele.
Meglepő módon a kutyák az első olyan faj, amely esetében sikerült igazolni, hogy képes megkülönböztetni a nyelveket, mindezt spontán, azaz mindendféle képzés és tanítás nélkül.
Az tény, hogy kutyáinkkal folyamatosan beszélünk, és még ha nem is szólunk közvetlenül hozzájuk, akkor is folyamatosan hallják a kommunikációnkat, azaz feltehetőleg magukba szívják beszédünk mintáit és ritmusait. Ezt a tanulmány is alátámasztotta.
Érdekes módon az idősebb kutyák agya több aktivitást mutatott a másodlagos hallókéregben, ami arra utal, hogy ezek az állatok jobban meg tudták különböztetni a két, vizsgálatban szereplő nyelvet. Nem kizárt, hogy ennek oka nem más, mint a gazdáikkal együtt töltött több év, melyek során lehetőségük volt jobban megismerni a családban beszélt nyelvet vagy akár nyelveket.
A különböző emberi nyelveknek más-más hangja és mintázata van, így más állatok is képesek lehetnek ezek megkülönböztetésére. Ám a kutyák évezredek óta élnek együtt az emberekkel, így nem kizárt, hogy az idők során különleges képességet fejlesztettek ki az emberi beszéd felismerésére. Egy, a közelmúltban szintén a hazai egyetemen végzett tanulmányban, mely az emberi hangazonosság-feldolgozás akusztikus alapjaival kapcsolatosan zajlott, megállapították, hogy a kutyák pusztán hangjuk alapján felismerik gazdájukat, azaz nincs szükségük arra, hogy lássák vagy kiszagolhassák őket.
Kétségtelennek tűnik tehát, hogy a kutyák hallani akarják a mondanivalónkat. Az azonban, hogy mennyire értik azt, és ez a megértés milyen határig bővíthető, további kutatások kérdése. Az biztos, hogy egy kutya számára a gazdi hangja és az általa beszélt nyelv jól ismert és másokétól tökéletesen elkülönülő.
