Amikor egy kutya meghal, a gazdik gyakran vesznek észre változást a család többi kutyáján. Ezek az állatok kissé zárkózottabbá vagy akár letargikussá is válhatnak, némelyek nem vagy sokkal kevesebbet esznek, esetleg sokkal jobban ragaszkodnak a gazdához. E külső jelek alapján úgy tűnik, a kutyák bizony gyászolnak.
Mivel azonban kedvenceink nem tudnak beszélni, nem igazán tudjuk, mi jár a fejükben, vagy mit gondolnak, hogyan éreznek. Az érzelmi állapotukról alkotott véleményünket tehát a viselkedésükre kell alapoznunk – arra, amit bizonyos helyzetekben és adott körülmények között tesznek és ahogy reagálnak.
Amikor egy ember átéli egy szeretett családtag vagy barát halálát, elmondása alapján tudhatjuk, hogy gyászt érez, bár tény, gyakran az, ahogyan reagál, vagy amit tesz, szavak nélkül is jelzi nekünk, hogy szenved. Elveszíti a fókuszt, kedvetlenné és zavarodottá válik, nem eszik és érdektelenné válik a körülötte zajló események iránt. Gyakran sír, a szokásosnál többet alszik.
Hasonlóképpen reagálhat az a kutya is, amely egy másik kutya elvesztését éli meg.
Néhányuk valóban depresszióssá válhat, az emberekhez hasonló tüneteket mutathat, például elveszti érdeklődését kedvenc tevékenységei iránt, és a szokásosnál többet alszik.
Megeshet, hogy egy kutya beteg, és ilyenkor is előfordulhat az, hogy eltávolodik a családtól, és a szokásosnál többet alszik, ezért mindenképpen konzultáljon az állatorvossal, ha az állaton ilyen tünetek jelentkeznek.
Bizony, a kutya esetében is fájdalmas látni a gyászt, hiszen – ahogy írtuk - elveszítheti étvágyát, tájékozódási zavar is jelentkezhet, vagy ragaszkodóbbá válhat, szinte le sem lehet vakarni a gazdáról. Ha az elhunyt kutyát állatorvoshoz vitték elaltatni, a gyászoló kutya napokig az ablaknál ülve várhatja, hogy társa visszatérjen. Ezt az érzelmi állapotot általában szintén szeparációs szorongásnak nevezik.
Látható tehát, hogy a gyászoló kutya viselkedése hasonló, mint a szeretett személy elvesztése miatti gyászt átélő személyé.
Az American Society for the Prevention of Cruelty to Animals 1996-ban egy kutatásba kezdett. Az ennek tapasztalaiból született tanulmány kimutatta, hogy a társuk elvesztése miatt gyászoló kutyák 36 százaléka kevesebbet evett a szokásosnál, körülbelül 11 százalékuk teljesen abbahagyta az evést. A kutyák megközelítőleg 63 százaléka a normálisnál többet sírt, nyafogott, vagy épp ellenkezőleg, szokatlanul csendesebbé vált. A gazdák azt jelezték, hogy ebüknek megváltoztak az alvási szokásai, úgy a mennyiség, mint a hely tekintetében. A vizsgált kutyák több mint fele ragaszkodóbbá vált a gazdával szemben.
Összességében a tanulmány azt állapította meg, hogy a kutyák 66 százaléka négy vagy több viselkedésbeli változást mutatott a gyász hatására.
Persze ahogy embertársainknak, úgy a kutyának is lehet segíteni a gyász feldolgozásában. Akár egy állat, akár emberi családtag elvesztése miatt gyászol az eb, fordítson rá több figyelmet és adjon neki – ha lehet – még több szeretetet. Próbálja elterelni a gondolatait azzal, hogy sokat sétálnak, még többet játszanak, kirándulnak. Ha szereti az emberi társaságot, hívjon meg olyan barátokat, akiket kedvel. Keressen neki valamilyen kreatív, sok ügyességet és figyelmet követelő játékot, amit otthon tud neki hagyni, amíg távol van, és amikor csak teheti, töltsön vele időt.
Amennyiben a kutya túlságosan lehangolt a veszteség miatt, megeshet, hogy nem reagál azonnal a gazdi próbálkozásaira.
Ám ahogy a mondás tartja, az idő minden sebet begyógyít. Igaz ez a kutya esetében is.
Az ASPCA vizsgálati eredményei alapján a legtöbb kutya a veszteség realizálódása után körülbelül két hét elteltével kezd visszatérni megszokott életéhez, de tény, hogy néhányuknak akár hat hónapig is eltarthat a teljes gyógyulás.
Amennyiben az állat sokat sír, vonyít, semmiképp ne adjon neki jutalomfalatot, hogy elterelje a figyelmét. Ha ezt teszi, akaratlanul is felerősíti ezt a szokást, hiszen figyelemmel reagálunk, ami jutalom formájában realizálódik. Figyelemmel és jutalomfalattal csak olyankor szabad reagálni, amikor a kutya olyan viselkedést tanúsít, amely elfogadható. Ilyen lehet az, amikor csendesen pihen, vagy a mókusokat figyeli az ablakban. Ahogy a veszteség fájdalma kezd csillapodni, úgy kell csökkennie a sírásnak, szűkölésnek is.
Nem kizárt, hogy annyira súlyosnak látja a gyászt, hogy úgy érzi, állatorvosi segítségre van szükség. Ha így érzi, ne habozzon elvinni, hiszen lehet, hogy gyógyszeres kezelésre van szükség, ezt pedig csak orvos rendelheti el. Amennyiben egy új kutya vásárlásán vagy örökbe fogadásán gondolkodik, várja meg, amíg a család és az állatok is hozzászoknak a veszteséghez és tompul a gyász. Ha arra kényszeríti a kutyát, hogy egy új jövevénnyel ismerkedjen, csak fokozza a stresszt az amúgy is szorongásos érzelmi állapotában. Mindenképp legyen nagyon türelmes. Lehet, hogy a kutyának éppúgy hiányzik a társa, mint a gazdának, a családnak az elveszített kedvenc, még akkor is, ha látványosan nem voltak olyan nagy cimborák.
