A kutyák sok olyan ösztönös cselekedettel bírnak, melyet a gazda nem feltétlenül ért, éppen ezért idegesíti vagy zavarja. Ezek megértése kettejük kapcsolatában igen fontos, hiszen így az esetleges probléma kezelhető lesz, nem pedig feszültségek forrása.
Ezek az ösztönös viselkedési elemek kellő értelmezéssel jól kiaknázhatók a kutya nevelése során. Az adott fajtától függően az apportkészség, a behívás, az engedelmesség jól gyakorolható, ha pontosan érti, melyik cselekedetet miért is űzi kutyája.
Ilyen a „miért ugat a kutya” kérdése. Az apró vakkantásokkal az eb elsősorban a falkatagokat – alomtestvéreit, anyját és kétlábú társait – akarja figyelmeztetni valami fontos vagy éppen fenyegető dologra. Érdemes odafigyelni rá, mit is akar jelezni.
Biztos megfigyelte már, hogy amikor eledelelét készíti, kedvence türelmetlenül, magas hangon ugat. Ha ugyanezt az ajtó előtt teszi, ki akar menni, akár szükségét végezni, akár csak bandázni egyet a kinn ugató többi négylábúval. Amikor egyedül van és magányos, a legtöbb eb vonyít vagy üvölt. Általában ezt a gazda nem hallja, de a szomszédok elég érzékletesen tudják elmesélni, nem éppen szalonképes kifejezések kíséretében.
Ha vinnyog vagy nyüszít a kutya, nem feltétlenül fáj valamilye, lehet, hogy barátságos jelzéseket akar küldeni, míg a morgás és vicsorgás az agresszió vagy a félelem jele. Amennyiben kutyája sokat és kitartóan ugat vagy vonyít, próbálja megtalálni az okát, ami lehet akár unalom, a figyelem felkeltésének szándéka, de lehet bizonytalanság, szorongás is.
Ugyanígy az eb testtartása, faroktartása, azaz testbeszéde is sok mindent elárul lelkiállapotáról, gondolatairól. Manapság az emberi kapcsolatokban nagy szerepet játszik a testbeszéd, a non-verbális kommunikáció. Ha megtanulnánk ugyanezeket értelmezni négylábú kedvenceinknél is, sokkal könnyebbé válna a kutyákkal való együttélés.
Mikor csóválja a farkát? Persze, amikor örül. Minél nagyobb az öröm, annél intenzívebb a csóválás.
Ellenben ha farka az égnek mered, közben fenyegető testtartásba mered, netán még morog is, na akkor valóban fenyegetni akar. Imádnivalóak a kutyák, amikor lassan berogyasztják mellső lábaikat, szép lassan előre nyújtva a feneküket égnek emelik – jelezve, készen állnak a játékra. Sokszor figyelheti meg a gazda, hogy ebe a kertben vagy a parkban egyszer csak elkezdi kergetni a másik kutyát és eszeveszett rohanásba fognak. Ez nem más, mint a bennük élő ősi vadászösztön „lejátszása”, ahol az üldöző és zsákmánya futnak egymás után. Ne aggódjon, ez csak játék, hamarosan szerepet fognak cserélni. Előfordulhat, hogy az eb gazdáját hívja egy ilyen üldözésre – nyugodtan menjen bele a játékba.
Az már kevésbé tolerálható, amikor szintén vadászösztönének engedelmeskedve a házi szárnyasokat vagy a macskát próbálja becserkészni. Előrenyújtott fejjel, osonkodva közelít a kinézett célpont felé, majd elkezdi űzni. Pásztorkutyák előszeretettel terelgetik a csaléd apróbb tagjait vagy állatait, szintén az ősi ösztönnek engedelmeskedve.
A szép kert legnagyobb ellensége az ásó kutya. A terrierek előszeretettel űzik eme tevékenységet, egyértelműen vadászösztönüknek engedelmeskedve, hiszen valamilyen a földben élő állatot keresnek.
Más kutyák a csontjukat, játékukat ássák el, hogy megvédjék az ínyenc falatot, a kedvencet a fajtársaktól. . A tömött bundájú kutyák a meleg, nyári napokon ásnak leginkább, hogy a földben hűsölést leljenek. Sötétben célszerű tehát óvatosan kimenni a kertbe, ha arra lesz figyelmes, hogy ebe előszeretettel ás.
Gondot jelenthet, ha a kutya elkezdi őrizni az elásott csontot. Először tán csak a fajtársakra fog morogni, amikor közelítenek, ám megfelelő kontrol nélkül később a gazdára is. Ugyanígy megeshet, hogy etetéskor a tálját őrzi a másik kutya vagy a macska elől. Ennek kivédésére az egyetlen megoldás, ha nem egy helyiségben, de legalábbis egymástól távol eteti az állatokat és étkezésük alatt nem engedi, hogy a másik tányérjéhoz közelítsenek. Ha a kutya tányérját sajét gazdájától is őrzi, az már komoly problémát jelez: rés keletkezett a bizalom pajzsán.
Ugyanakkor a gazdának illik tiszteletben tartania kedvence étkezését és felesleges odanyúlkálással nem megzavarni azt.
A kölykök már egész apró korban nagyon szeretik hurcolni a különféle tárgyakat, azokat rázogatják, sőt, sokszor még morognak is hozzá. Mindez nem más, mint vadászösztönük kiélése. A vadászkutyáknak ősidők óta feladata az elejtett vad gazdához vitele, ez a mozdulat bizony a játék során jól kiaknázható. A rázás és morgás nem más, mint a vad elejtésének imitálása. A morgás pedig a falkatársak távoltartása a zsákmánytól.
Ajánlott cikkek
