A félős, netalán agresszív ölebek lehetne akár sztereotípia is. Ám a gyakorlat azt mutatja, nem biztos, hogy erről van szó. A kistermetű kutyákat általában igencsak nagy egóval áldja meg a sors. A csivava, a yorkie, de még a bichon félék is öntudatos ebek, melyek esetében csupán a test csöpp, az értelem és az ego cseppet sem. Könnyen és ügyesen tanulnak, szocializációjuk egész egyszerű, pont azért, mert fogékonyak és igenis nagyon szeretnének ügyesek és okosak lenni.
Azért, mert egy kutya kicsi, még korántsem tehetetlen és alkalmatlan, sőt, nagyon is szüksége van arra, hogy kutyaszámba vegyék. Szüksége van korlátokra és határokra, határozott és ésszerű szabályokra.
A problémák forrása az esetek legnagyobb részében a gazda. E tekintetben sok különbség nincs a kigyúrt, agyontetovált,kopasz pitbullos és az agyonsminkelt, tizenöt centis sarkakon tipegő, csivavát cipelő plázacica között (elnézést a kivételektől). Nagy részük a kutyát nem társnak, hanem státuszszimbólumnak tartja és akként is kezeli. Az ilyen, határok és korlátok nélkül tartott öleb gyorsan rájön, hogy neki mindent szabad.
Otthon ő az úr a háznál, azt csinál, amit akar, úgysem szidják meg. Az utcán teljes lelki nyugalommal ugathat meg acsarogva nagy kutyákat, mert a gazdi úgyis ölbe kapja szegény, rettegésben tartott apróságot, amely aztán fennhéjázón les lefelé a zavarodott nagyra, amely viszont csak játszani akart volna. De csak akart volna, mert ha véletlenül az okostelefont nyomkodó gazdi nem veszi észre a veszély forrását, a kis alattomos sunyin bele is csíp a nagy lábába, persze hátulról, hogy aztán az őrjöngő gazdi méregdrága telefonját eldobva megmenthesse az apróságot.
Ennél csak az a szebb helyzet, amikor egy gyanútlan járókelő lábán mutatja ki unszimpátiáját a kis méregzsák, ami, valljuk be, minden normális emberből azonnali rúgási reflexet vált ki, még akkor is, ha amúgy nagy állatbarát. Ez persze nem tolerálandó cselekedet, gazdi azonnal segítségért sikolt és ölbe kapja ártatlan szemekkel értetlenkedő ölebét.
Csoda hát, ha a kis öleb teljes mértékig összezavarodik a korlátok és szabályok nélküli élettől és deviáns, elviselhetetlen hörcsög lesz belőle? Ugye,nem?
Ennél semmivel sem jobb az agyondirigált, elkényeztetett dakszli-típus. Ismerős, ugye? Kedves nénike döcög az utcán, harminc fokban is kötött kabátkába bugyolált, finoman szólva is enyhén túlsúlyos, asztmásan hörgő, karika lábain döcögő földszintes ebével. Szegény kutya, amint megjelenik egy számmal méretesebb eb, azonnal utasítások tömkelegét hallja: Állj meg! Ne menj oda! Fúj, nem szabad! Mit csinálsz?
Rosszabb esetben gazdi lehajol és nagy nehezen felemeli ebét biztonságos magasságba. Persze a séta során elmaradhatatlanok a parancsok, hiszen az nem járja,hogy a kutya minden fát és bokrot megszagolhasson, esetleg lassabb vagy gyorsabb tempóban bandukoljon, mint a megengedett. Komoly korlátok között éli igen biztonságos mindennapjait, aminek pedig az eredménye egy frusztrált, egyetlen fajtárssal sem kommunikáló, mélabús eb. Egyetlen előnye, hogy általában soha nem beszél vissza a gazdának, fújhatja az egész nap a litániáit, mert már arra sincs lelkiereje.
Tudom, némiképp túlzóak a történetek, de egyáltalán nem életszerűtlenek. Temérdek ilyen kis kutya él a városokban.
Nem az a baj velük, hogy kicsik, hogy szobacirkálók, földszintesek, hanem az, hogy gazdájuk tehetetlen és tehetségtelen kis gyerekpótlékként kezeli őket.
Ismerni kell az adott fajta természetét. Tudni kell, milyen az alapvető habitusa, majd a szocializáció során meg kell ismertetni a legtöbb olyan helyzettel, mely kényelmetlen vagy problémás lehet a számára. Logikusan egy yorkie kutyákkal való ismerkedését nem a kaukázusi juhásznak való bemutatással kell kezdeni, hanem vele nagyjából azonos vagy kissé nagyobb méretű négylábúakkal. De szép lassan el lehet jutni a nagy kutyákig és a nagykutyákig, akikkel – ha azok is kellően szocializáltak – békésen és jókedvűen el fog játszani.
Nem kell minden utcasarkon és kereszteződésben felkapkodni a csivavát sem, hiába kicsike és rövid a lába, igen gyorsan tudja szedni, pont át lehet vele érni az út túloldalára a lámpa váltása előtt.
És ha a kutya támadni akar, megcélozva egy csánkot vagy egy bokát, bizony rá lehet szólni, nem fog idegösszeroppanást kapni a rendreutasítástól. Sőt, kifejezetten előnyére válik, mert lehet, hogy első alkalommal még tűri a méretes ír farkas a csánkon csípést, de másodszor már tutira leiskolázza a kis hörcsögöt.
Jobb tehát a kutyának és a gazdának is, ha tudomásul veszi, azért mert ebe kicsi, még kutyából van és akként is szeretné élni mindennapjait.
Ajánlott cikkek
