Minden gazdi lelkesen vásárol nyakörvet és pórázt kedvencének, hiszen a közös séták, kirándulások élményt jelentenek úgy kutya, mint gazdi számára. Ám az addig vezető út bizony sokkal rögösebb, mintsem elsőre gondolnák. A kutyák ugyanis elképzelni sem tudják még kölyökkorukban, hogy e kínzóeszköznek tűnő alkalmatosság majdan nagy élmények szükséges alkalmatossága lesz.
Amikor először felszerszámozza ebét, az garantáltan a földön fetrengve fog tiltakozni és követeli, hogy azonnal szerelje a rettenetes dolgokat. Éppen ezért a fokozatosság nagyon fontos.
Először a nyakörvvel kell megismertetni az apróságot. Mindenképp olyat vegyen, amelyik nem túl szoros, de nem is lötyögősen laza. Míg az előbbi a fojtogató érzés miatt válik örök ellenségévé az ebnek, utóbbi esetben röhögve szabadul ki belőle, és azt fogja gondolni, itt a játék ideje.
Tehát fontos a nyakörv mérete. Akkor jó, ha felcsatolva kisujját még éppen be tudja dugni a nyakörv mögé. A kutya nem egészen így gondolja, ezért lábával, fogával, minden elérhető bútor segítségével megpróbálja leszedni. Szerintem leginkább azért, hogy megvizsgálja, esetleg megrágcsálja, hiszen ebben még semmi, de semmi rossz nincs. Ne foglalkozzon vele! Pár perc után vegye le, és minden nap egy kicsivel hosszabb ideig hagyja a kutyán – pár nap elteltével arra lesz majd figyelmes, hogy kedvence egyáltalán nem is törődik a nyakörvvel.
Ekkor jön a neheze! Csatolja fel a pórázt. Ha csak vékony bőr vagy textil alkalmatosság a „kezdő-eszköz”, az a legjobb. Ha automata futtatót vásárolt, akkor is először hagyományos pórázzal gyakoroljanak. Csatolja fel, és hagyja, hogy kutyája vizsgálgassa, ismerkedjen vele, húzza maga után. Persze ennél a feladatnál nem szabad magára hagyni, mert könnyen felcsavarhatja magát a bútorok lábaira, ügyeljen hát, merre jár, de ne akadályozza, ne fogja meg a póráz végét.
Mikor az eb már nem kergeti a póráz végét, szinte nem is foglalkozik vele, fogja meg a másik végét. Egyelőre hagyja, hogy kutyája irányítson: kövesse, menjen vele, amerre ő akar menni.
Amint a kutya számára természetessé válik, hogy a póráz másik végén is van valaki, jöhet a következő lecke.
Álljon meg és hagyja, hogy a póráz kissé megfeszüljön. Sokkszerű meglepetés lesz a négylábúnak, hiszen életében először találkozik a póráz korlátozó hatásával. Ne hagyja, hogy bepánikoljon, híja magához – hiszen már tökéletesen működik a behívás – és jutalmazza meg a szokásos falattal. Minden nap egy kicsit hosszabb ideig lehet gyakorolni, amíg csak a kutya számára természetessé nem válik, hogy ha meg kell állni, a póráz megfeszül.
Ne csodálkozzon, ha eleinte az eb előre csörtetve húzza maga után a gazdát. Meg fog próbálkozni az irányítással, ha engedi. Inkább álljon meg, hívja magához, így hamar megérti, nem ő diktálja az útvonalat. Persze kölyökkutyák esetében amikor új útra tévednek, nagyobb a hajlam az engedetlenségre, de soha ne rángassa a pórázt, sokkal inkább behívással figyelmeztesse a kutyát. Ahhoz, hogy ez működjön, alapfeltétel a megfelelő parancsok otthoni gyakorlása, azok elsajátítása.
