A játék értelemszerűen szórakoztató. Amikor a játék már nem szórakoztató, megszűnik játék lenni. A játék tehát kellemes tevékenység, amelynek során az állatok olyan viselkedést mutatnak, amely nem része életük rendszeres tevékenységének, hanem sokkal inkább egyféle mimikri.
Játék közben a kutyák viselkedése komolyság nélküli – futnak, ugrálnak, kergetnek, rágcsálnak, birkóznak, harapnak, elrejtőznek, ilyenkor minden viselkedési forma játék a játékosok számára, amit a szórakozás kedvéért hajtanak végre.
A kutyák jellegzetes testtartása jelzi a játékra való felhívást a társak felé, ilyenkor mellső lábukon a könyökükre támaszkodnak, a farukat magasba emelik, farkuk magasan áll és csóvál. Akár vakkanthatnak, ugathatnak is, a szájuk tátva, a fülüket hegyezik. A játék általában, de nem mindig, két vagy több kutya között zajlik, de esetenként, társ hiányában akár magában is játszhat az eb.
Miért játszanak a kutyák?
Tudjuk, hogy a játék minden kölyök állat számára a felnőtté válás elengedhetetlen része. Egyes vélemények szerint enélkül előfordulhat, hogy nem megfelelő a fejlődésük, bár más vélemények szerint ez nem teljesen igaz, mivel azok az állatok, amelyek számára betegség vagy más ok miatt nem adatott meg a kölyökkori játék lehetősége, viselkedésükben nem térnek el társaiktól. Persze mindez nem azt jelenti, hogy azok az állatok, amelyek megkapták a kölyökkori játék lehetőségét, ne fejlődnének gyorsabban, mint a játéktól megfosztott társaik, pusztán annyit, hogy a végeredmény általában többé-kevésbé ugyanaz lesz.
Ám ha a játék nem feltétlenül szükséges a normális fejlődéshez, akkor mire jó? Nos, a játék valójában egy próba, annak a próbája, hogyan viselkednek a felnőttek. Ezáltal felkészíti a fiatal állatot arra, ami előtte áll az életben. Játék közben a kölykök testüket és elméjüket is aktivizálják, így egészségesebbek és okosabbak lesznek. A természetben ez előnyt jelenthet a számukra azokkal a társaikkal szemben, akik számára ez a lehetőség nem adatott meg, így a viselkedési normák, de akár a vadászat alapjait sem sajátították el a játék által.
A különféle játéktípusok a tanulás érzékeny időszakaival párhuzamosan bontakoznak ki, így a játék általi tanulás a leghatékonyabb. Először 3 hetes korban kezd játszani a kölyök, amikor a száját használja anyjával és alomtársaival szemben, ezután jön a játékkérés elsajátítása, a verekedés játéka, a bántalmazás imitálása, a tisztelet, és végül a szexuális játék. Mindezek a való életre készítik fel a kölyköt. A játékformák a szocializációs időszakban, azaz 3-6 hetes korban kezdődnek, és a kölyök serdülőkorához közeledve felerősödnek. A tárgyjáték, azaz a tárgyak rágása és üldözése valamivel később következik be, és körülbelül 16-20 hetes kor után válik a legintenzívebbé.
A játékmódok típusai
A szociális játék
A szociális készségeket az egyének közötti játékos interakciók csiszolják. Az egyik kölyökkutya ráugrik a másikra, megfogja a nyakát és fogaival tartja. Amikor a kölyök harapása erős lesz és már nem elviselhető a másik számára, az felborul, sír, nyüszít, elszalad. Mindkét fél tanul egy fontos leckét, az egyik azt, hogy ha szeretné a játék folytatását, akkor nem szabad erősen harapnia, a másik pedig azr, hogy a menekülés véget vet a fájdalmas élménynek. Természetesen a hirtelen szerepcsere is a játék jellemzője, az ideiglenes alárendeltek hirtelen üldözőkké és „támadókká” válnak. A legjobb helyzet az, amikor az igazán domináns kutyák megtanulják jól használni képességeiket, az alárendeltek pedig megtanulják, hogyan kerüljék el a kellemetlen helyzeteket. Ez a dinamika magyarázatot adhat arra, hogy a játékra ösztönzésben a domináns kutyák miért kevésbé sikeresek, mint az alárendeltek.
A keveset játszó, zárkózott kiskutyák és az árva kölykök gyakran szociálisan alkalmatlanok lesznek felnőttként. Előfordulhat, hogy harapásuk nem kontrollált, és nem képesek meggyőző tiszteletadási üzeneteket közvetíteni, ezért nem találnak maguknak játszótársat.
A szexuális játék
A szexuális játék a párzó mozdulatok imitálásában nyilvánul meg, azaz a kölyök rámászik a másik hátára és medencéjével lökdöső mozdulatokat végez. Kan és szuka kölyök egyaránt végez ilyen mozdulatokat, és másik kutya hiányában akár játék, vagy egy ember lába, keze is lehet célpont. Azok a kutyák, amelyeknek kölyökként nem nyílt módjuk a szexuális játékra, nem lesznek olyan sikeresek a párosodás aktusában, mint „gyakorlott” társaik. A játszótárs hiánya esetén a kutyák tárgyakat, plüssjátékokat, emberi végtagokat is megcélozhatnak a szexuális játék szubsztrátumaként, és ez bizony egy idő után akár kellemetlen is lehet a gazda számára, ráadásul érdemes a párzó mozgás és a dominancia kapcsolatát is szem előtt tartani, a megfelelő gazda-kutya kapcsolat megőrzése céljából. A tiltás azonban nem célravezető, és a helyes fejlődés szempontjából sem jó, így érdemes inkább a kéz, láb helyett egy plüssjáték alternatívát kínálni a kutyának, amikor a gazdi végtagjain próbálkozik.
Orális játék
A kölyökkutyáknak biológiai szükségletük van a tárgyak szájba fogására és rágására. A társas és szexuális játékkal ellentétben ehhez a játéktípushoz nincs szükség partnerre, bár a kötélhúzós játékok időnként ennek társas megnyilvánulásai. Emellett a fogzás idején, körülbelül 6-8 hónapos korban a rágás rendkívül hasznos, hiszen segíti a tejfogak kilazulását és a kihullását, emellett a fogíny kellemetlen feszülését és viszketését is enyhítheti. Felnőtt kutyáknál a rágás a fogak tisztulásának érdekében is hasznos.
A ragadozó játék
A mozgó tárgyak üldözése biztos módja a ragadozó képességek finomhangolásának. A labda- és botkergetés, a levélüldözés mind a ragadozó játékforma kifejezésének módjai. Megfelelő lehetőség és útmutatás mellett a kölykök megtanulják a hajsza csínját-bínját – hogyan gyorsítsanak, kanyarodjanak, hogyan fékezzenek hirtelen, és miként ugorjanak pontosan és fürgén. Ha megfosztják őket a játéklehetőségektől, az ebek körözéshez vagy saját farkuk kergetéséhez folyamodhatnak, ez pedig egy végtelenül szomorú állapot.
Játék a kor előrehaladtával
Sok fajnál - például a farkasoknál - a játék nagyjából a fiatal egyedekre és a serdülőkre korlátozódik, a felnőtt állatoknak általában nincs idejük vagy energiájuk ilyen jelentéktelen tevékenységekre. Azonban a kutyák esetében a játék nem olyasvalami, amit kinőnek, amiből kiöregszenek, sokkal inkább olyan tevékenység, amelyet egész életükben lelkesen űznek.
A beteg és boldogtalan kutyák nem játszanak, így a játék azt is jelzi, hogy a kutya jól táplált, jó egészségnek örvend és elégedett. Akárcsak az emberek, a kutyák sem játszanak, ha szomorúak vagy szoronganak, tehát ha egy eb nem szeret játszani, érdemes alaposan kivizsgáltatni.
