A játék szó a latin iocusból származik, melynek jelentése „vicc”. A játék közvetlen célja minden esetben a szórakoztatás és szórakozás, emellett egy másik funkciója az intellektuális, motoros és/vagy szociális készségek és képességek fejlesztése is. Tehát a játék – értelemszerűen – szórakoztató. Mikor megszűnik szórakoztatónak lenni, megszűnik játék mivolta is.
Az állatok számára a játék olyan kellemes tevékenység, mely nem része az élet mindennapos, közvetlen ténykedéseinek, sokkal inkább egyféle utánzás. A kutya játéka nélkülöz minden komolyságot, kedvenceink teljesen önfeledten képesek futni, ugrálni, keresni, rágcsálni, harapdálni, elbújni, stb. A játék során minden viselkedésforma valóban játékos, kizárólag a móka kedvéért végrehajtott, melynek nincs semmiféle menetrendje.
A kutya játszik magában, játszik más kutyákkal, esetenként macskával, és – remélhetőleg – a gazdájával is. Mikor közös játékra vágyik, mellső lábaival lelapul, hátsó fele az égnek áll, csóvál, arca önfeledt, nyitott szájjal és éber füllel invitálja a potenciális játszótársat. Lehet, hogy vakkantgat is, esetenként pedig ugrál, hátha így jobban tudja a másikat csalogatni.
Miért játszik a kutya?
Bár a legtöbbször azt olvashatjuk, hogy a játék minden társas lény egészséges felnőtté válásának elengedhetetlen része, megfigyelték, hogy azok az állatok, amelyek valamilyen betegség miatt nem játszottak kölyökként, később - persze megfelelő nevelés és szocializáció mellett - nem mutattak más viselkedést. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy azok, amelyeknek megadatott a játék, nem fejlődtek gyorsabban, pusztán annyit, hogy a „végeredményre” ideális esetben ez nem volt különösebb hatással. Felmerül hát a kérdés, hogy ha a játéknak nincs különösebb hatása a fejlődésre, akkor mire jó.
Nos, a játék valójában próba, egyféle szerepjáték, mely felkészíti a fiatal állatot a felnőtt létre.
A játék során a kölyök állat nem csak a testét, de az elméjét is használja, mindez együtt pedig egészségesebbé és okosabbá teszi. A vadon élő állatoknál ez a gyakorlat előnyt jelent a kevesebbet játszó, vagy rutintalanabb társakkal szemben, akik még javában gyakorolják például az üldözést.
A különböző játékformák a tanulás érzékeny időszakaival párhuzamosan bontakoznak ki, így lesz a játékos tanulás a leghatékonyabb. Először, nagyjából 3 hetes korban a száját próbálgatja a kölyök, majd jön a kérés, a játékos harc, verekedés, behódolás, és legvégül a szexuális játék.
Mindezek a játékformák 3-6 hetes korban kezdődnek, majd a kiskutya serdülőkorához közeledve felerősödnek. A tárgyjáték, azaz a tárgyak rágása és üldözése némileg később következik, és körülbelül 16-20 hetes kor után válik a legintenzívebbé.
Hogyan játszik a kutya?
A szociális játék
A szociális képességek az interkatív játékok által fejlődnek. Az egyik kölyök a másikra ugrik, megcsípi, harapdálja. Ha ez a harapdálás a másik tűréshatárán túl van, az sírni kezd, esetleg elszalad a játék elől. Ezzel mind a két kölyök megtanul egy leckét, mégpedig azt, hogy ha azt szeretnék, hogy folytatódjon a játék, a harapás, csípés erejét bizony szabályozni kell, de azt is, hogy a menekülés véget vethet a fájdalmas játéknak.
Persze a játék során gyakoriak a hirtelen szerepcserék. Előbb az egyik a támadó, majd hirtelen ő lesz a megtámadott. Igazán boldoggá és önfeledtté akkor válik az egész, ha a domináns kutya megtanulja, hogyan mérsékelje dominanciáját, míg a kevésbé erősek azt, hogyan kerüljék el a fájdalmas helyzeteket, vagy hogyan meneküljenek ki abból. Ez a dinamika egyébként magyarázatot adhat arra, hogy a domináns kutyák miért kevésbé sikeresek, amikor játékra próbálják hívni társaikat.
A keveset játszó, zárt közegben vagy árván felnövő kiskutyák a szociális készségek és képességek terén hátrányban lesznek.
Mivel nincsenek határok, nincsenek visszajelzések a számukra, így nem tudják, hogyan kontrollálják viselkedésüket, a harapásuk túl erős lehet, és hiányozhat a megadás, a visszavonulás képessége.
A szexuális játék
A legtöbb esetben teljesen normális viselkedési forma, ha a kutya a gazda, vagy más emberek lábára mászik, és ott löködő mozdulatokat végez, kvázi maszturbál. Persze a maszturbáció egyéb formái is ismeretesek a kutyáknál, nem csak emberek lábán, kezén gyakorolják, de más kutyákon, tárgyakon is, esetleg nyalogatják magukat.
Már apró kölyköknél is megfigyelhető, hogy azok megmásszák alomtestvéreiket, játékaikat, ráugranak az emberek kezére, és ott párzó mozdulatokat imitálnak. A szakemberek szerint mindez nem más, mint majdani szexuális működésük gyakorlása. Amint a kölyök eléri a nemi érettséget, már nem gyakorló, hanem párzási szándékkal mássza meg a másikat.
A szexuális viselkedés, beleértve annak minden jellegzetes mozdulatát, normális játékos viselkedési forma. A játék során a kutyáknál nem jelentkezik sem erekció, sem ejakuláció. Vannak persze olyan rosszul szocializált kutyák, amelyek igen felfokozott módon ugrálnak másokra, mintegy válaszként a játékra hívásra. Ennek az az oka, hogy nem tanulták meg, hogyan kell játszani, és túlzásokba esnek.
Sokszor látni, hogy akár kan kanra, szuka kanra, vagy szuka másik szukára is ráugrik, és párzó mozgást imitál. Ez a legtöbb esetben nem szexuális indíttatású, hanem egyszerűen a dominancia fitogtatása, azaz a kutyák nemtől függetlenül így akarják alárendeltnek beállítani a másikat, kvázi kinyilvánítva magasabb pozíciójukat a falkában. Ennek során sem jelentkezik sem erekció, sem ejakuláció.
Az orális játék
A fiatal kölyök állatoknak biológiai szükségletük van arra, hogy szájukkal megfogjanak dolgokat, azokat megrágcsálják. Ehhez a játékhoz – szemben a szociális és szexuális játékkal – nem szükséges partner, kivéve talán a szintén ide sorolható kötélhúzós játékokat. Később, 6-8 hónapos korban az orális játék kifejezetten hasznos az állat számára, hiszen a tapasztaláson túlmenően csillapítja a fogak áttörésével járó kellemetlen érzést.
A ragadozó játék
A mozgó tárgyak üldözésével a kutya ragadozó ösztöneit éli ki. A labda vagy frizbi után rohanás, a szélben kavargó falevelek üldözése, a biciklisek után futás mind-mind ennek az ösztönnek a játékos kifejezése. Megfelelő tanítás mellett a kölyökkutya megtanulja, hogyan kell helyesen kivitelezni ezt a folyamatot, azaz hogyan kell gyorsítani, fordulni, hirtelen fékezni, és hogyan kell pontosan és hatékonyan lecsapni. Ha megfosztják a kutyát az efféle játék lehetőségétől, az elkezd forogni egy helyben, és jobb híján saját farkára vadászik majd.
Az öregedő kutya és a játék
Sok faj esetében, például a farkasoknál, a játék a fiatal egyedekre korlátozódik. Az idősebb állatoknak nincs elég idejük és/vagy energiájuk, hogy számukra jelentéktelen tevékenységekre pocsékolják azt. A háziasított kutya számára azonban a játék valami olyasmi, amit nem lehet kinőni, olyan tevékenység, amelyet egész életén át örömmel űz. Nem játszik azonban az a kutya, amelyik beteg vagy boldogtalan, tehát a jól táplált, jó egészségnek örvendő és elégedett eb az, amelyik önfeledten játszik. Az emberekhez hasonlóan a szomorú és a szorongó állat sem játszik, tehát ha az eb nem élvezi a játékot, érdemes megvizsgálni, vajon mi lehet a gond.
Ajánlott cikkek
