Lehet, hogy a yorkshire terrierek cukinak néznek ki, de lelkük mélyén igazi terrierek: merészek, bátrak és igazi jellemek. Talán ez is az oka annak, hogy az aprócska fajta népszerűsége a mai napig töretlen. A selymes, hosszú szőrű kutyafajtának azonban van egy kevésbé ismert rokona, a silky terrier. Nem csak hogy a két fajta megjelenése hasonló, de bizony történetüknek is sok közös pontja van. Nem véletlen tehát, hogy olyan sokan összekeverik őket.
Terrier-káosz
A silky terrierek gazdái igencsak boldogok olyankor, amikor valaki felismeri, hogy a póráz végén vagy a kanapén nem yorkie, hanem egy silky terrier látható. Ám ez, valljuk be, elég ritkán fordul elő. A fajtaklubokat is gyakorta keresik meg a kérdéssel, főleg örökbe fogadott kutyák esetében, hogy vajon túlméretes yorkshire terrier vagy éppen egy silky került-e a gazdihoz. Ha csak nem szakértő az ember, és nincs tisztában az apró anatómiai különbségekkel, bizony nem könnyű a válasz. Már csak azért is így van ez, mert a yorkshire terrier fajta oroszlánrészt vállalt a silky kialakításában.
ausztrál silky terrier
A közös múlt
A yorkshire terrier az 1800-as évek Angliájában alakult ki. Több kis méretű, mára már kihalt terrier fajta, mint a Paisley vagy Clydesdale terrier vettek részt a csepp fajta létrejöttében. A yorkie ősapjának egy 1865-ben született, Huddersfield Ben nevű kant tartanak. A ma leginkább ölebként ismert kutya pályafutása kezdetén bizony a munkásosztályhoz tartozott, leginkább patkányfogóként remekelt, vagy bányákban dolgozott. Innen viszonylag könnyű útja vezetett a szalonokba, köszönhetően kis méretének és bájos küllemének.
Ahogy nőtt népszerűsége, úgy jutott el a yorkie más országokba, gyarmatokra, így Ausztráliába is. Ennyi kellett ahhoz, hogy megszülethessen egy új fajta, a silky terrier. Mivel az ausztrálok kicsivel méretesebb ebet szerettek volna a birtokaikra, hát a yorkiet keresztezték az ausztrál terrierrel. Tehát, ha nagyon leegyszerűsítjük, a silky terrier e két fajta keveréke, bár a sztori ennél kicsit bonyolultabb.
Ahogy telt az idő, a yorkie tenyésztése során hangsúly kapott a még kisebb méret, a hosszú szőr és az egérfogó képesség. Ezzel szemben az ausztrálok az ausztrál terriernél a nagyobb méretet, az erősebb csontozatot és az erős fogakat preferálták, hogy a kutya alkalmas legyen nagyobb állatok elfogására is. Emellett nekik keményebb és rövidebb szőrük volt.
ausztrál terrier
Az tudni kell, hogy az ausztrál terrier megjelenésében a skót terriernek (vagy a cairn terriernek) köszönhető a kemény szőrzet és a rövid lábak, mely utóbbiak genetikai megerősítésében a skye terrier kapott szerepet. Ez utóbbi fajta számlájára írható a dús szőrzet és a test hossza is. A későbbi keresztezések eredménye a dandie dinmont terriertől „örökölt” bóbita, és a yorkshire terrierek kékes színe és kis mérete. Ezen örökség miatt fordulhatott elő, hogy ausztrál terrier almokban is születtek hosszabb, selymes szőrű kiskutyák.
Ezeket az Ausztália különféle részeire került kölyköket keresztezték később más kutyákkal, és belőlük alakultak ki a nagyobb termetű, erősebb csontozatú, erősebb fogazattal bíró, ám selymes, hosszú szőrű silky terrierek. Feladatuk kettős volt: egyrészt rágcsálókat, kisebb állatokat vadásztak le és írtottak ki, másrészt csinos kis házi kedvencek voltak. A későbbi, yokshire terrierekkel történt keresztezések alakították ki a ma ismert silky terrier típust.
ausztrál silky terrier
Megállapítható tehát, hogy a három fajta - a yorkshire terrier, a silky terrier és az ausztrál terrier – kialakulása szorosan kötődik egymáshoz, de különböző célokra tenyésztették ki őket.
A megjelenés
Mind a yorkie, mind a silky terrier alapszíne az acélkék és a cservörös. A szőrzet selymes és hosszú, nagyon sokban hasonlít az emberi haj textúrájára. Ha a kutyák szőrét rövidre nyírják, még nehezebb őket megkülönböztetni.
Ám a kiállítási ringben már igencsak láthatók a különbségek. Míg a yorkie szőre a földig ér, a fej hosszú szőrzetét pedig copfba fogják és masnival díszítik, addig a silky szőre nem szabad, hogy a földig érjen, és a fejen is jóval rövidebb, és egyszerűen csak ehgy választékkal két oldalra fésülik.
yorkshire terrier kiállítási szőrben
Bár méretük nagyjából megegyezik, a silky sokkal masszívabb, tömegesebb. Míg a yorkiee általában 3 kg körüli maximum súllyal bír, a silky átlagsúlya 4,5 kg. Ezzel együtt egy kisebb, fimomabb silky, és egy nagyobb yorkie között gyakorlatlan szem szinte észre sem veszi a különbséget.
Másik lényeges különbség a két fajta fejében van. Míg a silky koponyája ék alakú, a yorkié lekerekítettebb. A silky fogai is nagyobbak, hiszen egykoron nagyobb vadakra kellett vadásznia. A két fajta fülformájában is van eltérés, hiszen a silky fülei kicsivel keskenyebbek, mint a yorkié, bár a standard mind a két fajtánál kicsi, magasan tűzött és V-alakú füleket ír elő.
A terrier temperamentum
Mind a két fajta az FCI 3-as fajtacsoportjába, azaz a terrierek közé tartozik, bár Amerikában már a toy csoportba, azaz az ölebek közé sorolják őket. Vitathatatlan azonban mindkettejük igazi terrier jelleme. Intelligensek, energikusak, bátrak, független jellemek, bár nlha kissé makacsak. Állandó lelkesedésük és kirobbanó energiájuk minden gazda számára igazi kihívás. Ezek a kutyák bizony sokkal nagyobb ebek, mint amilyennek látszanak. Szívós, félelem nélküli és végtelenül hűséges mind a két fajta, ráadásul nagyon jó jelzőkutyák. Lehet, hogy édesek és bájosak, de ha valaki az otthont, a gazdát fenyegeti, egy igazi yorkie vagy silky terrier jellemével találja szemben magát. Ösztöneikben él a munka utáni vágy, és ha egyetlen egér is a portára téved, a két kis eb egyikének sem lesz maradása, amíg meg nem fogja. Ám egy dologra vigyázni kell. Okosak ugyan, de makacs kis ebek, és ha a gazdi nem teszi érdekessé számukra a nevelést, tanítást, akkor hamar elunják. Akkor pedig jön a sztrájk. Legalább ekkora problémát jelent az is, ha egyszerű párnakutyaként kezelik őket, és nem veszik figyelembe, hogy ők bizony igazi, rettenthetetlen terrierek, csak éppen kicsi testbe és selymes kabátba csomagolva.
