Függetlenül attól, hogy űzik-e a vadászat sportját, vagy sem, tény, hogy nagyon sokan választanak maguk mellé vadászkutya fajtát. Több tucat fajta létezik, amelyeket egykoron kifejezetten azért tenyésztettek, hogy a vadászatok során valamilyen módon segítsék az ember munkáját.
A vadászkutyák a kutyafajták számos csoportjában megtalálhatók, amelyeket a kennelklubok állapítanak meg. Ezek a fajtacsoportok némileg eltérően alakultak az FCI, valamint az amerikai és brit kennel klubok esetében.
Az ezekhez a vadászkutya fajtákat gyűjtő csoportokhoz tartozó kutyák, vagy az ezekből származott vegyes fajták jellemzően nagy energiájúak, intelligensek, néha kissé hevesek. Tehát aki azt tervezi, hogy egy ilyen kutyát választ társául, tartson szem előtt néhány dolgot, hogy biztosan a megfelelő karakterű és temperamentumú ebet válassza.
A tenyésztés kezdetei
A kezdetekben az embernek magának kellett gondoskodnia a táplálékáról, tekintettel arra, hogy nem volt minden sarkon egy bevásárló központ és nem állt rendelkezésre éjjel-nappali közért. Ez gyakran veszélyes és nehéz feladat volt, de csak így tudtak ételt az asztalra tenni a család számára.
Idővel, ahogy a vadászat kifinomultabbá és egyre hatékonyabbá vált, segítségre volt szükség, ezért az emberek legjobb barátaikhoz, azaz a kutyákhoz fordultak.
Ennek megfelelően a vadászok elkezdték kiképezni a kutyákat bizonyos feladatok elvégzésére, hogy segítsenek a vadászat során. Ahány féle vadászat, annyi féle munka és feladat, ennek megfelelően annyi féle fajta kutya lett.
Hamarosan a fajták specializálódtak, a vadászok szándékosan tenyésztették azokat a tulajdonságokat, amelyek sikeressé tették a kutyákat a vadászatban. Így ezek a vadászkutyafajták bizonyos tulajdonságaikról ismertté váltak, hozzászoktak a sok munkához, képzéshez és az emberekkel töltött időhöz. Ezek a tulajdonságok a mai napig közismertek ezen fajták esetében.
A vadászkutya fajták
Ha vadászatra vagy sportolásra szeretne valaki kutyát szerezni, valószínűleg van preferált fajta, amely alkalmas a szükséges feladatokra, függően attól, a vadászat mely formáját űzi. Minden fajtának megvannak a megfelelő készségei és adottságai a vadászat bizonyos típusaihoz.
Ha azonban házi kedvencként tekint egy fajtára, akkor az adott fajta történetével is tisztában kell lennie, hogy az életmódjához illő kutyát válasszon és annak minden igényét és szükségletét megfelelő módon ki tudja elégíteni. Teljesen más a viselkedése, de az igényei is egy kotorék ebnek, egy elhozó vagy egy vízi vadászkutyának, esetleg egy vérebnek.
Vizslák és retrieverek
Az FCI VII. és VIII. fajtacsoportjába sorolt vizslák és retrieverek talán a legismertebb vadászkutyák, ide tartozik a magyar és német vizsla, a pointer, a szetterek, valamint a labrador és a golden retriever is.
A vizslák a leggyakrabban használt és legszélesebb körben ismert vadászkutyák. Feladatuk, hogy a vadásznak megmutassák az általuk észlelt vadat. Ezt angolul „pointing”-nak (jelentése: mutatás) nevezik, ebből ered például a pointer neve is. Amikor a vizsla megérzi a vad szagát, jelzi azt a vadásznak, mégpedig egy tipikus jelző pózzal: egyik mellső lábát felemeli, feje és a farka mozdulatlanul a hát vonalával egy síkban van. Kizárólag testbeszéde jelzi a vadat, nem ugat. Hasonló feladataik voltak a szettereknek is.
Közös jellemzőjük, hogy kiemelkedően magas tolerancia szinttel rendelkeznek, sohasem lépnek fel agresszíven, kimondottan keresik az ember társaságát, könnyen barátkoznak.
A retrieverek elsősorban vízi vadászkutyaként kiválóak, vízben élő madarak visszahozására használták őket a vadászok, ezért is nevezik őket általában elhozó vadászkutyáknak. Számukra az apportozás a legkedvesebb játék, és ha nincs tervben éppen egy vadászat, pár vadkacsával, akkor egy labda is megteszi.
Nyugodt, kedves és könnyen alkalmazkodó természetük miatt a retrieverek között sok a kedvelt családi kutya, de segítő kutyaként is sokfelé alkalmazzák őket.
Tacskók
A tacskó, legyen bármilyen méretű vagy szőrtípusú, kotorékeb. Az FCI IV. csoportjába tartozó, méret- -és szőrváltozatai alapján összesen kilenc fajta feladata az odúban vagy kotorékban élő zsákmányállatok kiszaglása és rejtekhelyükről való kiűzése volt, főként nyulakra, rókákra és borzokra vadásztak. A vadászatban mindig önállóan kellett a munkát végeznie, ezért hát igencsak akaratos és nagyon önálló fajta.
Kopók és vérebek
A VI. fajtacsoportba tartozó kopók és vérebek egykoron a megsebzett vad nyomát kutatták vagy falkában hajtották fel a vadat a vadász számára. Igen sokféle termetű és kinézetű fajta található ebben a csoportban, a basset houndtól az erdélyi kopón át az angol vérebig. Egy dolog közös bennük, mégpedig az, hogy mindannyian szeretik a vadászatot és az ugatást, így nem biztos, hogy a legjobb választás a városi vagy lakáslakók számára.
Egyes kopók, például a beaglek, a vérebek és a basset houndok az orrukon keresztül látják a világot, emiatt megvan az esélye, hogy valami érdekes, számukra izgalmas illatú dologgal térnek haza a sétából, vagy ilyen „ajándékot” adnak a gazdinak. Érdemes felkészülni arra, hogy egy ilyen kutyával a séta soha nem rohanós, sőt, sok-sok megállással tarkított bandukolás, hiszen mindent alaposan meg kell szimatolni, esetleg a nyomát követni sem árt egy-egy vonzóbb szagnak.
A kopók bár méretre, megjelenésre, karakterre meglehetősen eltérnek egymástól, abban megegyezenek, hogy falkavadászatra tenyésztették ki őket. A feladatuk az volt, hogy hosszabb-rövidebb üldözés után falkában száguldva hajtsák a vadat, legyen az szarvas, őz, vaddisznó. Mivel a falkában közösen küzdenek, ugyanazt a vadat kell követniük, ezért szociális viselkedésük, társas hajlamaik kiválóak. Nem marakodnak vagy versengenek, a falkában igen ritkán fordulnak csak elő hatalmi rangsor-harcok.
Összességében a kopók szelíd, békés, engedelmes kutyák, kiváló családi társak, de emellett kitartó, szívós, rámenős és bátor kutyák is.
A terrierek
Az FCI III. fajtacsoportjába tartozó terrier fajtákat a föld alatt rejtőző állatok elfogására tenyésztették ki. Magának a terrier szónak a jelentése is ehhez kapcsolódik, hiszen a latin föld (terra) elnevezésből származik. Ezekkel a kutyákkal általában borzra, rókára, nyúlra vadásznak, a ház körül pedig feladatuk az apró rágcsálók irtása volt.
Bár nehéz ma már elhinni, de az apró, masnis yorkshire terrier és a nagy termetű airedale közös jellemzője a harciasság, a bátorság és a szívósság. Akár kicsi, akár nagy egy terrier, a jól fejlett izomzat, a kemény állkapocs, az erős ágyék jellemző mindegyikükre, és természetesen a mindig eleven, örökmozgó, akaratos, makacs terrier jellem.
Az agarak
Az agarakról, melyek az FCI X. fajtacsoportjába tartoznak, itt írtunk bővebben.
Érdemes vadászkutyát választani?
Ha szem előtt tartja a kutya szükségleteit, és azok illeszkednek a család életmódjához, a vadászkutyák kiváló társak lehetnek. Ne felejtse el, hogy egy vadászkutya fajtának, legyen akármilyen aprócska, az elme és a test aktivitása nagyon fontos. Ha ezt nem kapja meg, ha nem mozoghat eleget, ha nincs feladata, rombolni kezd.
Bizony, az unatkozó kutya egyenlő a pusztító kutyával.
Egy vadászkutyát mindig tanítani kell, ráadásul szeret is tanulni és örömmel tesz a gazda kedvére. Egyszóval ha nem csak egy kanapé királyt szeretne, hanem egy okos, intelligens, aktív ebet, már csak a vadászkutya fajtákhoz tartozó sokféle fajta közül kell a minden tekintetben leginkább megfelelőt kiválasztania.
