Belga juhászkutyának nevezzük a groenendael-t, a tervuerent, lakenoist és a malinoist. Színben és szőrtípusban is eltérnek némileg egymástól a fajták. A sportemberek nagy kedvencei, igen jó munkakutyák, ám a munkában az ebek szőrzete is nagyobb igénybevételnek van kitéve, így mindenképp gondoskodást igényel.
A groenendael testén hosszú, egyenes, fekete színű szőr található. A fejen és a fül külső részén a szőrzet rövid, míg a mellső lábak hátsó felén zászlót alkot, a hátsó lábakon pedig „gatya” van. A nyak és a mellkas hosszú szőre sörényt alkot.
A tervueren szinte csak színében tér el a groenendael-től, mivel alapszíne vörösesbarna, fekete tűzéssel és a pofán fekete maszkkal.
A malinois fején, a fül külső részén és végtagjain nagyon rövid a szőrzet, míg némileg hosszabb a nyaki részen és a farkon, a combokon pedig zászlót alkot. Színe vörösesbarna, pofája maszkos.
A lakenois szőrzete nagyjából 6 cm hosszú, durva és bozontos. Kis szakálla igen durva és kemény szőr. Színe a barna különböző árnyalatait képviseli.
Nos, a fentiek alapján látható, hogy nem egyforma ápolást igényelnek a különböző fajták. Általánosan elmondható, hogy a hosszabb szőrzetet mindig rendszeresen kell kefével és fésűvel bontani, különös figyelemmel a csomókra és a vedlési időszakra. A groenendael és a tervueren hosszabb bundája hajlamos a filcesedésre.
Nyírni nem kell őket, ám a talppárnák közötti, végbéltájék környéki hosszabb szőr gond nélkül eltávolítható. Igényes gazdák a zászlók igazítására is odafigyelnek.
