A szeparációs szorongás 2. rész

Előző részünkben a szeparációs szorongás legjellemzőbb tüneteivel, valamint magának a szorongásnak a kiváltó okaival foglalkoztunk. Próbáltunk kis segítséget nyújtani ahhoz, hogy a gazdi eldönthesse, a tapasztalt tünetek  hátterében szeparációs szorongás áll-e, avagy sem. Nézzük, mi a teendő, ha valóban szeparációs szorongással van dolgunk.

Mi a teendő, ha valóban szeparációs szorongással van dolgunk?

Megoldások enyhe esetben

Ha csak a szeparációs szorongás enyhe formája figyelhető meg a kutyánál, akkor a félelmeit, aggódó vagy agresszív reakcióit kell „átprogramozni”.  Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a félelmet vagy szorongást kiváltó ismeretlen személy, állat,  vendégségbe érkezők, hely, tárgy vagy helyzet látványának vagy jelenlétének kell valamilyen kellemes dolgohoz kapcsolódnia, valami olyanhoz, amit a kutya nagyon szeret. Idővel a kutya megtanulja, hogy az, amitől félt, nem is olyan rossz, hiszen számára kellemes dolgok kapcsolódnak hozzá. Tehát a tréning ebben az esetben annak kialakítására összpontosít, hogy a kutya az egyedüllétet, azaz amikor a gazda távozik, ne rosszként, hanem valamilyen kellemes dolog iránti vágyakozásként élje meg.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor a gazda távozik, akkor valamilyen élvezetes alternatívát kínál a kutyának, például olyan interaktív játékot, amellyel elvan legalább fél órát.

Próbálja meg, hogy egy interaktív jutalomfalatos játékot megtölt az eb legkedveltebb falatkáival, és neki kell szedegetnie belőle a falatokat. A Kong-nak vannak ilyen játékai, amelyeket akár fagyasztott finomságokkal is megtölthet a nyári hónapokban. Ha reggel kell dolgoznia menni, akár a reggelit is kínálhatja ilyen formában a kutyának. Ne feledje, hogy ez a megoldás csak a szeparációs szorongás enyhe eseteiben működik.

Közepesen vagy erősen súlyos szeparációs szorongás

Ez az állapot már komolyabb terápiát igényel, döntő fontosságú, hogy a kutyát fokozatosan szoktassuk hozzá az egyedülléthez. Először több alkalommal, rövid időre hagyjuk magára, melyek nem okoznak még szorongást, és csak lassan, fokozatosan növeljük az egyedül töltött időtartamot.

Bár ez csak egy rövid és általános útmutató, talán segít elindulni az úton, hogy segíthessen a kutyán, és ezáltal a saját helyzetén.

Mindenképpen fontos, hogy a félelem kialakulását megelőzze, mert ellenkező esetben az csak fokozódni fog.  Minden esetben a kutya által adott reakciók alapján szabad csak tovább lépni, tehát alaposan ismerni kell a kutya minden reakcióját. Ha ez nem vagy nem teljesen működik, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Az első lépés: az indulás előtti teendők

Amint azt már említettük, vannak kutyák, amelyek már akkor elkezdenek szorongani, amikor a gazdi még csak készülődik az induláshoz. Az eb elkezd szűkölni, lihegni, már akkor, amikor a gazdi még csak sminkel vagy a nadrágját veszi fel, és ez fokozódik, amikor jön a kabát, a kulcsikulcs. (Ha ezeket a tüneteket nem tapasztalja a kutyánál, ugorjon a következő pontra.)

Nos, a gazdának elég nehéz ilyen helyzetben elindulnia, hát még akár pár másodpercre is, de magára hagynia a kutyát, mivel a kutya szorongása garantáltan extrém mértékbe csap.

A kutya pontosan látja az indulás árulkodó jeleit, és olyannyira elkezd szorongani attól, hogy magára marad, hogy képtelen kontrollálni viselkedését, reakcióit, és elfelejti azt is, hogy a gazdi egyébként vissza szokott jönni.

A kezelés egyik lehetséges módja, ha megtanítja a kutyának, hogy a kabát felvétele, vagy a kocsikulcs megfogása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gazda elmegy, és az eb magára marad. Ezt úgy teheti meg, ha ezeket a tárgyakat a nap folyamán többször kézbe veszi, lehetőleg más és más szituációkban, de mindig anélkül, hogy elhagyná a lakást. Például vegye fel a cipőjét és a felöltőjét, majd üljön le tévézni. Sminkeljen, és üljön le reggelizni. Fogja meg a kocsikulcsot, és kezdjen el mosogatni. Mindez csökkenti majd a kutya szorongását, hiszen ezek a számára kulcsfontosságú akciók nem a gazda távozásához vezetnek már. Ne feledje, hogy a kutya hosszú hónapokat, esetleg éveket töltött azzal, hogy rögzítse magában azokat az akciókat, amelyek a gazda távozásáhz vezetnek, tehát nem várható el, hogy azonnal át tudja kapcsolni az agyában a dolgokat. Naponta többször, hosszú heteken át kell szoknia, és megértenie a folyamatot. Amint elérte, hogy kedvence már nem szorong, amikor megfogja a kulcsot vagy felveszi a kabátot, a következő feladathoz léphet.

A második lépés: a távollét fokozatos növelése

Amennyiben a kutya a készülődésre nem reagál szorongással, vagy már sikerült elérni nála, hogy rájöjjön, nem kell már az öltözésnél pánikolnia, akkor elkezdheti rövidebb időkre magára hagyni. Nagyon fontos, hogy alaposan meg kell tervezni, hogy mennyi idő legyen a távollét, ehhez pedig tudni kell, mennyi idő tellik el addig, amíg a kutya zaklatottá válik.

Ezt először a lakáson belül gyakorolják, vonuljon be például a fürdőszobába. Ültesse vagy fektesse le a kutyát az ajtó előtt, majd menjen be, és várakozzon az ajtó túloldalán. Fokozatosan növelje azt az időt, amit ott tölt. Mondja a kutyának a „marad” parancsszót, majd vegye fel a kabátot, fogja meg a kulcsot és menjen be a fürdőbe. Persze mindennek feltétele, hogy az alapvető engedelmességi parancsokat a kutya ismerje, és tudja kivitelezni.

• Először ne csukja be az ajtót, de mindig maradjon úgy, hogy a kutya ne láthassa. Növelje fokozatosan az időtartamot, majd egy idő után csukja be az ajtót. Később próbálják ugyanezt a feladatot gyakorolni más ajtóknál. Például ha házban él, és mindig az első ajtón megy ki, akkor a hátsó bejáratnál, a lakásban pedig egyéb helyiségek ajtajánál. Ha mindehhez párosítja a „marad” vagy „ül” parancsszót (aminek jó kivitelezéséhez jutalom társul), akkor a kutya zaklatottság helyett játéknak fogja fel.

• Ha már játék a dolog, és a kutya nyugodt, elkezdheti a nagyon rövid távollétek gyakorlását. Először csak pár másodpercig maradjon távol, miután kiment az ajtón, majd fokozatosan, napról napra növelje az időt. Amikor már képes 5-10 percet távolmaradni úgy, hogy a kutya nem lesz zaklatott, akkor megpróbálhat neki adni egy interaktív játékot, jutalomfalatokkal töltve, mielőtt kilépne az ajtón.

• A gyakorlás során mindig várjon egy kis időt a távozások között. Egy-egy rövidebb ideig tartó távollét után meg kell várnia, amíg a kutya teljesen nyugodt nem lesz, és csak ekkor menjen ki újra. Ha azonnal ismét kimenne, amikor a kutya éppen izgatott, mert örül, hogy visszatért, akkor a lelkesedése és az öröme miatt még kevésbé fogja tolerálni a következő távozást, és a probléma nem hogy javulna, de súlyosbodik.

• Amikor kimegy és visszatér, mindig legyen nyugodt és csendes. Ez csökkenti a kontrasztot az ottlét és a távozás között.

• Fel kell mérnie, mikor képes a kutya tolerálni egy hosszabb, egyedül töltött időszakot. Minden kutya másként reagál, más ütemben tanul, szóval erre nincs semmiféle standard. Nagyon nehéz meghatározhni, mikor hagyható hosszabb időre magára a kutya, sok gazdi ilyenkor követi el a hibát. Szeretnék, ha gyorsan érnének el eredményt, ezért mindig pozitívabbnak értékelik a reakciókat és jeleket, mint amit azok a valóságban jeleznek. Ám ha kényszerítik a hosszabb magányos időszakokat, az csak növeli a kutya szorongását. Ennek megelőzésére alaposan monitorozni kell a stressz legapróbb jelét is a kutyán. Ezek a jelek lehetnek: kitágult pupilla, zihálás, szűkölés, nyáladzás, reszketés, felfokozott üdvözlés. Ha felismerni a stressz jeleit, vissza tud lépni egy lépést, és csökkentheti a távollétek időtartamát addig a pontig, amit még tolerál a kutya. Ezután újra kezdheti a gyakorlást, csak lassabb ütemben.

• Jelentős időnek kell eltenie, amíg el nem éri, hogy legalább 40 percet távol tudjon tölteni, már csak azért is, mert a legtöbb kutya szorongó reakció 40 percen belül jelentkeznek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy heteken át, néhány másodperccel kell növelni az egyedül töltött idő mennyiségét. Ha már a kutya képes 40 percet egyedül tölteni, szorongás, rettegés nélkül, akkor már nagyobb léptekkel is haladhat, és növelheti az időtartamot akár öt percekkel is, majd még később lehet 10, vagy akár 15 perc is. A cél a 90 perces, nyugodt magány, félelem vagy szorongás nélkül. Ha ez már jól megy, van esély rá, hogy a gazdi teljes munkaideje alatt nyugodt marad a kutya. Persze a nyugalom kedvéért, és saját maga megnyugtatására először három vagy négy órára hagyja magára, és csak utána próbálja meg a teljes munkanapot.

• Mindez a tanulási folyamat jó pár hetet igénybe vehet, ha napi több alkalommal, következetesen gyakorolnak a hétvégéken, és legalább két alkalommal a munkanapokon (reggel, indulás előtt, és este).

A szeparációs szorongás kezelésének fontos eleme

A gyakorlások során nagyon fontos, hogy a kutya sose tapasztalja meg a szorongás vagy félelem kiváltó okát annak teljes és felfokozott mértékében.

Mindig csak olyan mértékben szembesülhet vele, ami még nem ijeszti meg, különben nem fogja megtanulni, hogy ezekben a helyzetekben is maradhat nyugodt.

Mindez azt jelenti, hogy a kutya nem maradhat magára, kivéve azokat a pillanatokat, majd perceket, amikor éppen gyakorolnak. Persze van temérdek alternatív megoldás.

• Ha lehet, vigye magával a kutyát a munkahelyére.

• Kérjen meg egy családtagot, barátot, vagy akár egy fizetett kutya-szittert, hogy maradjon a kutyával, amíg nincs ott, mert elmegy dolgozni, vagy akár csak bevásárolni. A legtöbb, szeparációs szorongástól szenvedő kutya egész jól elvan, ha valaki (bárki) a közelükben van, és ez nem feltétlenül kell, hogy a gazda legyen.

• Vigye el a kutyát kutyanapközibe.

• Sok kutya kifejezetten jól elvan a kocsiban. Ha az idő engedi, azaz nincs extrém hideg vagy meleg, hagyja a kocsiban, amíg az ügyeit intézi vagy vásárol. Ne felejtse el, hogy a kutyák könnyen hőgutát kapnak, még ha úgy is tűnik, nincs túl meleg, az autó könnyen és gyorsan felforrósodhat.

Minden, a távozáshoz és a megérkezéshez köthető hangsúlynak nyugodtnak és csendesnek kell lennei. Amikor távozik, paskolja meg a kutya fejét, köszönjön el tőle, és induljon. Ne húzza hosszúra a búcsúzkodást.

Hasonlóképpen, amikor hazaér, köszöntse az ebet, majd hagyja figyelmen kívül, amíg teljesen le nem nyugszik. Az, hogy mennyi idő alatt nyugszik le a kutya, nagy mértékben függ attól, mennyire félt vagy szorongott, és persze befolyásolja a kutya temperamentuma is. Segíthet a lenyugvásban, ha hazaérve valamilyen feladatra ösztönzi, akár ültesse vagy fektesse le, vagy kérjen tőle ismert trükköt.

Jó megoldás-e a doboz vagy a mobilkennel?

Vannak kutyák, amelyek a ketrecüket, dobozukat vagy a mobilkennelt kifejezetten szeretik, biztonságos helynek tartják, ami csak az övék. Számukra jó megoldás lehet, ha távozáskor a gazda ide teszi be őket. Más kutyáknál viszont a „dobozolás” csak fokozza a stresszt és a szorongást. Ahhoz, hogy el tudja dönteni, ez a megoldás segíthet-e a szeparációs szorongás leküzdésében, tudnia kell, hogyan viseli a kutya már magát a ketrechez, dobozhoz szoktatást, és azt, amikor ott kell tartózkodnia, míg a gazdi a közelében van. Amennyiben a stressz jeleit mutatja (zihálás, fokozott nyáladzás, folyamatos szűkölés, vonyítás, küzdelem a kiszabadulásért), akkor felejtse el ezt a lehetőséget. Próbálkozzon meg inkább azzal, hogy valamelyik szoba ajtajára bébikaput szerel, és oda teszi be a kutyát.

Mindig legyen mivel elfoglalja magát

Ha gondoskodik arról, hogy a kutya mentálisan és fizikailag is elegendő kihívással szembesüljön, akkor nagyon sok viselkedési probléma megszüntethető, különösen érvényes ez a szorongással párosuló viselkedési problémákra.

A fizikai és mentális aktivitás csökkent ia stresszt és nagy mértékben hozzájárul a nyugodt, kiegyensúlyozott viselkedéshez. Az a kutya, amelyik kellemesen elfárad a nap végére a sok mozgástól és játéktól, már nem fog energiát pazarolni a szorongásra, amikor egyedül marad. Ezt hogyan érheti el?

• Napi 30 perces intenzív mozgás csodát tesz. Fusson, ússzon a kutya minden nap! Próbálja meg úgy időzíteni a mozgást, hogy az a gazdi távozása előtt történjen meg, így amíg távol van, a kutya tud pihenni.

• Fontos a közös játék, ez legyen mókás, élvezetes a kutya számára. Akár össze is kötheti a mozgással: játsszanak apportost, vagy frizbizzenek.

• Vigye ki többször sétálni a kutyát, és ne csak gyors egészségügyi sétára. Mindig válasszon másik útvonalat, látogassanak el új helyekre, lehetőleg minél gyakrabban, így a kutya képes lesz új szagokat, látványokat felfedezni. Ez mindig kihívás a kutyaagy fogaskerekeinek.

• Ha a kutya szeret más kutyákkal játszani, engedje, hogy a barátaival futkározzon a kutyafuttatóban.

• Próbálja ki az eledellel, jutalomfalattal töltött puzzle-játékot. Ez mindig komoly kihívás a kutyaagy számára, élvezetes és izgalmas elfoglaltság. Emellett legyen az ebnek elég játéka, köztük olyan, amit rágcsálhat is. A rágás és a nyalakodás bizonyítottan nyugtató módon hat a kutyára.

• Ha kertes házban lakik, mielőtt elmenne, rejtsen el falatokat szerte a kertben. A kutyák imádják megkeresni a finoman illatozó jutalmakat.

• Irassa be kutyaiskolába az ebet! Nem csak mentális kihívás ez az eb számára, de sokat okosodik, tanul, és nem mellékesen szorosabb lesz a gazdával való kapcsolata is.

• Próbálja ki a kutyás sportokat (agility, frizbi, stb.), keressék meg együtt, melyik a legtesthezállóbb.

A gyógyszeres kezelés is segíthet

Soha ne kezdjen el gyógyszert adni a kutyának az állatorvos ajánlása nélkül. Sok esetben hasznos segítség a gyógyszeres kezelés, különösen a szeparációs szorongás kifejezetten súlyos eseteiben. A szorongásoldó gyógyszerek segítenek, hogy a kutya a magányt bizonyos mértékben tolerálja, anélkül, hogy szorongást élne át, de teljes mértékben csak gyógyszerrel nem kezelhető a probléma. A gyógyszeres kezelés tehát a terápia segítő része lehet, annak érdekében, hogy az némileg gyorsabban, és a kutya számára kevésbé stresszesen haladjon.

Nagyon ritkán, és enyhe szeparációs szorongás esetében előfordulhat, hogy csak a gyógyszeres terápia is segít. A kutya a gyógyszer hatására képes elviselni az egyedüllétet, és a gyógyszerről való leszoktatás után sem kezdi újra a tüneteket produkálni. Ám ez valóban ritka.

Ha szeretné ezt a megoldást segítségül hívni, akkor mindenképp csak az állatorvos javaslatára és felügyelete mellett tegye. Ne felejtse el, hogy akárcsak az embereknél, a kutyáknál is nagy a veszélye, hogy hozzászokik a gyógyszerhez, függő lesz, és egy idő után egyre nagyobb adagokra van szükség az eredmény eléréséhez.

Mit NE tegyen

Ne szidja és ne büntesse a kutyát. A szorongó magatartás nem az engedetlenség vagy a gonoszkodás jele. Ezek mind csak szorongásos válaszreakciók! Azért produkálja ezt a viselkedést a kutya, mert zaklatott, és próbál megbirkózni a stresszel. Ha megbünteti, akkor még inkább zaklatottá válik, a helyzet pedig rosszabbodik.