A kutya fajtája és személyisége

Az elmúlt években több tanulmány is született arról, hogy a kutya fajtája jelentősen befolyásolja személyiségét. Ezek alapján bizony elég felelőtlen kijelentés, ha azt állítja valaki, minden kutya alapverően jó, és ennek semmi köze a fajtájához. Persze a fajta, pontosabban a genetikai örökség mellett a szocializáció szerepe is elvitathatatlanul fontos.

Más fajta, más személyiség?

Minden egyes kutya egyéniség. Míg az egyik izgatottan rohan az ajtóhoz, hogy üdvözölje a látogatókat, a másik zavartalanul hever a kanapén, és várja, hogy elébe járuljanak. Minden fajta esetében meg lehet mondani, hogy alapvető tulajdonságai között szerepel-e például az energikusság, avagy akár a makacsság.

Dr. Jerry Klein, az American Kennel Club főállatorvosa mondta egykor, hogy a háziasítás kezdetekor az emberek olyan kutyákat választottak maguk mellé, amelyet könnyen lehet kezelni, valamint olyanokat, amelyek valamilyen tevékenységük – például vadászat, terelés, őrzés, stb. - során hasznosnak bizonyultak. A sok-sok-sok generáción át tartó szelektív tenyésztés során bizonyos tulajdonságok folyamatosan szelektálódtak, finomodtak, és egyre jobban rögzültek egyes kutyákban, végül a kutyák egy bizonyos csoportjává (sport-, vadász-, terelő-, szánhúzó-, őrző-védő ebek, stb.) váltak, majd még továbbm különféle fajtákra különültek el.

A szelektív tenyésztés során olyan tulajdonságok alapján választották ki a kutyákat, amelyek a legjobb képességeket adták a tervezett munkához, és ezek a tulajdonságok ma is meghatározzák az adott fajták személyiségét, még akkor is, ha már nem használják őket a ezekben a „munkakörökben”.” Ez az oka annak, hogy gyakorta megfigyelhető, hogy egy fajtacsoporton - például a terelőkutyák vagy a terrierek csoportján - belüli, hasonló fajták között, vagy egy alcsoporton belül nincs specifikus viselkedésbeli különbség.

Kétségtelen, hogy az ösztön, a genetikai örökség erős tényező a fajtatiszta kutyák viselkedésében, és bizony, ez akkor is megfigyelhető, ha a collie csak a család gyerekei körül köröz, és őket terelgeti, vagy ha a tacskó csak a kertben ás méretes gödröket.

Egy új kutya a családban ugyan mindig izgalmas és örömteli, de egyben komoly elkötelezettség is. A gazdának ugyanis ki kell elégítenie új kedvence fizikai és pszichológiai szükségleteit, mégpedig annak egész életén át, nem is beszélve a tanításáról és a szocializációról.

Bár minden kutya személyisége még egy fajtán belül is más és más, de ha a választott fajta karaktere eleve nem felel meg a család és a gazda életstílusának, az együttélés olyan küzdelem lehet, amely frusztrációhoz, csalódáshoz vagy boldogtalan kutyához és boldogtalan gazdához vezethet.

Tehát számít, hogy milyen fajta?

A kutyák személyisége – akárcsak az embereké – más és más, viselkedésük pedig igazodik a fajtájukhoz. A legfontosabb feladat egy leendő gazda számára, hogy megértse az egyes fajták, de különösen a preferált fajta alapvető viselkedési sajátosságait, hiszen csak így tudja felmérni, a kinézett eb karaktere illeszkedik-e a család életformájához. A megfelelő ember-kutya páros a boldog, közös élet kulcsa, márpedig ez csak akkor jöhet létre, ha a lusta, otthonülő ember nem egy kirobbanó energiával, hatalmas mozgásigénnyel bíró vizslát, hanem egy kevésbé aktív fajtát választ, vagy az aktív, télen-nyáron túrázó gazdi nem egy bulldoggal képzeli el a közös kirándulásokat.

Na de, ha a különböző fajtáknak eltérő temperamentuma és viselkedése van, hogyan válasszuk ki a megfelelőt?

Alaposan meg kell vizsgálni, hogy a nekünk tetsző kutyafajták milyen tulajdonságokkal bírnak, és ezek közül tovább szűkíteni a kört azokra, amelyek nem csak hogy tetszenek, de minden tekintetben megfelelnek saját karakterünknek és életformánknak. Ebben akár a pet4you.hu fajtaválasztója és cikkei is segítenek. Tudni kell, milyen terület-, mozgás-, mentális stimuláció- és kozmetikai igénye van a tetsző fajtának, mennyire kompatibilis esetleg a gyerekekkel vagy más állatokkal.

Persze ezekből az általános leírásokból még nem lehet pontosan tudni, hogy a később, az ideális fajtából kiválasztott kiskutya pontosan milyen jellem lesz, de azért nagy vonalakban képet lehet kapni róla. Ezen túlmenően sok múlik azon, hogy milyen egyéb tulajdonságokat örökölt az őseitől, milyen hatások és benyomások érték az alomban és a tenyésztő otthonában, de szintén nagyon fontos, hogy az új gazda otthonában milyen nevelést, tanítást és szocializációt kap. Azonban mindezek alapja is a genetikailag kódolt alapvető jegyek garmadája.

Hangsúlyozottan fontos, hogy amikor az ideális fajtát kiválasztó leendő gazda elkezdi keresni a kiskutyát, őszintén beszéljen a tenyésztővel, mondja el, mit vár, mit szeretne, és bizony, meséljen az életmódjáról is. A tisztességes tenyésztő segít az igényeinek megfelelő kölyök kiválasztásában, és nem rásózza az elsőt, csak hogy elvigye már valaki, valamint nem feltétlenül hagyja rá a vevőre a választást, ha úgy érzi, nem a számára megfelelő az adott kutya, vagy akár az adott fajta.

Mit tehet, hogy a kutya a viselkedése a lehető legjobb legyen?

A természet kontra nevelés kérdése mindig is fontos lesz a kutyáknál. Egyrészt a természet, azaz a kutya fajtája adja az alapokat, személyisége, alapvető viselkedési formái által, míg a nevelés és a szocializáció formálja mindezeket.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a legfontosabb dolog, amit a gazda tehet új kiskutyája boldogsága és testi-lelki egészsége érdekében, az a szocializáció.

A kölyökkutyaként szerzett pozitív tapasztalatok egy életen át a kutyával maradnak, és hozzásegítik ahhoz, hogy magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőtt eb legyen. Persze a genetika is határozottan szerepet játszik, hiszen egyes fajták természetüknél fogva visszafogottabbak és kevésbé közvetlenek az idegenekkel szemben, míg mások igazi  társasági lények, akik az első naptól kezdve mindenkit szeretnek. Annak ellenére, hogy milyen típusú fajtát választ a gazda, a szocializáció segít minden kutyának jobban alkalmazkodni azokhoz az emberekhez, állatokhoz és helyzetekhez, amelyekkel élete során találkozni fog. Persze a visszafogott kutya továbbra sem fog a vendégek nyakába ugrani és kutyapuszival üdvözölni mindenkit, de csak a szocializációval lehet elérni, hogy ne féljen és ne stresszeljen, ha túl közel megy hozzá egy vendég.

Ugyanilyen fontos a tanítás is, hiszen a kutyának rengeteg dolgot kell megtanulnia ahhoz, hogy magabiztosan mozogjon a világban. Ahogyan egy természeténél fogva félénk ember képes lehet megtanulni azt, hogy nagy nyilvánosság előtt beszéljen, a félénk kutya is megtanítható arra, hogy – még ha távolságtartással is, de – magabiztosan mozogjon a világban, és képes legyen bármilyen helyzettel megbírkózni.

Mi a helyzet a keverékekkel?

Abban megegyezhetünk, hogy a keverék kutyák ugyanolyan szerethetők, mint fajtatiszta társaik, és ugyanannyi szeretetet is képesek adni. Manapság igen divatos keverék kutyát örökbe fogadni, ez igen dicséretes dolog.

Ám a keverékek leendő gazdáinak tisztában kell lenniük azzal, hogy míg a fajtatiszta kutyát választó gazda általában pontosan tudja, milyen társat szeretne a családjában tudni, azaz a külső jegyek mellett nagy vonalakban tudja, mire számíthat a fajtára jellemző viselkedésre terén, addig mindez csak körülbelül megbecsülhető a keverék kutyáknál. Illetve jó eséllyel talán megbecsülhető, hiszen a többfajta ősök tulajdonságai keverednek bennük. Viszonylagos biztonsággal akkor tudja bárki is megsaccolni, milyen lesz a kis keverék vislekedése, ha ismeri a – fajtatiszta – apát és anyát, ám az összes többi esetben, azaz minél több fajta keveredéséből lesz a kutyus, már tovább bonyolódik a helyzet.

A menhely dolgozói sem fogják tudni száz százalékos biztonsággal megmondani, milyen karakterű is lesz az ott élő keverék. Ha az állatorvos nagyjából meg tudja határozni, milyen kutyafajták is lehetnek az ősei sorában, akkor lehet következtetni, idősebb, mentett kutya esetében pedig a produkált viselkedés alapján tudnak a hozzáértők megközelítő infromációkat mondani. Ám egy keverék eb mindig nagy kihívás, és komoly feladat a leendő gazda számára, hiszen sok esetben komoly előéleti nehézségekkel kell megküzdeni, kezelni a kutya által korábban elszenvedett rossz tapasztalatokat, frusztrációkat, a korai szocializáció hiányát.