Amikor egy kutya örökbefogadása vagy megvásárlása mellett dönt, fontos kérdés, hogy az új jövevény kölyök vagy felnőtt állat legyen-e. Amikor egy bájos kölyökre pillant, biztos tudja, hogy meg kell küzdenie a rágcsálás és a szobatisztaság problémájával.
Ám ebben az esetben nem kell megküzdenie egy felnőtt kutya múltból hozott, esetleg még ismeretlen rossz szokásaival. Azonban a tiszta lap mindig tiszta lap.
Nem csak a házi rendszabályokat kell megtanulnia a felnőtt ebnek, de végig kell kísérni az esetleg elmaradt szocializációs folyamaton is.
Ez sokszor nem könnyű dolog. Ha a kutya fél mindentől, ami ismeretlen a számára, esetleg azokra agresszíven reagál, akkor komoly viselkedés korrekcióra lesz szükség.
Lényeges, hogy ne csak jól nevelt legyen, de minden emberrel és állattal barátságos is. Lehet, hogy ez nagy kihívás, nagy feladat, de kellő türelemmel és kemény munkával el lehet érni a célt.
Felnőtt kutya esetében a tanulási folyamat nagyjából ugyanaz, mint a kölyköknél. Nekik is ugyanazt kell megtanulniuk, amit a kölyök tanul, minden egyes hiányzó, kimaradt lépést pótolni kell, miközben a már rögzült tudást gyakorolni, ismételni.
A legnagyobb különbséget a nevelésben az jelenti, hogy egy felnőtt ebnél meg kell küzdeni minden egyes rossz beidegződéssel, meg kell vívni a félelmekkel, és korrigálni kell a rossz szokásokat.
Márpedig egy-egy rögzült rossz tulajdonság korrigálása sokkal nehezebb és időigényesebb feladat, mint valami újnak a megtanítása. Egyszerűen azért, mert egyszerre két feladatot kell megoldani, azaz két legyet ütni egy csapásra. Kiirtani a régi, rossz tudást, szokást, és ezzel párhuzamosan megtanítani, mi az, ami számunkra elfogadható.
Persze ennek kivitelezése nem tragikusan nehéz. Pusztán csak sok figyelmet, még több türelmet, és ennél is több szeretetet igényel.
