Ahogy az emberek is más és más termetűek, kinézetűek, úgy a kutyák is többféle méretben és formában léteznek. Más a habitusuk, más a mozgásigényük és másféle veszélyeknek vannak kitéve.
Környezeti szempontból lényeges kérdés a városi kutyák kérdése. Életüket az ellentétek jellemzik, hiszen napközbeni létük nyugodt és csendes, igencsak korlátozott kilátással a környező világra. A benti békével és nyugalommal szöges ellentétben áll a város nyüzsgő, csillogó, zajos világa, az embertömeg és a sok-sok jármű, ahol nap nap után megfordulnak a séták alkalmával.
Mozgás szempontjából sem olyan egyszerű a helyzet.
Sok gazda számára a napi mozgás kimerül a háztömb kerülgetésével. A parkokban, köztereken ritkán adódik lehetőség a kutya szabadon engedésére, a körbekerített kutyasétáltatók mérete pedig nem mindig elegendő, ráadásul ezek sok veszélyt is rejtenek magukban.
Tehát a városi kutya igencsak függ gazdájától abból a szempontból is, biztosítva van-e elegendő mozgása. A gazda választja meg nem csak a séta helyét, de az útirányt is, ahogy ő szabja meg, mikor kelhetnek át az úttesten és mikor kell várni. A szabadságot mindössze a pár méter hosszú póráz jelenti. Ugye milyen unalmas? Ahogy a gazdának is kell a kikapcsolódás, nem csak a napi, megszokott útvonal a munkába és haza, úgy a kutya számára is fontos a másféle program. Kell az erdei séta, egy kis futkározás a réten, a tó körül – bárhol ahol szabadnak érezheti magát. Szüksége van erre testi és lelki egészsége megőrzése érdekében.
Azok a gazdik, akik közel dolgoznak otthonukhoz, szerencsések, hiszen mozgásigényüket kielégítik a munkába való sétával. Ám miért ne vonná be kutyáját is a napi rutinfeladatokba, hogy ő is mozoghasson? Menjenek el együtt az újságoshoz a friss napilapért, a pékhez a reggeli süteményekért vagy csak meginni egy csésze kávét a pár saroknyira levő kávézóba. Ez nem csak a mozgás, de a szocializáció szempontjából is fontos. Az út során a kutya rengeteg féle emberrel, idegen kutyákkal találkozik, új szagokat szimatol ki a levegőben.
Mindez azért is fontos, mert a városokban általában korlátozott számban tarthatók állatok, így a kutya családja általában csak kétlábú családtagokra korlátozódik, esélye sincs más módon szocializálódni a kutyákkal.
Minden sűrűn lakott településen az önfenntartás komoly erőfeszítéseket igényel. A városi rohanásban senki nem figyel oda, így könnyen rálép az aprócska eb lábára, de a kutya számára sem könnyű feladat, hogy a rohanó ritmust felvevő gazdival lépést tartson. A kedvelt kutyasétáltató park pedig teljességgel kiszámíthatatlan veszélyforrások szempontjából.
A kutyák persze imádják a szabadságot és a nagy játékokat, futkorászást, de a gazdának állandóan éberen kell figyelnie, nem jelenik-e meg a környék rettegett réme, a negyed agresszív ebe, hogy időben leléphessen kedvencével a veszélyzónából.
A kutyák számára maga a Kánaán a park, a maga őslakos rágcsálóival, melyeket lehet üldözni vagy akár elkapni, ugyanakkor férgek és egyéb élősködők szempontjából komoly veszélyt jelentenek. Sok helyütt vegyi anyagokat használnak a közparkok rágcsálóinak irtására, ami szintén nem kedvez az állat egészségének. A felelőtlen gazdák által hátrahagyott ürülékek esetenként komoly fertőző betegségeket terjeszthetnek, így a rendszeres védőoltás elengedhetetlen. Otthon pedig nem árt az ablakok felügyelete, hogy a kíváncsi ebet megvédjék a kiesés veszélyétől.
Persze vannak fajták, melyek sokkal jobban tolerálják a városok magányosabb, zártabb, mégis, érzékszerveiket megmozgató élményekben bővelkedő világát. Nos, ezek a fajták valók a városlakók otthonaiba.
Tévedés azt gondolni, hogy a kistermetű kutyák, csak azért, mert méretük és súlyuk épp ideális egy városi garzonba, még oda is valók. Sokuk igencsak nagy mozgásigényű, és ha ezt nem kapják meg, a lakáson élik ki depressziójukat, amikor hosszabb időt kell egyedül tölteniük otthon.
Mindemellett a kistestű ebek és a terrierek igencsak hangos darabok, ami sokszor zavarja a szomszédokat, különösen a közvetlen felső, alsó és oldalsó lakókat. Az olyan, kevésbé mozgékony fajták, mint a bichon félék, a boston terrier, a francia vagy akár az angol bulldog ellenben kifejezetten jól alkalmazkodnak a városi élethez. Persze ahogy minden család és háztartás egyedi, úgy minden kutya az. A legjobb döntést akkor tudja meghozni, ha érdeklődik, keresgél, ismerkedik a fajtákkal és nem „szerelem első látásra” alapon hozza meg a döntést.
