Leül a család vacsorázni, és a kutya máris megjelenik, esdeklő szemekkel nézve az asztalt, a tányérokat? Esetleg hangosan sír vagy ugat, amíg csak le nem esik neki egy falat? Nos, minden attól függ, hogyan nevelték az ebet. De nézzük meg, miért koldulnak a kutyák, és mit lehet tenni ez ellen.
Miért koldulnak a kutyák?
A koldulás egyike azoknak a tanult viselkedési módoknak, amelyek a gazda nézőpontjától, hozzáállásától függően akár kedvesnek, de akár zavaró viselkedésnek is tekinthető. Amikor a gazdi éppen állva falatozik egy zacskó chipset, és a kutya kedvesen a lábára ül, esdeklő szemekkel nézve a zacskót, az akár aranyosnak és bájosnak is tűnhet, ám ha ilyenkor ad neki a nasiból, azzal bizony a koldulásra tanítja az ebet.
Persze az alkalmankénti koldulás, azaz az ételért könyörgés nem a legnagyobb viselkedési probléma, amellyel a gazdik szembesülhetnek, sőt, mint kommunikációs forma, még erősítheti is az ember és az állat közötti kapcsolatot. Ám a spektrum másik végén azok a kutyák állnak, amelyek nem hagyják magukra gazdájukat étkezés közben, és folyamatosan bökdösik egy-egy falatért, esetleg hangosan ugatnak, a lábukat, kezüket mancsolják, netalán még a tányérba is belenyalnak.
Igen, a koldulás megnyilvánulhat úgy, hogy az étkező széke mellett ül az eb, esdeklő szemekkel bámulva, esetleg nyöszörög, a szemét a célpontjára, az ételre szegezve. Más esetekben azonban kutya proaktívabb szerepet vállal a koldulásban, és mancsol, a gazda lábára ugrik, vagy szüntelenül ugat.
Bármilyen formát is ölt a koldulás, az csak azt bizonyítja, hogy mi működött a kutya számára korábban, azaz mit kellett tennie ehhoz, hogy kapjon egy falatot.
Ráadásul a kutyát nem csak az étel csábíthatja koldulásra, hanem bármi más is, tehát nem csak és kizárólag az ételért szoktak koldulni az ebek.
Mivel a koldulás tanult viselkedés, a legjobb, ha meg sem tanulja az eb, bár tény, hogy sokan akaratlanul is megtanítják neki. Ha azonban a gazda sosem ad falatokat a kutyának, amikor a család étkezik, és az eb eledelét mindig ugyanott és ugyanabban az időben kapja, akkor sosem fog koldulni.
Amennyiben problémát okoz az eb koldulása, akkor bizonyosan valamikor jutalmazta a gazdi ezt a viselkedést, akár véletlenül, akár szándékosan adva neki az asztalnál ételt. Persze érthető, hiszen azt gondolta, hogy egy ideig lefoglalja a kutyát, ha kap az asztalról egy-egy falatot, esetleg egy csontot. Lehet, hogy az volt az indok, hogy egyszerűbb adni egy darab húst, mintsem nemet mondani. Mindez érthető, de meg kell érteni azt is, hogy ezzel a kényelmes megoldással a gazda maga tanította meg koldulni kedvencét. A tanulás magában foglalja az operáns viselkedés klasszikus Skinneri megerősítését. Descartes azt mondta: „Gondolkodom, tehát vagyok”. Hasonló ehhez a kolduló kutya filozófiája: „Működik, ezért könyörgök”.
A legnagyobb probléma az, hogy egyes gazdák bár úgy döntenek, hogy megpróbálják megtörni ezt a körforgást, de nincs akaraterejük ahhoz, hogy megtartsák a fogadalmukat. Ehelyett időnként engednek a könyörgésnek, megerősítve a kutya kolduló viselkedését, ráadásul egy véletlenszerű időszakos ütemterv szerint, mindez pedig a legkitörölhetetlenebb tanulást eredményezi, biztosítva, hogy a kutya továbbra is könyörögjön, hiszen esélye van arra, hogy legközelebb nyerhet.
Hogyan szoktatható le a kutya a koldulásról?
- Legyen rendszer a kutya etetésében, például naponta kétszer kapjon enni, reggel és este hétkor. Csak kutyaeledelt kapjon, és véletlenül se legyen keveredés a család és a kutya ételei között.
- Időzítse a kutya étkezését akkorra, amikor a család is leül enni. Így az egész étkezési idő alatt el lesz foglalva a saját táplálékával. Az sem baj, ha teljesen más helyiségben kapja az ételét.
- Ha megoldható és szükséges, etesse a mobilkennelben. A dobozhoz vagy mobil kennelhez szoktatás sok viselkedési probléma megelőzésénél és megoldásánál hasznos, így ebben az esetben is.
- Soha, de soha ne engedjen a könyörgésnek. Ez nem könnyű feladat, de a „nem” kimondása után legyen erős és igyekezzen tudomást sem venni az ebről.
- Ne feledje, hogy a kutya a múltban bevált viselkedést kezdetben még gyakrabban próbálja, ha a gazdi a várt jutalmat visszatartja, azaz eleinte a helyzet csak rosszabb lesz. De emiatt nem kell aggódni, és nem szabad feladni. A kutya ugyanis végül abba fogja hagyni a koldulást, hiszen rájön, semmi értelme olyan valamiért küzdeni, ami nem működik.
- A zen csodákra képes! Fogjon valamilyen kedvelt ételt a zárt öklében. Bármit is csinál a kutya, akárhogy koldul, könyörög, bököd, ne nyissa ki a markát. Egészen addig tartsa zárva az öklét, amíg a kutya el nem lazul, elfogadva a tényt, hogy a gazdi irányít. Amint abbahagyja a könyörgést és csendesen, türelmesen ül, mondja neki, hogy „tied” és nyissa ki a markát. Ezzel elfogadható viselkedésre tanítja az ebet, az lesz üzenet a számára, hogy a jó viselkedés működik, a rossz pedig nem.
- A büntetés soha nem helyénvaló. A kutya nem érti meg, miért büntetik, és összezavarodik. A büntetés semmire sem tanít meg egy kutyát, csak és kizárólag arra, hogyan kerülje el azt, aki bünteti őt.
Egy jól nevelt kutya öröm a gazda, a család számára, ám az, amelyik folyamatosan koldul, nem. A jutalmazásról vagy nem jutalmazásról a gazdának kell döntenie, nem pedig a kutyának. Tudomásul kell vennie mind az állatnak, de bizony a gazdának is, hogy nem az eb irányít, és ha az idő nem alkalmas akár a játékhoz, akár a jutalmazáshoz, a kutyát a helyére kell küldeni. Ám ez csak akkor kivitelezhető, ha a gazda határozott és következetes, de szeretetteli a kutyával. Higgye el, az ember hűséges barátjaként és társaként a kutya értékelni fogja az irányítást.
Ajánlott cikkek
