Anatómiai szempontból a bernáthegyi és a csivava nem különböznek egymástól. Persze eltérőek a test arányai, más az izomzat felépítése és fejlettsége, ahogyan logikusan a csontozat vastagsága és hosszúsága sem egyforma.
A fejformák eltérősége mutatja, hogy az arc- és az agykoponya arányai eltérőek, mégis, a kutyafajra jellemző formák mindegyiküknél felismerhetőek.
A csontvázat három fő részre osztják fel. Ezek a fej, a törzs és a végtagok csontjai.
A fej csontjainak két nagy csoportja van. Az egyik a koponyacsontok, ezek az agyvelőt fogják körbe. Ezek általában lapos csontok, amelyek varratokkal fonódnak egymásba. A másik az arccsontok, melyek az állkapcsot és az abban elhelyezkedő fogakat jelentik. Az állkapocs csont a koponyacsonthoz ízület útján kapcsolódik. Beszélhetünk nyelvcsontról is, mely szalagokkal kapcsolódik az állkapocshoz.
A fogak száma, növésének módja és záródásuk fajtánként jellemző és jellegzetes, ugyanígy a fogak erőssége, de a fogívek alakja. Általában 12 metszőfog, 4 szemfog és 26 zápfog található egy kutya állkapcsában, azaz összesen 42 fog. Minden fognak megvan a maga funkciója. A metsző-, a szem- és az elő zápfogak tépőfogak, alkalmasak a húsevésre, míg a zápfogak a már eltépett hús aprítására és a csontok őrlésére valók. Mindemellett a fogazat nem csak a táplálék megszerzésére és feldarabolására alkalmas, de komoly védekező és támadó eszköz is.
Akárcsak a kisbabák, a kiskutyák is fogak nélkül születnek. Később tejfogak nőnek, melyeket felváltanak a maradandó fogak.
Magának a fognak két részét különböztetjük meg: a gyökeret és a koronát. A fogfelület, a zománc kortól függetlenül sima, ám a rágófelület folyamatosan kopik. A fiatalkori zománchiány általában betegségre utal.
Beszélni kell a törzs csontjairól is. Ezek leglényegesebb része a gerincoszlop. A gerincoszlop csigolyákból áll és a törzs vázát képezi, elülső része pedig a koponyacsonttal ízesül. A csigolyákat az alábbiak szerint osztjuk fel: 7 nyak-, 13 hát-, 7 ágyék- és 3 keresztcsigolya, valamint a farok csigolyák, melyek száma 18-20 lehet.
A bordák a hátcsigolyákkal ízesülnek. A szegycsonthoz közvetlenül kapcsolódó bordákat valódi bordáknak, míg a közvetetten kapcsolódókat álbordáknak nevezzük. Létezik még az úgynevezett repülőborda,amely a 13. hátcsigolyához tartozik és a szegcsonttal egyáltalán nincs kapcsolatban.
A mellkas vázát a bordák, a hátcsigolyák és a szegycsont alkotják. Ezek szerepe a mellüregben elhelyezkedő szervek védelme. A mellkas formája a kutyáknál fajtánként eltérő jellegzetesség.
A keresztcsontra támaszkodó medencecsontnak három fő része van. Ezek a csípő-, ülő-és farcsont. A medencecsont a medenceüreget fogja közre és ízületet alkot a combcsonttal.
A mellsővégtagok a törzzsel szalagos-izmos összeköttetésben állnak, mégpedig a lapocka útján. Ehhez ízesül a felkarcsont, ami a könyökízületnél találkozik az alkarcsontokkal. Az alkarcsont a könyök- és orsócsontból áll. Az alkarcsontok a lábtőcsontokkal ízesülnek, ezek a lábközépcsontokban, végül pedig a ujjcsontokban folytatódnak.
A hátulsó végtagokon a medencecsonthoz ízesül a combcsont, ehhez pedig a szár csontjai ízesülnek. A térdízület része a térdkalácscsont. A szár csontjaihoz kapcsolódnak a lábközépcsontok és a sarokcsont, végül pedig az ujjcsontok.
A porcok igen fontos szerepet töltenek be a csontok védelmében. A csontok végét fedő sima és szilárd porc ugyanis a súrlódástól védi a csontvégeket, ezáltal megelőzi kopásukat.
Az ízületek két csoportra oszthatók. Egyszerű ízületnek nevezzük azt, amikor két csont ízesül, összetett ízületnek pedig amikor a két csonton kívül más csontok is szerepelnek. Ilyen a térdkalács.
A csontrendszer, mely a kutya szilárd vázát alkotja,a mozgás passzív szerve.
