Nyilvánvaló, hogy a macskáknak nincs beszélt nyelve abban az értelemben, ahogyan nekük, embereknek. Azonban van hangjuk és azt használják is, mégpedig különféle módokon, érzelmeik és gondolataik kifejezésére. Hangadásuk fontos kommunikációs eszköz. Ennek megértése nem elég, szükség van a testbeszédük jelentésének elsajátítására is ahhoz, hogy pontosan értsük, amit közölni akarnak.
A beszédes cica
A macskák hangadásai igen érzékletes neveket kaptak az emberektől. Jelentésük is sokrétű lehet, kifejezhet elégedettséget vagy segítségkérést, ételért való könyörgést vagy fájdalmat.
A klasszikus macskahang a nyávogás.
A „miau” szinte minden nyelven ugyanúgy hangzik még az emberek szájából is, összetéveszthetetlen és egyedi hangjelzés. A kölyökcicák már születésük után hihetetlen hangerővel képesek nyávogni. A nyávogással jelzik éhségüket, azt, ha fáznak, és ez segít az anyamacskának abban, mit is kell tennie kicsinyei körül. Ahogy a cicák öregszenek, a nyávogás inkább a figyelem felkeltésére szolgál. Figyelje meg, ha késik a vacsora, kedvence élénk nyávogással fogja jelezni, figyeljen oda!
A rémült, dühös vagy agresszív cica sziszeg és fúj.
Ez pontos figyelmeztetés: ne gyere közelebb! Ezt gyakran kíséri egy mély, gurgulázó torokhang, melynek tónusa emelkedik és süllyed. A nagyon ijedt vagy mérges macska sikít és visít – azt hiszem, ezt nem kell megmagyarázni.
A macskák jódlizni is tudnak.
Ez egy kissé szomorkás, enyhén hátborzongató hang, melyet általában az éjszaka közepén, a lakásban bolyongó macska hallat. Sok gazda hajlamos összekeverni ezt a fájdalom, a magány vagy zavarodottság jelzésével, és azt hiszi, a jódlizó cica bajban van. A jódlizó hang úgy azonosítható be a legkönnyebben, hogy a tüzelő nőstények is ezt a hangot hallatják, amikor jelezni akarják a kandőroknak párzási hajlandóságukat. A kandúrok is igen hangos módon jelzik a nőstényeknek vágyaikat.
Van három, igen különleges, a macskákra jellemző hang.
Az egyik hasonlít a kuncogásra, ez gyors, magas hangok sokasága és általában üdvözlésre használják. Madarak láttán hajlamosak csettegő, sőt, sokszor csiripelő hangot hallatni. Végezetül pedig a legjellegzetesebb és a gazdák által legkedveltebb a dorombolás.
A kifejezetten elégedett cica hangosan dorombol, de így tesz az is, amelyik nagyon ideges, zavarodott vagy stresszes. Ezért hát vannak kutatók, akik azt gondolják, a macska a dorombolással nyugtatja saját magát. A macskafélék szinte mindegyike dormbol, így a vadon élő nagymacskák is, de a házimacska az egyetlen, amely képes ezt a hangot mind ki-, mind belégzés közben produkálni.
