Adatok
| Származási hely: | Franciaország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 68.00-81.00 cm
szuka 63.00-75.00 cm |
| Súly: |
kan 50.00- kg
szuka 40.00- kg |
| Szőrzet: | Időjárásálló, kettős szőrzet, hosszú, egyenes, dús, durva fedőszőrrel és sűrű, finom, gyapjas aljszőrrel. A nyak körül gallér. |
| Szín: | Fehér, fehér szürkével, borzszín, vörösesbarna, cser jegyekkel. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A Pireneusok hegyvonulatai Franciaország és Spanyolország között húzódnak. Az itt élők nagy részének megélhetését a marha- vagy egyéb állat nyájak adják. Bár a pireneusi hegyi kutya pontos eredete nem ismert, az biztos, hogy mindig is a nyájak őrzője volt több ezer éven át. Nem terelte az állatokat, sokkal inkább védelmezte őket medvéktől, farkasoktól, tolvajoktól, rablóktól.
A francia nemesség a forradalom előtt fedezte fel a fajtát, és a pireneusi gyorsan a dél-franciaországi kastélyokban találta magát, mint azok védelmezője. Mindez a legenda szerint Mme. de Maintenon-nak köszönhető, aki a francia trónörökös kísérőjeként Barréges-ban szeretett bele a nemes állatokba. Természetesen utasítására már jó néhány egyeddel tért vissza az utazó csoport Párizsba. Megközelítőleg ezidőtájt szerzett be néhány pireneusit Louvois márki is, birtokai és házai védelmére. XIV. Lajos még trónörökösként a „Franciaország királyi kutyája” névvel illette a fajtát. Mindez persze cseppet sem befolyásolta népszerűségüket a pásztorok körében, akiknek a leginkább szükségük volt rájuk, és még kevésbé befolyásolta képességeiket. Munkájában ez a fajta mindig céltudatos és teljesen megbízható - a hegyekben két lehetőség van: vagy megküzd, vagy elhullik.
Az 1600-as években baszk halászok által kerültek pireneusi hegyi kutyák a kanadai gyarmatokra, ahol retrieverekkel kereszteződve megteremtették az újfoundlandi és a landseer fajták alapjait.
A 20. század elején Bernard Senac-Lagrange, egy francia arisztokrata és a fajta szakértője magára vállalta a fajta megőrzésének feladatait. Az ő tenyészetéből kerültek egyedek az Egyesült Államok tengerparti vidékeire az 1900-as évek elején.
Napjainkban a pireneusi hegyi kutya változatlan a francia gazdálkodók segítője, ugyanakkor elismertsége egyre nagyobb, mint szelíd óriás, a kiállítási ringek nagyszerű szereplője.
Eredet és történet
A Pireneusok hegyvonulatai Franciaország és Spanyolország között húzódnak. Az itt élők nagy részének megélhetését a marha- vagy egyéb állat nyájak adják. Bár a pireneusi hegyi kutya pontos eredete nem ismert, az biztos, hogy mindig is a nyájak őrzője volt több ezer éven át. Nem terelte az állatokat, sokkal inkább védelmezte őket medvéktől, farkasoktól, tolvajoktól, rablóktól.
A francia nemesség a forradalom előtt fedezte fel a fajtát, és a pireneusi gyorsan a dél-franciaországi kastélyokban találta magát, mint azok védelmezője. Mindez a legenda szerint Mme. de Maintenon-nak köszönhető, aki a francia trónörökös kísérőjeként Barréges-ban szeretett bele a nemes állatokba. Természetesen utasítására már jó néhány egyeddel tért vissza az utazó csoport Párizsba. Megközelítőleg ezidőtájt szerzett be néhány pireneusit Louvois márki is, birtokai és házai védelmére. XIV. Lajos még trónörökösként a „Franciaország királyi kutyája” névvel illette a fajtát. Mindez persze cseppet sem befolyásolta népszerűségüket a pásztorok körében, akiknek a leginkább szükségük volt rájuk, és még kevésbé befolyásolta képességeiket. Munkájában ez a fajta mindig céltudatos és teljesen megbízható - a hegyekben két lehetőség van: vagy megküzd, vagy elhullik.
Az 1600-as években baszk halászok által kerültek pireneusi hegyi kutyák a kanadai gyarmatokra, ahol retrieverekkel kereszteződve megteremtették az újfoundlandi és a landseer fajták alapjait.
A 20. század elején Bernard Senac-Lagrange, egy francia arisztokrata és a fajta szakértője magára vállalta a fajta megőrzésének feladatait. Az ő tenyészetéből kerültek egyedek az Egyesült Államok tengerparti vidékeire az 1900-as évek elején.
Napjainkban a pireneusi hegyi kutya változatlan a francia gazdálkodók segítője, ugyanakkor elismertsége egyre nagyobb, mint szelíd óriás, a kiállítási ringek nagyszerű szereplője.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Pireneusi hegyikutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, degenerative myelopathy (progresszív, gerincvelő bántalom), könyökízületi diszplázia, a XI. véralvadási faktor hiánya, csípőízületi diszplázia, osteosarcoma (rosszindulatú csontszövetből kiinduló daganat), PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), bőrproblémák.
Személyiség
A pireneusi életét adná, hogy megvédje az állatállományt, az otthont vagy bármi mást, ami gazdájához köthető. Illik ezt tudni róla és tiszteletben tartani komolyságát, elszántságát. Az idegenekkel szemben óvatos, hiszen erre tenyésztették, de családjával szembeni odaadása nem ismer határokat. Ha egyedül hagyják, dühös lesz. Nagy, intelligens, impozáns fajta, mely bár otthon kedves és megbízható, kezdő kutyatartóknak nem igazán ajánlott. Kicsi kölyökkortól fontos a szocializációja, hogy megtanulja elfogadni a legkülönfélébb helyzeteket, melyeket az élet ad.
Küllem és ápolási szükségletek
Sűrű és dús szőrét naponta ki kell kefélni. Nem kell fürdetni, mivel időjárásálló bundája megvédi az időjárás viszontagságaitól. A nagy ajkak miatt hajlamos a nyáladzásra, ezért pofáját rendszeresen törölgetni kell.
Mozgás
Nem igényel kivételesen sok mozgást, de a rendszeres napi sétákra szüksége van. Pórázon vagy biztonságosan elkerített területen, szabadon engedve kielégítő számára a mozgás, de a legjobb, ha egy nagy területet „kap”, melyet állandóan felügyelet alatt tud tartani.
Nevelés
A pireneusi úgy igényli a terelést és az őrző munkát, mint hal a vizet. Mindig pontosan tudja, mit kell tennie. A családi és házi szokások alapvetően mások, mint a farm körüli élet, de türelemmel és kitartó neveléssel jó eredmények érhetők el. Előfordulhat makacsság, és a fajta nem jól reagál a kemény, durva nevelési módszerekre.
Etetés
Bár nagytestű kutya, kevesebb eledelt igényel, mint a többi, hasonló méretű fajta. Feltehetőleg ez lassú anyagcseréjének köszönhető. A kiváló minőségű táp a legjobb a számára.
