Lassan véget ér a nyár. A gyerekek egy része már várja a sulit. No, nem annyira a tanulást, mint inkább azt, hogy találkozzanak a barátokkal, elmesélhessék nyári élményeiket. Persze a nagy szabadságba, a sok lustálkodásba is bele lehet fáradni egy idő után, és hát az őszi napokon már strandolni se nagyon van lehetőség. A srácok tehát suliba indulnak, ahol okosodnak, ügyesednek. Mi lenne, ha a család kutyája is beiratkozna egy iskolába? Biztos, hogy okos, ügyes eb, sok mindent tud, és jól csinál. De ahogy a mondás is tartja, jó pap holtig tanul. És bizony a gazdi sem képzett kutyaoktató, lehet, hogy neki is tudnak újat mondani a kutyasuliban. Hát, még ha gond is van az ebbel, ha neveletlen a lelkem, vagy hajlamos a rosszalkodásra!
A kutyaiskolában az a jó, hogy akár az egész család számára szabadidős elfoglaltság lehet. Nem feltétlenül kell arra gondolni, hogy a kutya majd kemény kiképzést kap.
A családi kedvencek számára tökéletesen elég az alapvető engedelmességi képzés, melynek keretében sok hasznos tudással gyarapszik a gazdi, a család is. Megtanulják, hogy a későbbiekben fellépő esetleges viselkedési problémákat hogyan korrigálják, mielőtt még gondot okozna. Megtanulják, hogyan tudatosítsák a kutyában a falkarangsort, ami szinte a legfontosabb a nevelés során. És rájönnek arra, hogy sokszor nem a nagy, erős ebek fejében van zavar e tekintetben, hanem azon apró kutyáknál, akiket éppen a méretük miatt el sem visznek a kutyaiskolába. Pedig lehet, hogy nekik is igen nagy szükségük lenne az alap dolgok elsajátítására, ahogy gazdáiknak is, hogyan bánjanak ezekkel az igen apró, de nagyon okos és sokszor akaratos, makacs ebekkel.
Első lépésként keressenek egy lehetőleg nem túl távoli kutyaiskolát. A lényeg, hogy olyan oktató dolgozzon ott, akiben meg tudnak bízni, akinek munkájára nincs panasz. Nem a kiképzéssel eltöltött évek száma a fontos, sokkal inkább az, milyen kutyák kerülnek ki a kezei közül. A személyes találkozást semmi nem pótolja, tessék beszélgetni a kiképzővel. Rá lehet kérdezni, milyen módszerrel dolgozik, mit tart fontosnak, hány kutya van egy csoportban, vagy vállal-e egyéni képzést. Nem kell az első, legközelebbi lehetőségnél maradni, csak mert éppen nem találnak jobbat. Érdemes érdeklődni a séta során, a kutyafuttatóban más kutyásoktól, de akár az állatorvostól, kutyakozmetikustól is.
Aztán el kell dönteni azt is, mi a cél a kutyaiskolával. Ha csak az alapvető engedelmesség elsajátítása, akkor annak megfelelő csoportos vagy egyéni képzési lehetőséget kell keresni. Ám ha szeretnék őrző-védő munkára, esetleg valamilyen sporttevékenységre tanítani az ebet, akkor olyan iskolában érdemes gondolkodni, ahol az alapképzés után tovább tudják okítani a kutyát.
Nem mellékes az ár sem, ráadásul ez teljesen eltérő lehet egyes helyeken. A csoportos órák ára mindig kedvezőbb, és a kutyának egyáltalán nem árt meg, ha más kutyák és idegen emberek között szocializálódik. Persze egy ilyen képzés jóval tovább tart, mint az egyéni oktatás, hiszen egy időben több kutyára és több gazdára kell figyelnie az oktatónak. Ám amennyi hátránya van, ugyanannyi előnnyel is jár egyik vagy másik forma.
Ha korrekt az oktató, akkor a személyes találkozás alkalmával (ahová ugye a kutyát is vinni illik és kell) meg fogja mondani, hány alkalom szükséges körülbelül és az mennyibe fog kerülni. Pontos óraszámot biztos nem fog mondani, mert nem jós, de tapasztalatai alapján nagyjából meg tudja becsülni, milyen tanulási folyamatra van szüksége az ebnek, és persze a gazdának.
Egyébként a kutyaiskola elnevezés nem teljesen pontos. Ugyanis egy ilyen oktatás alkalmával csak részben tanítják a kutyát, sokkal több foglalkozást igényel a gazdi, különösen, ha ő fél, vagy bizonytalan. Legalább annyira fontos, hogy a gazda elsajátítsa az alapvető tudást a kutya nevelésével és kezelésével kapcsolatosan, mint az, hogy az eb szépen kivitelezze a behívást. Márpedig az együttműködést, a közös munkát együtt kell tanulni.
Sokan úgy gondolják, beadják a kutyát egy pár hetes képzésre, aztán érte mennek, és majd lesz egy nagyon okos, jól nevelt ebük. Nos, ez igaz. A kutya minden parancsot végre fog hajtani – a kiképzőnek. De ahhoz, hogy ez otthon is működjön, bizony kell a gazdi is. A másik hiba, amit a gazdák elkövetnek, hogy azt gondolják, a kutya már mindent tud, alaposan elsajátította a leckéket, megkapta a bizonyítványt, vége a feladatoknak. Nos, amit elsajátít az eb az iskolában, azt tényleg nem felejti el teljesen. Ám ez is olyan, mint a kerékpározás. Lehet, hogy régen klasszul ment, de ha már tíz éve nem ült bringára, először nehezen fog menni. Sőt, másodszor is. Szóval, ha azt szeretné, hogy a kutya alkalmazza is a tanultakat (legyen az akár az „ül”, „fekszik”, „marad” parancs), akkor azokat időről időre gyakorolni kell.
Igen, a kutyaiskola fontos. Elsősorban azért, hogy a gazda tudatosítsa magában, ő a falkavezér. Ha pedig ez rögzült benne, képes lesz ezt megtanítani kutyájának. Amint ez is kész, akkor következhet minden egyéb.
