Sajnos az emberek egy része nem gondolkodik felelősségteljesen, amikor kutyafajtát választ társául az elkövetkező tíz-tizenöt évre. Sokan az első benyomás alapján döntenek, és nem gondolják végig, hogy a méret, a jellem és az egyéb sajátosságok mellett bizony az eb szőrtípusának is fontos tényezőnek kell lennie a választás során.
Sokan úgy gondolják például, hogy a yorkshire terrier vagy a máltai selyemkutya aprócska, bájos, kis fogyasztású, éppen ideális eb a számukra. Az már meg sem fordul a fejükben, hogy mind a két fajta akkor szép és akkor típusos, igazi yorkie vagy máltai, ha teljes szőrkoronában pompázik. Úgy gondolják, majd lenyírják, és akkor letudják a gondot a szőrápolásról. Ez tény, és jó megoldás a nyíratás, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy bizony az már egy más kutya. Elveszíti fajtajellegét.
Ugyanez a helyzet egy westie-vel is, amelyik fehéren szép. Annak, aki rendszeresen kirándulni jár, naponta órákat rója az utakat, utcákat, egy fehér eb ragyogó színének megőrzése nem kis feladat.
Gondoljanak csak bele, mennyivel tudatosabban választunk autót vagy háztartási gépet! Minden apró műszaki paramétert alaposan ellenőrzünk, egyeztetünk szakemberekkel, elegyen szó gépkocsiról vagy televízióról, de akár egy mikrohullámú sütőről is.
Pedig ezek, ha nem megfelelőek, könnyen lecserélhetők, hiszen csak tárgyak. De éppen egy érző, pótolhatatlan lény, a hosszú éveken át társunk esetében mulasztjuk el oly sokszor az apró, igen fontos tényezőket. Napokat, heteket gondolkodnak azon a leendő gazdák, vajon fiú vagy lány legyen az eb, milyen méret fér be a lakásba. Jó esetben figyelembe veszik a mozgásigényt és a „fogyasztást” is, de általában a legeslegutolsó szempont – ha el nem feledkeznek róla - a szőrápolási igények.
Egy ideális világban, úgy gondolom, tesztet kellene kitöltetni minden emberrel, vajon milyen kutyafajta való neki. A teszt alapján kialakuló listából tudna választani a gazda olyan kutyát, amelyik mind karakterénél, mind méreténél, mind pedig szőrtípusánál fogva életviteléhez, stílusához illik, és akivel hosszú éveken át boldog harmóniában tud élni.
Keverék kutyáknál persze a szőrtípus is igen változatos, akárcsak a megjelenési forma. De még kölyök esetében is könnyen lehet tájékozódni tapintással, illetve a szülők szőrtípusának ismeretében. Ha keverék ebet választ vagy fogad örökbe, mindenképp érdemes érdeklődni a gazdától vagy a menhely dolgozóitól, milyen feladatok hárulnak majd a leendő gazdára.
Mit is kell hát tudni a különféle ebtípusok szőrbéli jellegzetességeiről? Mélyen szőrtípusokat különböztetnek meg a kutyakozmetikusok? Talán e kis összeállítással segítséget tudunk nyújtani a helyes döntéshez, legalább ebből a szempontból.
Nézzük végig akár az FCI által elismert, akár az el nem ismert kutyafajták garmadáját! Mennyi méret, mennyi fazon, mennyi szín és mennyi szőrtípus! Hihetetlen variációk találhatók a kutyavilág palettáján.
Rövid szőr
Ilyen szőrtakaróval rendelkezik például a rövid szőrű tacskó, a rövid szőrű magyar és német vizsla, a dalmata, a dobermann, az angol bulldog, a rottweiler, a basset hound és az erdélyi kopó is. Ezeknek a fajtáknak a fedőszőre alig 1-2 cm hosszú, de sűrű és erős. Az egyenletes fedőszőr alatt pihés aljszőr található.
Sima szőr
Sokan összekeverik a rövid és a sima szőrzetet, de a kettő nem ugyanaz. A sima szőrű foxterrier szőre annyiban más, mint rövid szőrű társaié, hogy a fedőszőrzete némileg hosszabb, elérheti a 3-4 cm-es hosszúságot is, és közel sem olyan sűrű, sokkal puhább és finomabb.
Drótos szór
A drótszőrű magyar vagy német vizsla, az airedale terrier, a welsh terrier vagy a drótszőrű fox terrier fedőszőrzete kemény, tapintásra kis jóindulattal akár a drótkefe érintéséhez hasonlító és aljszőrrel rendelkezik.
Szálkás szőr
A szálkás szőrű tacskó, a norfolk vagy nowich terrier, a westie, a schnauzerek, de akár az ír farkaskutya is igazi szakállbajnok. A kemény fedőszőr alatt aljszőr bújik meg. A szálkás szőr fokozatosabban érik be, ez adja meg egyéni jellegét.
Hosszú szőr
Az uszkárnak, a máltai selyemkutyának például csak fedőszőre van, nincs aljszőrük, de vannak olyan hosszúszőrű fajták (tibeti terrier, shih tzu), amelyeknél a hosszú fedőszőr alatt aljszőr is található.
Félhosszú szőr
A collie, a kuvasz, a bolognese szőrét félhosszú szőrnek szoktuk nevezni. A mérsékelten hosszú fedőszőr alatt aljszőr van.
Kettős szőr
Bizony, ilyen is van, és elsősorban az északi fajták, mint a malamut, az akita, a spiccek, a chau-chau rendelkeznek ilyen bundával, azaz a fedőszőrök között többszörös aljszőrrel.
Zászlós szőr
Ezt a szőrtípust szokták vegyes szőrnek is hívni, ugyanis a kutyák különböző testrészein eltérő típuső szőrzet van. Általában a fejen, a háton rövidebb a bunda, míg a lábakon, a füleken és a hason folyamatosan növekvő, hosszú szőrzet található. Ilyen szőrzet figyelhető meg a spánieleknél, a szettereknél, a golden retrievernél vagy a hosszú szőrű tacskónál.
Kopasz kutyák
Őket is meg kell említeni a szőrtípusoknál. ugyanis a kínai, a perui vagy a mexikói kutya nem teljesen szőrtelen, általában a fejükön és a lábukon előfordul némi szőrzet. Sőt, a kínai meztelen kutyának van szőrös változata, a powder puff.
Nemezes szőr
A puli, a komondor a nemezes szőrű ebek királyai, de ilyen jellegzetes bundával büszkélkedhet a bergamói juhászkutya, vagy egyes vízi vadászkutyák is. Ezeknél az ebeknél az erős fedőszőrök között igen sok aljszőr bújik meg. Amikor a pelyhes aljszőr szálai kihullnak, akkor a fedőszőrökkel együtt tincsbe álénak, és ezekkel együtt alkotják a zsinórokat.
Mitől függ az, hogy egy-egy fajta mennyi gondozást igényel? Nagyon sok mindentől. Hogy egy adott fajta rövid szőrű, még nem jelenti azt, hogy örökre elfeledkezhetünk ápolásáról. Sőt! Például a shar-peinek vagy a basset houndnak ugyan rövid a szőre, ám a bőrredők,a ráncok fokozott odafigyelést és gondoskodást igényelnek, míg bár a pulinak látszatra hosszú a nemezes szőre, kefével vagy fésűvel hozzányúlni tilos!
