A bontás bizony igencsak fontos feladat a szőrápolásban. Az összecsomósodott, gubancos szőr nem csak ápolatlan benyomást kölcsönöz az ebnek, hanem különféle élősködők búvóhelye, betegségek melegágya is lehet. A bontás esetén az a cél, hogy a bunda teljesen csomómentes legyen, a sűrű aljszőrzet kibontásra kerüljön, az elhalt szőrök pedig eltávolításra.
Vannak olyan fajták, amelyek esetében nincsen szükség más művelet elvégzésére, mint az alapos szőrbontás ahhoz, hogy szépek és ápolt megjelenésűek legyenek.
Magához a bontáshoz többféle szerszám alkalmazható a szőrzet típusától, illetve a filcesedés, csomósodás mértékétől függően.
A bontás műveletét mindig a szőr növekedésével ellentétes irányban kell végezni úgy, hogy a szőrzetet egészen a tövétől a vége felé haladva átkeféljük. Ha a bőrt lefogjuk, és a bontókefe teljes felületét használjuk a művelethez, akkor a bőr nem sérül, és a művelet nem fáj az ebnek. A kefével történő bontás mellé használhatunk fésűt is a makacsabb csomók eltávolításához (és a végső ellenőrzéshez: vajon jól dolgoztunk-e a bontás során), vagy extrém esetben, ha már minden ügyeskedésnek ellenáll a gubanc, sor kerülhet a filcbontó bevetésére is. Ügyelni kell arra, hogy a szőrzet bontása mindig a fürdetés előtt történjen. Ennek praktikus oka van: ha gubancos szőrt fürdetünk, akkor nem csak a piszok, de a samponmaradék is a csomóban marad, ezáltal is nehezítve annak eltávolítását.
Míg a sima és a rövidszőrű ebeknél a szó szoros érelmében vett bontási műveletre nincs szükség, és elegendő őket a gumikesztyűvel átsimogatni az elhalt szőrszálak eltávolításához, addig a szálkás- és drótszőrű kutyáknál szükség lehet a fent említett bontó alkalmatosságra, melyek a félhosszú- és hosszú szőrűeknél egyenesen elengedhetetlenek.
