Kedvenc kölyökkutyája előszeretettel rágcsálja a karját, az ujjait, ahelyett, hogy a csontját csócsálná? Kölyökkorban teljes normális, hogy a kutyák az egymással való játék során a szájukat is „használják”. Ám amikor az emberrel való interakcióban is megjelenik a rágás, az már nem kellemes.
Sok olyan fajta van, amely számára a száj használata elengedhetetlen a munkához. Ilyenek például a retrieverek. Egyes munkakutya fajták és a terelőkutyák azért használják a szájukat, hogy más állatok, és bizony az ember mozgását is irányítsák, kontrollálják. A terrierek mozgás-orientáltak, képesek bármire vadászni, ami mozog. Üldözőbe veszik az apróvadat, de bizony a lépegető emberi lábat is. Teljesen mindegy, hogy kedvence fajtiszta vagy keverék, ha tisztában van a korbéli és a fajtára jellemző sajátosságokkal, könnyebben meg tud birkózni a rágcsálás problémájával.
A kölykök már nagyon apró korban megtanulják, mikor túl erős ajkaik szorítása, mikor durva a fogásuk, mégpedig anyjuk és alomtestvéreik visszajelzéseiből. A játék során egymás nyakába akaszkodnak, egymás fülét rágcsálják, egészen addig, amíg az egyik harapás túl erősre nem sikeredik. Akkor a megharapott kölyök elkezd sírni, abbahagyja a játékot és távolabb megy. Ezáltal a harapást elkövető kölyök megtanulja, hogy ha túl durva volt, a játék bizony véget ér. Mivel a kutyák társas lények, már maga a folyamat egyfajta korrekció a nem megfelelő viselkedésre.
Egyszóval: a kölyök a játékos harapdálások, csatározások által tanulja meg a határokat, legkésőbb hét hetes korára. Ezt a tudást aztán magával viszi az emberek közötti életbe is.
Amikor az ember egy új kiskutya gazdájává lesz, előre el kell döntenie, mi elfogadható a számára és mi nem. A kutyák a következetesen betartott és betartatott elvárásokból tanulnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a kutyák négy és hat hónapos koruk között váltják fogaikat, azaz a tejfogak helyett ekkor nőnek ki a maradandók. Ilyenkor bizony előszeretettel rágcsálnak, hogy csillapítsák ínyük viszketését és fájdalmát. Azonban ha a rágcsálását a gazda nem kontrollálja ebben az időszakban, akkor a hathónapos kort betöltött, kamaszkorba lépő kutya esetében ez már nehéz feladat lesz. Ebben a korban ugyanis az eb kevésbé együttműködő, ám állkapcsa már erősebb, harapása fájdalmasabb.
A harapdálás átcsaphat egyfajta gazda feletti kontrollba is, mely az első lépcsőfok a falkavezéri szerep átvételéhez.
Célszerű tehát néhány technikát elsajátítani, és négy hónapos koráig alaposan begyakorolni a kutyával együtt, megelőzendő a fájdalmas rágcsálást és harapdálást. Eleinte a kölyök azért használja a száját, hogy felfedezze környezetét. A fogzás és a fogváltás során enyhülést ad az ínynek, ha különféle tárgyakat rágcsálhat. A feladat tehát: megfelelő játékokat, rágcsálási lehetőséget biztosítani a kutyának, ösztönözve, hogy azokra irányítsa figyelmét. Ez a legegyszerűbb módja a rágási problémák megoldásának. Hasznos játékok lehetnek e célra a nagy nyersbőr csontok, kemény nylon- vagy gumijátékok. Fogzási időszakban akár a nyersbőr csont, akár egy darab sárgarépa a fagyasztóba helyezve, majd kellemes hidegen kínálva kellemes enyhülést adhat a kölyöknek.
Amennyiben a kutyus önt rágcsálja – kezét, lábát harapdálja -, játssza el azt, amit az alomtestvér tesz ilyen helyzetben. Kezdjen el ugyanúgy sírni, mint a megharapott kiskutya, de a kezét vagy lábát ne rántsa el, hagyja a szájában. Amint a nyomás csökken, már nem tartják olyan erővel a kutyaszájak, lassan húzza el végtagját. Esetleg engedje, hogy a kiskutya megnyalogassa a kezét.
Ezzel nem csak azt tanítja meg neki, hogy bizony az ön bőre is érzékeny, hanem azt is, hogy egyfajta behódolást vár el tőle. Ha a kölyök együttműködése azonnali, tehát a várt módon reagál, dicsérje meg, és adjon neki egy rágható játékot. Addig sose kínálja a játékot, amíg a keze a szájában van, mivel ez esetben nem megfelelő viselkedési formát alakít ki. A kutya azt fogja gondolni, meg kell harapdálnia a kezet ahhoz, hogy játékot kaphasson. Megtaníthatja egy kapcsolódó parancsszóra is, pl. mondja, hogy „nem harap”. Ezáltal a saját viselkedését összekapcsolja az ön korrekciójával. Ez a módszer tökéletesen működik minden olyan kölyöknél, mely örömmel tesz gazdája kedvére.
Amennyiben a kutyus akaratos és makacs darab, vegyen egy mentolos szájspray-t és amikor harap vagy rág, spricceljen a szájába. Az erős mentol íz arra fogja késztetni, hogy inkább csukva tartsa a száját, mintsem hogy a gazda kezét harapdálja. Akkor kezd a kölyök harapdálni, amikor a gazdi nem játszik vele? Azaz nem pont akkor, amikor a kutya szeretné? Nem hajlandó lemászni a kanapéról, amikor szól neki? Állandóan küzd a pórázzal, ha nem arra mennek, amerre ő szeretne? Ha ilyen a kölyök, akkor valószínűleg igen domináns kiskutya, amely szeretne falkavezér lenni. Nos, vele már egy kicsit nehezebb a helyzet, több gyakorlás és odafigyelés és fegyelem szükséges.
A fegyelem nem büntetést jelent, és semmiképpen sem fizikai büntetést. Jelentése nem más, mint a nem kívánt viselkedés korrigálása és egy új, elfogadható viselkedési forma megtanítása.
A cél, hogy a kölyök az emberi reakciók által megértse, hogy viselkedése nem elfogadható. Meg kell tanulnia, ki a főnök a csapatban. Ennek első lépése, hogy felismerje, ön különféle módokon képes őt irányítani. Egy domináns kölyök esetében a mancsok vagy a farok érintése azonnali harapási reakciót vált ki. Ahelyett, hogy az érintés elfogadására kényszerítené, el kell érnie, hogy kellemesnek találja azt. Fogja meg az egyik lábujját és adjon neki egy jutalomfalatot, feltéve, hogy nem kapott oda és nem harapott. Ha odakap, mondja neki, hogy „nem harap”, majd próbálja újra. Addig gyakorolják ezt, amíg képes lesz az egész mancsot megfogni anélkül, hogy a kölyök odakapna. Ez a gyakorlat egyébként később nagy segítség lesz a karomvágásban is.
A kölyöknek azt is meg kell szoknia, hogy a gazdi időnként belenyúl a szájába, neki pedig harapás nélkül el kell ezt viselnie. A későbbi fogászati problémák megelőzése miatt nagyon fontos a gyakori ellenőrzés, márpedig ilyenkor ki kell nyitni a kutya száját.
Kenje be mutatóujját valamilyen finomsággal, mondjuk olajos hal olajával, és dugja be ujját oldalról a kutya szájába. Próbálja meg gyengéden megmasszírozni az ínyét, közben folyamatosan dicsérve az ebet. Ha nincs ellenreakció, folytassa nyugodtan, ám ha erősen harapni kezd a kölyök, adjon panaszos hangot és folytassa a viselkedéskorrekciót a fent leírtak szerint.
Amikor úgy tűnik, semmi sem működik, mert a kölyök igencsak akaratos, direktebb módszer kell. Csatoljon a kölyökre egy szájszíjat. Ez hasonlatos a szájkosárhoz, ám az ajkaknál rögzül. Amint elkezd harapni, nyúljon a szíj alá, mind a két oldalon és mondja ki a „nem harap” parancsot. Amint azt látja, hogy a kölyök megadja magát, füleit hátracsapja és félrenéz, engedje el. Sétáljon el vagy zárja be pár percre egy másik helyiségbe, hogy kissé lecsillapodjon. Ne feledje: nem szabad sem megrázni, főleg nem megütni a kölyköt. Abból, hogy megragadja a szájszíjat, már tudni fogja, mi az üzenet.
A harapós kutya gazdájának pontosan tudnia kell, mi motiválja az ebet. Ne feledje, hogy a mozgás is lehet kiváltó ok. Soha ne engedje, hogy a kutya a kezével vagy a lábával játsszon, főleg ne ösztönözze erre.
Ugyanígy ne hagyja, hogy a pórázzal játsszon. Inkább szedje össze a tenyerébe a végét, mintsem hogy hagyja lógni. Amíg a nevelés végére nem ér, inkább ne viseljen laza, „lifegő” ruhadarabokat, mert ezek mozgása is harapásra ösztönözheti a kölyköt.
Amikor a kutya harapni kezd, az ember ösztönösen el akarja rántani a kezét. Ne tegye! Ne húzza el a kezét, inkább nyomja kissé beljebb a szájába. Ez diszkomfort érzést okoz és meg akar szabadulni a kellemetlen érzést kiváltó valamitől. Ön pedig máris átvette az irányítást. Próbálja meg befújni a kezét a kisállat áruházakban beszerezhető keserű ízű spray-vel, melyeket kifejezetten a rágcsáló kölykök távoltartására kínálnak. Ez nem csak a bútorokon, de a végtagokon is jól működik.
Amennyiben a fenti megoldások egyik sem segít, akkor egyetlen módszer marad. Szoborrá kell válnia. Amikor a kölyök harapni akar, akárcsak játékból is, fonja össze karjait a mellkasa előtt, fordítson hátat a kölyöknek és ne mozduljon. Ha nem reagál, a kutya nem kap visszajelzést a viselkedésére, következetesen alkalmazva pedig megtanítja neki, hogy ily módon nincs játék. Ez a módszer akkor is működik, ha a kutya a pórázt kezdi el cibálni séta közben.
Előfordul, hogy idősebb korú kutyánál szembesül az ember komoly rágási vagy harapási problémákkal. Ebben az esetben érdemes kikérni az állatorvos tanácsát vagy keresni egy jó kutyaiskolát, ahol segítenek a probléma orvosolásában.
