A névhez szoktatás talán ez az egyik legkönnyebb feladat, persze azonnali sikert nem szabad várni. Amikor a kicsihez szól, mondja ki a nevét, és simogassa meg. Így a kutya kellemes érzetet társít a névhez. Később, ha szólítja, és a kölyök felfigyel a névre, dicsérje meg és adjon neki egy kis jutalomfalatot. A következő lépés már az lesz, hogy a kutya boldogan üget, amint meghallja a nevét, mert tudja, valami jó következik.
Persze mindez nem olyan egyszerű, mint így leírva, bizony napoknak-heteknek kell eltelnie, mire a kiskutya rájön, a sok-sok szó közül, amit hall, melyik is szól neki. Fontos, hogy egyszerre csak egy családtag szólítsa a kutyát, mert különben összezavarodik. Akár jó játékká is tehető a nevelésnek ez a része, összekötve a “gyere ide” parancsszó tanításával, melynek a későbbiekben, a séták, vagy akár munka során nagy jelentősége lesz.
Sokkal könnyebb a kutya számára, ha egy lakásban, vagy a már jól ismert kertben kell engedelmeskednie ennek a parancsnak, mintsem idegen környezetben, számára vonzó illatok tömegében.
A szocializáció kezdetén, azaz a kölyök 8-12 hetes korában igencsak ragaszkodik a gazdához. Ilyenkor a legkönnyebb számára megtanítani a “gyere ide” parancsszót. Ennek gyakorlása során üljön le, és hívja magához az apróságot. Tegye ugyanezt etetéskor, akkor is ismételje a parancsot, és ha a kölyök engedelmeskedik, tegye le elé a tálat.
Csak akkor menjenek ki a kertbe gyakorolni, ha már a lakásban engedelmeskedik az eb. A kert ugyanis már nehezebb dió lesz, hiszen itt mindig van valami új élmény egy kajla kölyök számára. De a jutalmazás és a dicséret mindig célravezető, higgye el.
Később, amikor az oltási program végeztével az első sétára indulnak, ugyanez a feladat ismételhető a pórázra vett ebbel is. Álljon meg, hagyja a kutyát előre szaladni, majd hívja magához. Egy idő után az ismeretlen környezetben is menni fog a feladat teljesítése.
Helyedre!
A kiskutyának tudnia kell, hol a helye, legyen az az ágya a lakás sarkában, egy mobil kennel, vagy a kutyaház a kertben. Nem várható el tőle, hogy mindezt azonnal és magától tudja, nekünk kell megtanítani rá. Első alkalommal vegye fel, tegye a helyére, és érthetően mondja neki “helyedre”, majd adjon egy jutalomfalatot.
Következetesen ismételgetve a feladatot egy idő után a kölyök megszokja a helyét, és ha nem is mindig szívesen, de a jutalom reményében helyre fog menni.
Soha ne fenyítse meg a kutyát a helyén.
Mindig a rosszaság elkövetése után büntessen, de ne fizikai, hanem szóbeli feddéssel. A kutya a későbbi fenyítést nem tudja összefüggésbe hozni egy korábbi rosszasággal, és úgy érezheti, valamelyik helyes cselekedetéért lett büntetve. Ha pedig mindez a helyén zajlik, ahová önként bement, az teljesen összezavarja.
Ülsz!
Higgye el, sok esetben fontos, hogy a kutya képes legyen parancsszóra leülni és ülve is maradni, például járda szélén várakozáskor, vagy kocsiba szállás előtt, esetleg amikor szeretné rá felcsatolni a pórázt.
Figyelje meg, mit csinál a kölyök, amikor egy jutalomfalatot vesz a kezébe. Ugrál, izgatottan liheg, hogy megkaphassa. Emelje a falatot a kutya orra fölé, és mozgassa hátrafelé, közben mondja, hogy “ülsz”. A kutya ösztönösen leengedi a hátsó felét, csak hogy elérhesse a nasit.
Amint a feneke a földre ér, dicsérje meg, és mindenképp adja oda a falatot. Lehet, hogy a “földet érés” nem sikerül elsőre, ekkor egy kicsit rá lehet segíteni, kézzel finoman lenyomva. Négy-öt alkalommal ismételhető egyszerre a feladat, utána unalmassá válik. A jutalmazás és a dicséret semmiképp sem maradhat el!
Maradsz!
Sok olyan helyzet van, amikor a kutyának helyben kell maradnia. Ez a parancs akkor tanítható meg a kölyöknek, amikor már biztosan ül parancsra. Ültesse le a kutyát, majd mondja ki a “maradsz” utasítást, és amennyiben a fenekén marad pár másodpercig, adja oda neki a jutalomfalatot.
Amikor már pár alkalommal sikerült egy helyben maradásra bírnia, akkor próbáljon meg hátrálva távolodni a kutyától, de közben a jutalomfalatot mutatva neki. Pár másodperc elteltével térjen csak vissza a helyén ülő ebhez, és jutalmazza meg. Fokozatosan egyre távolabb lehet menni, és egyre hosszabb ideig várakozni a jutalomfalat átadása előtt.
Az legyen a cél, hogy kutyája legalább öt percig képes legyen egy helyben maradni.
A parancs tanításakor mindig a gazdának kell a kutyához mennie, nem alkalmazható a behívás, mert ebben az esetben a kutya összezavarodik, és nem fogja megérteni a feladat lényegét, és nem fog a mi szándékainknak megfelelő ideig a helyén maradni.
Fúj! Nem szabad!
A kiskutyának korán meg kell tanulnia, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad csinálnia. A helytelen tevékenységek tiltására mindig ugyanazt a szót használja, én általában a “Fúj! Nem szabad!” szókapcsolatot alkalmazom. Fontos, hogy ha helytelen dolgot tesz a kutya, erélyesen és határozottan mondja ki az utasítást.
Amikor nekiáll kedvenc cipője rágcsálásának az eb, mondja ki a választott tiltást, és határozottan vegye el tőle a tiltott tárgyat. Tegye le távolabbra, és dicsérje meg a kiskutyát, ha nem megy érte. Ha mégis megpróbálja megint megrágni, ismételje meg a tiltást, és tegye el a tárgyat.
Okos dolog megtanítani különösen a kertben élő kutyát, hogy ételt csak a család tagjaitól fogadjon el.
Soha ne engedje meg, hogy a földre lepotyogó ételmaradékokat, főzési hulladékokat felszedegesse, “kukázzon”, a kertbe átdobált ételmaradékot megegye, vagy utcán guberáljon. Sajnos, gonosz emberek mindenhol előfordulhatnak, és egyetlen mérgezett falat lenyelése is végzetes lehet az eb számára.
