Valljuk be őszintén, csak eleinte cuki, ahogy a kutyus felugrál. Amikor még kicsi, elnézzük neki, akár még bájosnak is találjuk, ahogy kapaszkodik - ugrál lábunkra. Aztán ahogy nő, netalán a súlya és a mérete is méretes lesz, egyre zavaróbbá válik ez a szokása.
Ahhoz, hogy kutyája abbahagyja az idegesítő felugrálást, el kell érnie, hogy azt valamilyen negatív dologgal párosítsa. Amíg csak azt látja, hogy a gazdi nagyot nevet az ugrizáson, esetleg még meg is dicséri, mert hát kicsi s cuki, addig nem fogja abbahagyni. Egyelőre még a felugrálás jópofa és mókás dolog a számára, tehát ezt az érzést kell megszüntetni, ha célt akar érni.
Nagyon fontos, hogy a negatív asszociáció abban a pillanatban érje őt, amint felugrik. Mindemellett lényeges a motiváció is. Kicsit olyan ez, mint a büntetés. Ha a rendőr csak egy-két ezer forintos büntetést ró ki egy szabálytalanság miatt, akkor amíg össze nem gyűlik pár tucatnyi hasonló büntetés, nem fog változtatni a vezetési szokásaim. Ám ha azonnal jó magas összeget lát a csekken, a hatás azonnali lesz.
Tehát: meg kell találnia a kutya érzékeny pontjait. Ahhoz, hogy egy nem kívánatos viselkedést módosítani tudjon - főleg, ha korábban azt egyáltalán nem tiltotta - három alapvető dolog szükséges: időzítés, következetesség és motiváció. Azaz minden alkalommal, amikor a kutya nem megfelelő viselkedést produkál, azonnal korrigálni kell. Egyetlen kihagyott alkalom is semmissé teheti az addig elért eredményeket.
A motiváció légyege, hogy bár a kutya még két-három alkalommal, de lehet, negyedszer is meg fog próbálkozni a felugrással, idővel rájön, sokkal jobban jár, ha nem teszi, hanem inkább szépen leül és vár a jutalomra.
A gyakorlásnak három fázisa van.
- A tanítás szakasza, azaz amikor megtanítja a kutyának a „gyere” vagy „hozzám” parancsot.
- A megerősítés szakasza, amikor is az ismétlések által rögzül a kutya agyában a feladat. Ennek eredménye az, hogy a kutya teljes mértékben megérti a parancsot és felépíti magában az elfogadható válaszreakciót.
- A finomítás fázisában különféle környezetben és helyzetekben kell dolgozni a kutyával, lehetőleg zavaró körülmények beiktatásával.
Ha megfelelő módon jutalmazza az elvárt és helyes viselkedést, a kutya ösztönösen elkezd jól viselkedni, azaz abbahagyja a felugrálást. Nem másért, mint a jutalomért. Amennyiben arra tanítja, hogy felugrás helyett üljön le, amikor a belépő gazdát üdvözli, akkor bizony leüléskor kell dicsérni és jutalmazni. Mindennek persze alapfeltétele, hogy ismerje a minimálisan szükséges parancsszavakat, így az egész nevelési-tanítási folyamatot ezeknek - ebben az esetben az "ül" parancsnak a megtanításával kell kezdeni.
