Nem mindegy, hogy kedvence nevelését, tanítását kire bízza. Éppen ezért a megfelelő kutyaiskola és/vagy kiképző kiválasztása nagyon fontos. A rossz kéz, az indokolatlanul kemény bánásmód legalább annyira káros, mint a nevelés és a szocializáció teljes mellőzése.
Segítünk néhány ötlettel, hogy jól tudjon dönteni!
1.
Olyan kutyaiskolát keressen, ahol a kiképzők nagy gyakorlattal és tapasztalattal bírnak. Nem az évek száma számít, sokkal inkább munkájuk minősége. Fontos, hogy mennyire képzi magát az adott kutyakiképző és milyen referenciákkal bír mind az iskola, mind az alkalmazottak.
Kicsit olyan ez, mint az autóvezetés. Vannak, akik 30-40 éve vezetnek, de még mindig nem képesek rendesen parkolni, mert nincs benne tapasztalatuk és gyakorlatuk. Márpedig egy ilyen emberre nem bízná féltett autóját, ugye? Ne tegyen másként a kutyájával sem, hiszen egy élőlény jövője, jóléte és egészsége múlhat a döntésen.
2.
El kell döntenie, hogy csoportos képzésekre viszi kedvencét, vagy az egyéni foglalkozásokat választja-e. Ha csak nem valamilyen speciális versenyre akarja felkészíteni a kutyáját, a csoportos képzés általában időpocsékolás. Ennek ellenére a legtöbb gazda mégis ezt választja, mert azt gondolja, az ilyen foglalkozás jó alkalom a szocializációra és a más kutyákkal való interakcióra.
Míg a kölyök alomtársaival volt, hat és nyolc hetes kora között elsajátította a más kutyákkal szembeni domináns és alárendelt viselkedés szabályait. A kutyák esetében a szocializáció és a szoros felügyelet nem több éves feladat, mint a gyerekeknél.
Persze fontos, hogy a tanítás során időnként más kutyák is legyen a kölyök körül, mégpedig a figyelemelterelés miatt. De ez akkor hasznos, ha a kutya már túljutott a tanulás azon szakaszain, ahol az alapvető parancsszavakat elsajátítja. Ha a gazda ezt felismerni, sok pénzt tud spórolni és gyorsabban, célirányosabban tud haladni kutyája tanításával, taníttatásával.
A szocializáció és interakció tökéletesen kivitelezhető a parkban, a folyóparton vagy egy kávéház teraszán is, ráadásul teljesen költségmentesen. A megspórolt összeget pedig felhasználhatja egy megfelelő kutyakiképzőre, aki figyelmét csak az ön kedvencére fordítva gyorsan és hatékonyan halad nevelésével.
3.
A kutyaiskolák és a kutyakiképzők árai között hatalmas különbségek lehetnek. A díjak attól függően is változnak, hogy csoportos vagy egyéni foglalkozást kér-e, valamint attól, mire szeretné megtaníttatni kutyáját. Egy alapvető engedelmességre való oktatás jóval kevesebb időt vesz igénybe, így jóval olcsóbb, mint egy komoly őrző-védő kiképzés.
Érdemes érdeklődni, tanácsot kérni más kutyásoktól, meghallgatni tapasztalataikat és a döntést csak a kutyaiskola meglátogatása, a kiképzővel való személyes beszélgetés után meghozni.
4.
A kutyakiképzésben nincs garancia. Ha valaki egy ilyen szolgáltatásra garanciát kínál, az nem más, mint marketingfogás. Hogy miért?
Először is lehet garantálni azt, hogy az adott kiképzési technika működik. Lehet garantálni azt is, hogy a kutya dolgozni fog, megteszi, amit kérnek tőle. Ám azt, hogy amikor a gazda hazamegy, vajon használni fogja-e a tanult technikákat, senki nem tudja garantálni. Nem lehet garantálni azt, hogy a gazda ki tudja vívni a kutya tiszteletét, elfogadását és együttműködő készségét. A rizikó faktor tehát a garancia kérdésében a gazda, az ő gondolatai és érzései kutyájáról, annak helyéről a családban, stb.
5.
A korrekt kiképző a gazdával és a kutyával való személyes találkozó után közli, nagyjából hány alkalomra lesz szükség, hogy elérjék a kívánt célt. Ugyanakkor közli azt is, hogy időben jelezni fogja, amennyiben mégis több alkalomra lesz szükség. Amikor az ember kiképzőt választ, akkor szereti tudni azt, hogy nem az órák, alkalmak számáért fizet, hanem a végeredményért. Hiszen mi van akkor, ha a megadott óraszám végére még mindig hiányos a kutya tudása? Megtörténhet, még akkor is, ha a legjobb, legelkötelezettebb kiképzőt választja is.
A jó kiképző a kutyát és a gazdát együtt tanítja, ez az egyetlen lehetőség arra, hogy amikor végeznek, a kutya otthon, a kiképzőtől távol is elvégezze a tőle elvárt feladatokat.
A gazda csak akkor tudja elsajátítani a technikát, ha aktív részese a foglalkozásoknak. A karosszékben ülve várni a végeredményt, azaz a jól nevelt kutyát nagy felelőtlenség.
6.
Tehát a kutyakiképzés valójában nem más, mint 10 % kutyanevelés és 90 % gazdiképzés. Nem vicc!
Az nem működik, hogy a gazda elküldi kedvencét egy bentlakásos kutyaiskolába és néhány hét után visszakap egy jól nevelt ebet és listával, mely a parancsszavakat tartalmazza.
Mindennek két oka van. Az egyik a kutya. A közös munka és tanulás erősíti a gazda és a kutya közötti köteléket. Egy hasonlattal élve egy jól nevelt kutya gazdájának lenni olyan, mint egy klassz sportkocsi gazdájának. Ám hiába van egy spéci Ferrarija, ha nem tudja, hogyan kell vezetni. Ugye? Beleülhet, de elindítani sem tudja, nem hogy irányítani és az úton tartani.
A másik ok pedig az, hogy elküldheti ugyan a kutyát bentlakásos iskolába, de ott garantáltan a nap 23 órájában a kennelben fog ülni és csak egy órát foglalkoznak vele. Még ez sem rossz, de az, hogy nem fog megismerni különféle szituációkat, helyeket, helyzeteket, az már kevésbé örömteli. Ritka az a kiképző iskola, amely vállalja, hogy a lehető legkülönfélébb helyzetekben és akár távoli, szokatlan környezetben is megtanít mindent a kutyának.
7.
Mi van akkor, ha csak egyetlen viselkedési formára akarja helyezni a hangsúlyt? Nos, az nagyon ritka, hogy amikor egy kiképzőt felfogad, az csak egyetlen dologra helyezze a hangsúlyt. Ennek oka pedig az, hogy ha csak egyetlen adott problémával törődnek, akkor nagy a valószínűsége, hogy a változás csak időleges lesz vagy pedig a kutya helyettesíti azt mással.
Elsősorban a gazdának kell megtanulnia, hogy ő a falkavezér, ezáltal pedig a kutya is megtanulja, hogy ő az alárendelt.
Megtanulja azt, hogy elfogadja, kitől jön a korrekció, azt hogyan kell kivitelezni. A cél pedig ez, nem pedig egy jelentés és mögöttes tartalom nélküli korrekció elfogadtatása az állattal.
Soha nem a tüneteket kell kezelni, ahogyan egy betegség esetében sem, hanem mindig a probléma gyökerét kell megtalálni. Ha ez sikerült, a probléma megoldása már szinte magától sikerül.
