Amikor kölyökkutya kerül a családba, mindenki nagy várakozással tekint a nagy nap elébe. Kinek örül majd először? Kinek nyalja meg a kezét? Vajon mit fog csinálni, mikor hazaérnek vele?
Aztán a nagy öröm, bolondozás és az első balesetek eltakarítása után jön az éjszakai rémálom. No, nem csak a sírdogálás, sokkal inkább a szembesülés felkeléskor az aknákkal és tócsákkal. Ugyanis a kiskutya általában még nem szobatiszta.
Azt mondani, hogy nincs fogalma a szobatisztaság fogalmáról, butaság lenne, hiszen már a három hetes apróság is arrébb imbolyog az alom alvósarkától, ha dolgát kell végeznie, azaz nem oda csinál, ahol anyjával és testvéreivel alszik, hanem egy icike-picikével odébb.
Tehát már a kis apróság is tudja, hogy a területét tisztán kell tartania. Ahogy nő, úgy nő az a terület, melynek tisztasága iránt igénye van.
A legtöbb tenyésztő elkerített helyen tartja az anyakutyát és a kölyköket. Ennek sok oka van. Az egyik az, hogy a védtelen immunrendszerű kiskutyák ne szedjenek össze fertőzéseket, de persze a védelmüket is szolgálja, hiszen a mindenfelé mászkáló apróságokat könnyen érheti a lakásban is baleset. Nem utolsó sorban pedig a tenyésztő sem szeretne a nap huszonnégy órájában takarítani. Ugyanis a kölyökkutyák jellegzetessége, hogy nem egyszerre végzik el mind a dolgukat, hanem úgy nagyjából folyamatosan, egész nap.
Ennek kivédésére – is – teszi mobil kennelbe a legtöbb tenyésztő a kis csapatot. Érdemes már a kölyök látogatásakor megfigyelni, hogyan is van berendezve ez a praktikus kis kutyalak és esetleg lekoppintani a mintát otthonra. Egy kutyának is nagyon klassz hely egy mobil „lakás”. Az egyik sarokban kis ágy vagy doboz, mellette etető – és itató edény. A távolabbi sarokban pedig egy kutyapelenka.
Érdemes megjegyezni, hogy a kölyökkutyák általában ébredéskor, evés után és játék után ürítenek. Ez azt jelenti, hogy figyelni kell, mégpedig árgus szemekkel és az akció első jelére nyakon csípni és a megfelelő helyre pakolni, azaz oda, ahol a dolgát elvégezheti.
Persze az ideális az lenne, ha minden kutya szobatisztán és az összes szükséges oltással ellátva kerülne új otthonába, de ez nem így történik. Nem mellesleg a közös tanulás, együttes küzdelmek, sőt, a sokszori bosszús pillanatok is csak a kutya és a gazda közötti köteléket erősítik. Egyszóval: a kutyát szobatisztaságra kell nevelni. Na de hogyan?
A legfontosabb a hely kialakítása. Ha van a kutyának saját kis „lakása”, azaz egy mobil kennel, akkor minden sokkal könnyebb. Amikor felügyelet nélkül van, mert a gazdi mondjuk elmegy bevásárolni, egyszerűen be lehet pakolni a helyére, akárcsak olyankor, amikor nyugodt alvásra van szüksége. Kényelmes ez a gazdinak is, mert nem kell állandóan stresszelnie, mit rág meg a kicsi és vajon hány tócsa meg rakás lesz a lakásban, mire hazaér vagy mire végez a főzéssel, vasalással.
A következő fontos feladat a napirend kialakítása. Ha a kutya egész nap ehet, amikor kedve szottyan, egész nap üríteni is fog, evés után azonnal. Ha nincs szabott ideje a játéknak, hanem akkor játszik az eb, amikor valakinek épp kedve szottyan erre a családból, akkor bizony kiszámíthatatlan, mikor jön a csuri.
Egyszóval akárcsak a kisbabáknál, a kölyökkutyáknál is ki kell alakítani egy napirendet: mikor van evésidő és mikor van ideje a játéknak, vagy éppen alvásnak. Ezek ismeretében sokkal könnyebb odafigyelni arra, mikor fog üríteni az apróság.
Amint ezek megvannak, már csak azt kell eldönteni, hová csinálhat a kutya. Mert ugye kivinni még nem lehet, hiszen nincsenek meg az oltásai. Marad tehát a lakás, de azon belül is ki kell jelölni a megfelelő helyet.
A legokosabb ötlet, ha az első balesetet azonnal felitatja. Erre a célra a kutya pelenka a legmegfelelőbb. Itassa fel a tócsát a pelenkával és tegye arra a helyre, ahol annak a megszabott helye lesz. A tócsa maradék nyomait azonnal el kell tüntetni, mégpedig lehetőleg olyan vegyszerrel, amely a szagokat is eltünteti. Aki környezettudatosan gondolkodik és nem használ erős vegyi anyagot, keverjen el negyed rész ecetet vízzel, ez igen jó szagölő hatású.
Azért azt ne gondolja, hogy az apróság mostantól egyenesen a pelenkára fog menni, ha pisilnie kell. Esze ágában sem lesz! Ugyan a szagok ott vannak, „illatozik” a pelus rendesen, és ha arra jár éppen és épp kell neki, biztos oda is csurrant, de amúgy még nem tudja összekapcsolni a kutyapelenka és a vizelési inger fogalmát. Oda kell tehát helyezni, mégpedig ébredéskor, evés után és játék után. Csak így tanulja meg, hogy nem lehet mindenhol mindent lerakni.
A mobil kennelben sokkal gyorsabban megtanulja a kicsi, hogy hol a vécé helye, ugyanis ott szűkebb környezetben mozog, kevesebb a lehetősége, hogy saját kis területét tisztán tartsa és a szagingerek is közelebbről érik.
Sokan a szállítóboxot használják a szobatisztaságra neveléshez, azonban ez csak akkor jó, ha megfelelő méretű. A túl nagy, a kutya felnőttkori méretéhez már nyolchetes korában megvásárolt doboz azért nem praktikus, mert a kölyök pillanatok alatt felosztja a rendelkezésére álló teret.
Egyik végében fog aludni, a másikban üríteni. A megfelelő méretű dobozt azonban az eb tisztán tartja, és csak akkor fogja a dolgát elvégezni, ha abból kijön. Tehát amikor a gazdi nem tudja felügyelni az eb mozgását, mert éppen dolga van, egyszerűen berakhatja kedvencét erre a meleg és biztonságos helyre, majd onnan kivéve azonnal a kutyapelenka közelébe szállíthatja.
Mielőtt valaki lázadni kezdene, milyen dolog bezárni a kutyát, közlöm, az ebek szeretik a helyüket. A bezártságot megtanulják elfogadni, és állítom, ahogy okosodnak, megértik, hogy a nyugalmukat és a biztonságukat szolgálja. A legtöbb eb megszereti a helyét és mikor már szobatiszta lesz, a boksz ajtaja pedig szinte állandóan nyitva van, magától vonul be nyugalmát keresve pihenni.
