A szobatisztaságra nevelés nem könnyű feladat, ugyanis következetességet és rendszerességet igényel a gazdi részéről. Tudomásul kell vennie a kutyának és a gazdának is, hogy a nem megfelelő helyen való ürítést korrigálni kell. Ehhez nem árt egy rövid póráz, minden értelemben.
Nagyon fontos a kutya dicsérete és jutalmazása, ha megfelelő helyen végzi el a dolgát. A pozitív megerősítés a létező legjobb motiváció. Gyakran hallani, hogy a kutya orrát bele kell nyomni a vizelettócsába vagy az ürülékbe, ha rossz helyre piszkít, majd akkor megtanulja, hogy nem szabad. Nos, ezzel csak az a probléma, hogy a legtöbb esetben nem a "tett" elkövetésének pillanatában szembesül a gazda a cselekedettel. Azaz: mire észreveszi, hogy a kutya odapiszkított, már eltelt több-kevesebb idő. Azonban a büntetést a kutya csak akkor tudja a cselekedettel összekapcsolni, ha az azonnali válaszreakció. Ha később kapja, nem tudja értelmezni, vagy rossz esetben félreértelmezi.
Legyen egy stabil hely, ahová a kertben vagy udvarban járhat a kutya, és használjon egy parancsszót, mely csak és kizárólag az ürítős sétákra vonatkozik, megkülönböztetve a kirándulásoktól, kocogásoktól, stb. A megszokott hely biztonságot nyújt, ahogy a megszokott szavak is. Ha a "séta" felkiáltással csatolja fel a pórázt akkor is, ha csak egészségügyi sétára indulnak, és akkor is, ha kirándulni, a kutya nem fogja tudni az ürítéshez vagy a mókához kötni a szót. Azt gondolhatja, minden ilyen alkalom mind a mókára, mind a pisilésre jó alkalom. Válassza el egymástól határozott szavakkal a cselekményeket.
Ha nem tud figyelni a kutyára, vagy elmegy otthonról, tegye mindig a dobozába vagy ketrecébe. Ha kennelt vagy mobil kennelt használ, akkor ott is ki kell jelölnie egy helyet - akár kutyapelenkával -, ahol az eb a dolgát végezheti. Persze csak akkor, ha ez megengedett a számára. Ellenkező esetben a kennelhez szoktatás első pillanatétól tiltani kell.
