Orosz kék

Adatok

Leírás

Úgy vélik, az orosz kék macskafajta az Oroszországban található Arhangelszk város kikötőjének szülötte. Erre utal a tömött, sűrű bunda is, hiszen az orosz tél hidege ellen védekezni kell. Eredete miatt gyakorta arhangelszki kéknek is hívják ezt a fajtát.

A fajta tengerészek közvetítésével került Angliába és Észak-Európába, mégpedig az 1860-as években. Először 1875-ben mutatták be kiállításon, mégpedig a londoni Crystal Palace-ben. Ekkor még egy osztályban indult más kék macskákkal, melyeknek típusa gyakorta eltérő volt. Egy korabeli újság úgy jellemezte a fajtát, hogy nagyon bájos, igencsak szőrös, és leginkább a szürkés vadnyúlra hajaz.

Egyébként akkoriban még olyan nevekkel is illették az orosz kéket, mint „maltese” és „idegen kék” macska. Egy elkötelezett tenyésztő, bizonyos Mrs. Carew-Cox 1890-ben elkezdett orosz kék macskákat importálni, majd tenyészteni és kiállításokon bemutatni. Az ő leírása szerint a fajta rövid, ezüstös szőrrel bír, a fülei nagyok, a szemei egymástól távol ülők, az arca keskeny, természete pedig kedves és bájos, igen intelligens – azaz nagyjából majdnem pontos leírása a mai ismert orosz kék típusnak. Hivatalos elismerést 1912-ben kapott, így már önálló fajtaként lehetett kiállítani, nem kellett közösködni más kék macskákkal.

A háború majdnem a kihalás szélére sodorta a fajtát. Igen kevés egyed élte túl a világégést, ezért a skandináv és brit tenyésztők kénytelenek voltak más fajtákat segítségül hívni. Elsősorban a sziámit és a brit kéket vonták be a tenyésztésbe. A sziámi hatására a küllem és a szőrzet textúrája is jelentősen megváltozott. Hosszú évtizedekbe telt, mire visszakeresztezésekkel sikerült elérni az eredeti megjelenést, ezt pedig brit vérvonalak segítségével tudták elérni, melyek még bírták a ezüstös színű, plüss-szerű szőrzetet. De használtak skandináv vonalakat is, melyek jellegzetessége a tiszta, fényes szem és a fej típusa volt. Ezen kemény munka eredménye lett a ma ismert orosz kék típus.

Annak ellenére, hogy már az 1900-as években kerültek orosz kék macskák a tengeren túlra, csak 1947-ben kezdték el a fajta egyedeinek importját, és a komoly tenyésztői munkát.

Eredet és történet

Úgy vélik, az orosz kék macskafajta az Oroszországban található Arhangelszk város kikötőjének szülötte. Erre utal a tömött, sűrű bunda is, hiszen az orosz tél hidege ellen védekezni kell. Eredete miatt gyakorta arhangelszki kéknek is hívják ezt a fajtát.

A fajta tengerészek közvetítésével került Angliába és Észak-Európába, mégpedig az 1860-as években. Először 1875-ben mutatták be kiállításon, mégpedig a londoni Crystal Palace-ben. Ekkor még egy osztályban indult más kék macskákkal, melyeknek típusa gyakorta eltérő volt. Egy korabeli újság úgy jellemezte a fajtát, hogy nagyon bájos, igencsak szőrös, és leginkább a szürkés vadnyúlra hajaz.

Egyébként akkoriban még olyan nevekkel is illették az orosz kéket, mint „maltese” és „idegen kék” macska. Egy elkötelezett tenyésztő, bizonyos Mrs. Carew-Cox 1890-ben elkezdett orosz kék macskákat importálni, majd tenyészteni és kiállításokon bemutatni. Az ő leírása szerint a fajta rövid, ezüstös szőrrel bír, a fülei nagyok, a szemei egymástól távol ülők, az arca keskeny, természete pedig kedves és bájos, igen intelligens – azaz nagyjából majdnem pontos leírása a mai ismert orosz kék típusnak. Hivatalos elismerést 1912-ben kapott, így már önálló fajtaként lehetett kiállítani, nem kellett közösködni más kék macskákkal.

A háború majdnem a kihalás szélére sodorta a fajtát. Igen kevés egyed élte túl a világégést, ezért a skandináv és brit tenyésztők kénytelenek voltak más fajtákat segítségül hívni. Elsősorban a sziámit és a brit kéket vonták be a tenyésztésbe. A sziámi hatására a küllem és a szőrzet textúrája is jelentősen megváltozott. Hosszú évtizedekbe telt, mire visszakeresztezésekkel sikerült elérni az eredeti megjelenést, ezt pedig brit vérvonalak segítségével tudták elérni, melyek még bírták a ezüstös színű, plüss-szerű szőrzetet. De használtak skandináv vonalakat is, melyek jellegzetessége a tiszta, fényes szem és a fej típusa volt. Ezen kemény munka eredménye lett a ma ismert orosz kék típus.

Annak ellenére, hogy már az 1900-as években kerültek orosz kék macskák a tengeren túlra, csak 1947-ben kezdték el a fajta egyedeinek importját, és a komoly tenyésztői munkát.

Egészség

Élettartam: 10-15 év.

Mind a fajtatiszta, mind a keverék macskák esetében előfordulhatnak genetikailag öröklődő betegségek. Az orosz kék alapvetően egészséges fajta. Amire érdemes figyelni, az a masszív, jó étvágy, mely akár elhízáshoz is vezethet, ha a gazda nem figyel oda kellőképpen.

Személyiség

Kifejezetten intelligens, független, szeretetteljes, idegenekkel szemben tartózkodó fajta. Egy orosz kék sosem barátkozik akárkivel, nem bújik akárkinek az ölébe. Ugyanakkor gazdájával szemben a végletekig lojális, szeret bújni hozzá, kedveskedni neki, sőt, az ágyában aludni. A zaj, az állandó jövés-menés nem éppen a kedvence, inkább a nyugodt környezetet preferálja.

Domináns személyiség, a korlátokat igen nehezen viseli, éppen ezért nevelése nem könnyű feladat.

Küllem és ápolási szükségletek

Az orosz kék szeme élénk zöld, nagy, mandulaformájú, a szemek távol helyezkednek el egymástól. Szőrzete kétrétegű, sűrű, tömött bunda, mely kékes-szürke színű. Az aljszőr puha, pihés, míg a fedőszőr finom, plüss-szerű, selymes tapintású. Az alapszín ezüstös-kék, bár előfordulhatnak világosabb vagy sötétebb foltok a bundában. A csontozat finom, a test hosszúkás, a megjelenés kiegyensúlyozott. A fajta megjelenése mindig jó fizikai kondíciót mutat, köszönhetően erőteljes izomtónusának és figyelmes, kedves természetének. A fülek nagyok, hegyesek és egymástól távol helyezkednek el közepesen nagy, ék-alakú fejen. Az orosz kék farka vastag, melyet a puha, rövid szőrzet dúsan borít.

Az orosz kék nem igényel intenzív szőrápolást, bár heti két alkalommal nem árt kikefélni a bundát. Különösen szükséges ez a kihullott szőrszálak eltávolítása miatt. A macska imádja a kényeztetést, és a szőrápolás adta extra figyelem miatt élvezni fogja ezt az időt.

Érdemes figyelmet fordítani a fogak ápolására, lehetőleg minél gyakrabban. Fürdetni nem szükséges, de vedléskor segít a kihullott szőrszálak hatékony eltávolításában. Ügyeljen az alom tisztaságára, az orosz kék kényes erre.

A fajta legjellegzetesebb ismertetőjegye a színe, ahogy a neve is mutatja. A bunda egyszínű kék, a szőrszálak vége ezüstösen csillog – ez adja a bájos összhatást. Más szín a bundában nem megengedett, bár időnként előfordul, hogy a toroktájon fehér folt látható a szőrzetben. Ez kiállításokon nem megengedett, az ilyen macskákat diszkvalifikálják. A különleges megjelenést a mályvaszín talppárna csak fokozza.

Mozgás

Kölyöknek játékos és élénk, ám ahogy korosodik, inkább ücsörög a gazda mellett vagy az ölében, és nem igazán kívánkozik a szabadba. Idősebb korára aktivitási szintje drasztikusan csökken. Ez a fajta gyakran akár 15 évet is él.

Nevelés

Az orosz kék macska kifejezetten jól elvan gyerekekkel, és jól kijön más állatokkal. Kedves, csendes, alapvetően félénk természetű. Jellegzetessége, hogy szinte azonnal és igen érzékenyen reagál a gazda hangulatára, éppen ezért igen kellemes társ. Nem igazán beszédes, néha csak azért hallatja hangját, hogy ő maga hallhassa.

Etetés

Mivel hajlamos a hízásra, különösen figyelni kell az adagokra, valamint a jutalomfalatok mennyiségére.