Adatok
| Származási hely: | Oroszország |
|---|---|
| Súly: |
kandúr - kg
nőstény - kg |
| Szőrzet: | A közepesen hosszú, dús fedőszőr víztaszító, az aljszőr puha. A fejet és nyakat övező, koronaszerű bunda valóban látványos. Nyáron a macska lehullajtja aljszőrét, melynek jelentősége igazából télen van, a kegyetlenül hideg szibériai időjárásban. A nyári bunda tehát jóval rövidebb és sokkal kevésbé tömött, de a jellegzetes szőrpamacsokon a füleken és a lábujjak között ekkor is megmaradnak. |
| Szín: | A neva masquerade a point-macskák közé tartozik, ez az egyetlen erdei macska-fajta, melynek esetében megengedett a „point“. A fülek, farokvég, lábak és pofa az állat alapszínét mutatják, a test többi része ennél kicsivel világosabb. Kívánatos az erős kontraszt a point-ok és a világos testszín között. A szemeknek intenzív kéknek kell lenniük. A neva masquerade macskák esetében a szibériai macskáknál jóváhagyott valamennyi alapszín megengedett point-színként, de emellett a tabby-csíkozat is elfogadott. Amennyiben az állat egyszínű, úgy az úgynevezett szellemrajzolatoknak szabad mutatkozniuk. A leggyakoribb színvariációk: seal-point, blue (kék)-point, chocolate (csokoládé)-point, cinnamon (fahéj)-point, fawn (őzszín)-point, lilac (lila)-point, creme (krém)-point. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A szibériai macskák szisztematikus tenyésztése az 1980-as évek óta zajlik. A szőrzet mintáján kívül a Neva Masquerade nem különbözik a szibériai macskától, és eredetük is közel megegyező.
Az oroszországi, különösen a szibériai vadmacska populációban igen nagy hányadot képviseltek mindig is a hosszú szőrű fajok. Abban, hogy ennek oka miben keresendő, még mindig nem egyeztek meg a tudósok. Vannak, akik egyszerűen egy mutációról van szó, mások szerint a Távol-Keleten élő, hosszú szőrű macskákkal történt kereszteződések eredményeként jelentek meg a vadon élő, hosszú szőrű macskák. A “Sibirskaja koschka”, azaz szibériai macska névvel illetik az izmos, erős és hosszú, tömött, plüss-szerű szőrrel bíró fajtákat. Ezek a m acskák mind fizikai adottságaikban, mind szőtípusukban jelentősen különböznek az afrikai vadmacskáktól, melyeket minden házi macskafajta őseként tartják számon. Ezért jó ideje az a feltételezés az elfogadott, mely szerint a kaukázusi vadmacskák a szibériai macskák ősei, így azok nem az afrikai vadmacskáktól származnak. Ennek némileg ellentmondani látszik az a pár évvel ezelőtti kutatás, mely alapján az Oxford Egyetem kutatói megállapították, hogy mind az öt földrést macskafajai az afrikai vadmacskára vezethetők vissza.
A hosszú szőrű macskák egészen a XIX. századig igen ritkán fordultak elő Európában így aligha meglepő, hogy az utazók és kereskedők figyelmét megragadták ezek a csodaszép állatok. A „Brems Tierleben” egy 1864-es kiadásában már leírták a szibériai macskák megjelenését, majd ezek után néhány európai kiadvány is foglalkozott velük.
Már az 1871-es, a londoni Crytal Palace-ban tartott macskakiállításon is kiemelt figyelmet és szerepet kaptak a ritka szibériai macskák, bár az esemény után elég gyorsan el is feledkeztek róluk. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy ritkán születtek hosszú szőrrel kiscicák, emiatt gyakorta keresztezték őket egymással. Így azonban eltűnt például a perzsa génállomány a fajtából. Emellett befolyásolta az állomány fejlődését a szovjet politikai helyzet, az ország zártsága, mely hosszú évtizedekre kizárta fajtáikat a világ többi részének macskás életéből.
A 80-as évek meghozták a szibériai macskák és a Neva Masquerade reneszánszát. 1985-ben egy kísérleti fajta tenyésztésébe keztek Kelet- Németországban, egy Oroszországból származó, hosszú szprű macska bevonásával. A cicát 1986-ban kiállításon is bemutatták. 1987-ben még mint „szibériai erdei macska” ismerték, a hivatalos iratokon is ez az elnevezés szerepelt. Még abban az évben az első pár Nyugat-Németországba is eljutott. Az első alom regisztrációja 1989-ben történt, a fajta pedig egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Az európai munkával egyidőben Oroszországban is elkezdődött a szisztematikus tenyésztői munka, és az 1990-es évek elején már az USA-ba is került néhány egyed, bár a drága szállítási költségek miatt viszonylag kevés.
Napjainkban már világszerte tenyésztik a szibériai macskákat. Nevük lecserélődött, a „szibériai erdei macska” helyett 1991 óta „szibériai macska”, segítve könnyebb megkülönböztetésüket a norvég erdei macskáktól. 1992-ben a World Cat Federation, majd 1998-ban a Fédération Internationale Féline (FIFe) is elsimerte a fajtát. Egyes szervezeteknél a mintázatában eltérő Neva Masquerade-ot e név alatt tenyésztik, csak azonos fajtájú macskával végezhető el a párosítás, más szibériai macskával nem engedélyezett. Emiatt a génállomány jóval kisebb, és nagyobb a veszélye az örökletes betegségek kialakulásának, így sokan úgy vélik, ideális lenne enyhíteni a szabályozáson. Mivel a Neva Masquerade mintázatáért felelős gén revesszíven öröklődik, több generáción át észrevétlen maradhat, de előfordulhat, hogy egyszínű szülőpártól is mintázott utód születik. Napjainkban már a tenyésztők rendelkezésére áll olyan génteszt, melynek segítségével kiválaszthatók a mintázatért felelős gént hordozó egyedek, ez pedig nagy segítség lehet a fajta vérfrissítésében.
Eredet és történet
A szibériai macskák szisztematikus tenyésztése az 1980-as évek óta zajlik. A szőrzet mintáján kívül a Neva Masquerade nem különbözik a szibériai macskától, és eredetük is közel megegyező.
Az oroszországi, különösen a szibériai vadmacska populációban igen nagy hányadot képviseltek mindig is a hosszú szőrű fajok. Abban, hogy ennek oka miben keresendő, még mindig nem egyeztek meg a tudósok. Vannak, akik egyszerűen egy mutációról van szó, mások szerint a Távol-Keleten élő, hosszú szőrű macskákkal történt kereszteződések eredményeként jelentek meg a vadon élő, hosszú szőrű macskák. A “Sibirskaja koschka”, azaz szibériai macska névvel illetik az izmos, erős és hosszú, tömött, plüss-szerű szőrrel bíró fajtákat. Ezek a m acskák mind fizikai adottságaikban, mind szőtípusukban jelentősen különböznek az afrikai vadmacskáktól, melyeket minden házi macskafajta őseként tartják számon. Ezért jó ideje az a feltételezés az elfogadott, mely szerint a kaukázusi vadmacskák a szibériai macskák ősei, így azok nem az afrikai vadmacskáktól származnak. Ennek némileg ellentmondani látszik az a pár évvel ezelőtti kutatás, mely alapján az Oxford Egyetem kutatói megállapították, hogy mind az öt földrést macskafajai az afrikai vadmacskára vezethetők vissza.
A hosszú szőrű macskák egészen a XIX. századig igen ritkán fordultak elő Európában így aligha meglepő, hogy az utazók és kereskedők figyelmét megragadták ezek a csodaszép állatok. A „Brems Tierleben” egy 1864-es kiadásában már leírták a szibériai macskák megjelenését, majd ezek után néhány európai kiadvány is foglalkozott velük.
Már az 1871-es, a londoni Crytal Palace-ban tartott macskakiállításon is kiemelt figyelmet és szerepet kaptak a ritka szibériai macskák, bár az esemény után elég gyorsan el is feledkeztek róluk. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy ritkán születtek hosszú szőrrel kiscicák, emiatt gyakorta keresztezték őket egymással. Így azonban eltűnt például a perzsa génállomány a fajtából. Emellett befolyásolta az állomány fejlődését a szovjet politikai helyzet, az ország zártsága, mely hosszú évtizedekre kizárta fajtáikat a világ többi részének macskás életéből.
A 80-as évek meghozták a szibériai macskák és a Neva Masquerade reneszánszát. 1985-ben egy kísérleti fajta tenyésztésébe keztek Kelet- Németországban, egy Oroszországból származó, hosszú szprű macska bevonásával. A cicát 1986-ban kiállításon is bemutatták. 1987-ben még mint „szibériai erdei macska” ismerték, a hivatalos iratokon is ez az elnevezés szerepelt. Még abban az évben az első pár Nyugat-Németországba is eljutott. Az első alom regisztrációja 1989-ben történt, a fajta pedig egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Az európai munkával egyidőben Oroszországban is elkezdődött a szisztematikus tenyésztői munka, és az 1990-es évek elején már az USA-ba is került néhány egyed, bár a drága szállítási költségek miatt viszonylag kevés.
Napjainkban már világszerte tenyésztik a szibériai macskákat. Nevük lecserélődött, a „szibériai erdei macska” helyett 1991 óta „szibériai macska”, segítve könnyebb megkülönböztetésüket a norvég erdei macskáktól. 1992-ben a World Cat Federation, majd 1998-ban a Fédération Internationale Féline (FIFe) is elsimerte a fajtát. Egyes szervezeteknél a mintázatában eltérő Neva Masquerade-ot e név alatt tenyésztik, csak azonos fajtájú macskával végezhető el a párosítás, más szibériai macskával nem engedélyezett. Emiatt a génállomány jóval kisebb, és nagyobb a veszélye az örökletes betegségek kialakulásának, így sokan úgy vélik, ideális lenne enyhíteni a szabályozáson. Mivel a Neva Masquerade mintázatáért felelős gén revesszíven öröklődik, több generáción át észrevétlen maradhat, de előfordulhat, hogy egyszínű szülőpártól is mintázott utód születik. Napjainkban már a tenyésztők rendelkezésére áll olyan génteszt, melynek segítségével kiválaszthatók a mintázatért felelős gént hordozó egyedek, ez pedig nagy segítség lehet a fajta vérfrissítésében.
Egészség
A szibériai és a Neva Masquerade viszonylag fiatal fajta, emiatt eddig ritkán fordultak elő örökletes betegségek. A tenyésztők és gazdák felelőssége, hogy ez így is maradjon.
Személyiség
A fajta standardja megegyezik a szibériai macska standardjával, így annak megjelenésére és jellemre vonatkozó részében sincs eltérés. Egyszerű, természetes, minden mesterkéltségtől mentes fajta. Jó ösztönökkel áldotta meg a sors, kiváló vadász, imádja a vizet, de a mászás és ugrálás sem áll messze tőle. Szereti a mentális és fizikai kihívásokat is. Éppen emiatt a csak lakásban való tartás nem a legideálisabb a számukra, nem árt, ha van egy biztonságos kert, udvar, vagy legalább egy erkény vagy balkon, ahol eleget mozoghat és nézelődhet.
Küllem és ápolási szükségletek
A vastag, dús bunda igazán különleges megjelensét kölcsönöz a Neva Masquerade-nak. Ám pont emiatt igazán alapos és gyakori ápolást is igényelnek ezek a cicák. A nyári, rövidebb bundát a macskák maguk is képesek kiválóan gondozni, persze ilyenkor is elkél egy kis kikefélés. Ám a téli hónapok alatt és vedlési időszakban a gazda közreműködése a szőrzet ápolásában elengedhetetlenül fontos. A tél elmúltával a Neva Masquerade szinte a teljes, vastag aljszőrét levedli. Ebben bizony nem árt segíteni a macskának, különösen hogy így elkerülhető, hogy a bútorok, a ruhák és az egész lakás tele legyen macskaszőrrel, sőt, megelőzhető a szőrlabda kialakulása is. Emellett ennek a fajtának hasznos szőroldó pasztát adni, vagy rendszeresen kínálni macskafűvel, hogy a lenyelt szőrszálak könnyebben távozhassank a gyomorból, még mielőtt szőrlabda alakulna ki.
Mozgás
A Neva Masquerades imád a szabadban lenni, és mivel kicsit sem finnyás, azzal sem törődik, ha kinn éppen esik az eső, fúj a szél, vagy köd van. Nem jelent gondot kúszni a sűrű aljnövényzetben, fára mászni, kerítéseken átjutni, hogy levadászhasson pár apró madarat vagy rágcsálót. Egyszóval ez a fajta nem alkalmas arra, hogy kizárólag lakásban éljen, tehát ha a kijárása nem biztonságos, akkor meg kell oldani, hogy rendelkezésre álljon egy zárt udvar, kert, ahol a felesleges energiáit le tudja vezetni, és úgy a mentális, mint a fizikai kihívásoknak is eleget tud tenni.
Nevelés
Az intelligens Neva Masquerade ugyanis felettébb kíváncsi, és létszükséglete, hogy ki is elégítse kíváncsiságát. Emiatt a rendszeres mentális torna nagyon fontos a számára, legyen az akár kreatív játék, klikkeres gyakorlások, vagy trökkök elsajátítása.
Etetés
A megfelelő táplálás a hosszú és egészséges élet alapja. A macska húsevőként nagy mennyiségű, egészséges fehérjét igényel a szervezete. Szervezetük csak igen kevés szénhidrátot tud felhasználni. Éppen ezért a gazda felelőssége, hogy a legjobb minőségű, proteinben gazdag tápot válassza kedvencének.