Karthauzi

Adatok

Leírás

A szerzetesek köpenyére hajazó szürkés bundájával a chartreux-t nem véletlenül kötik a karthauzi rendhez. Eredete összefügg a vallással. Feltehetőleg az 1500-as évek közepén került ez a szép kék fajta Franciaországba a Közel-Keletről. A Párizs mellett élő karthauzi szerzetesek tenyésztették, és feltehetőleg rágcsáló irtásra tartották. A csendes, egérvadász négylábúak tökéletes társak voltak csendes, magányos rend tagjai számára.

Mint a legtöbb fajta esetében, nem igazán lehet tudni, honnan kapta nevét, és valójában hogyan alakult ki. Az egyik legkorábbi utalás egy francia, szürke macskáról 1558-ra tehető, Joachin de Bellay költőhöz köthető, és Belaud, a macska sírfeliratán olvasható. Bellay úgy jellemezte Belaud-ot, hogy élt-halt a patkányokért, mely a fajta jellemzője most és akkor is az volt.

Az első említés konkrétan a chartreux névvel kapcsolatban 1723-ra datálható, és az Universal Dictionary of Commerce, Natural History and the Arts and Trade of Savvary of Brusion-ban jelent meg. Ez szintén a szőrmekereskedelemmel összhangban említi meg a fajtát. George-Louis Leclerc francia természettudós már Franciaország macskájaként írja le őket, latin névként a „Felis catus coeruleus” adta nekik, melynek jelentése kék macska.

A XVIII. századi Franciaországban gyakorta lehetett látni ilyen szépséges macskákat, melyek az üzletek, otthonok, istállók környékén patkányra és egyéb rágcsálókra vadásztak. Sajnálatos módon a szépséges bunda vonzó volt a szűcsök számára is. A “pile de Chartreux” néven ismert luxus gyapjúfajta feltehetőleg a puha, gyapjas szőrű cicák után kapta a nevét. Nemcsak Párizsban, de Franciaország- szerte sokfelé éltek macskák szabadon, csoportokba verődve az 1900-as évek elején. Nem tartották őket túl sokra, kivéve bundájukat és patkányfogó képességüket. Ez egészen az első világháború végéig így volt, mikor is francia macskakedvelők lépéseket tettek a fajta megmentése érdekében. Összeszedtek annyi példányt, amennyit csak tudtak, és megalkották standardját. Csak olyan macskákat használtak a tenyésztésben, melyek megfeleltek a standardnak, és olyan kölykeik is születtek. Ennek köszönhetően 1928-31 táján már ki tudtak állítani chartreux macskákat az európai kiállításokon.

A módszeres tenyésztés az 1920-as évek végén indult el Franciaországban, ennek eredményeképpen pedig erős, egészséges, rövidszőrű kék macskák lettek, bájos arccal és erőteljes testfelépítéssel. A chartreux-t hamar elkezdték Nagy-Britanniába importálni, elsősorban nem az új fajta meghonosítása miatt, hanem azért, hogy javítsák a brit rövidszőrű testfelépítését, a szőrzet típusát és színét.

A fajta korai rajongói közé tartozott a regényíró Colette, akinek Saha nevű chartreux macskája kiemelt szerepet kapott La Chatte című regényében. Charles de Gaulle tábornok szintén nagyon kedvelte a fajtát, macskáját Gris Gris-nek hívták.

Nagy szerencse volt, hogy a tenyésztők időben elkezdték a munkát a fajtával, mert a második világháború után már nem lehetett szabadon élő egyeddel találkozni, a fajta majdnem kihalt. Hála az elkötelezett tenyésztőknek életképes, egészséges fajtaként sikerült visszahozni a kihalás széléről, bár még napjainkban is viszonylag ritkának számít a fajta.

A még mindig ritka chartrex-t 1970-ben exportálták először az Egyesült Államokba, ahol a Cat Fanciers Association 1987-ben ismerte el. Napjainkban a legtöbb szervezet elismeri a fajtát.

A chartreux egyébként a híres Montreux Jazz Festival hivatalos kabalája. Érdekes módon Európában, de még Franciaországban is kevésbé ismert, mint a tengerentúlon. Sok fajtától eltérően az évek, évtizedek során igen keveset változott a fajta, maradt, aminek Bellay megírta:

“the most handsome perhaps (talán a legszebb)
That nature ever made in cat’s clothing.” (amit a természet valaha macska köntösében alkotott)

Eredet és történet

A szerzetesek köpenyére hajazó szürkés bundájával a chartreux-t nem véletlenül kötik a karthauzi rendhez. Eredete összefügg a vallással. Feltehetőleg az 1500-as évek közepén került ez a szép kék fajta Franciaországba a Közel-Keletről. A Párizs mellett élő karthauzi szerzetesek tenyésztették, és feltehetőleg rágcsáló irtásra tartották. A csendes, egérvadász négylábúak tökéletes társak voltak csendes, magányos rend tagjai számára.

Mint a legtöbb fajta esetében, nem igazán lehet tudni, honnan kapta nevét, és valójában hogyan alakult ki. Az egyik legkorábbi utalás egy francia, szürke macskáról 1558-ra tehető, Joachin de Bellay költőhöz köthető, és Belaud, a macska sírfeliratán olvasható. Bellay úgy jellemezte Belaud-ot, hogy élt-halt a patkányokért, mely a fajta jellemzője most és akkor is az volt.

Az első említés konkrétan a chartreux névvel kapcsolatban 1723-ra datálható, és az Universal Dictionary of Commerce, Natural History and the Arts and Trade of Savvary of Brusion-ban jelent meg. Ez szintén a szőrmekereskedelemmel összhangban említi meg a fajtát. George-Louis Leclerc francia természettudós már Franciaország macskájaként írja le őket, latin névként a „Felis catus coeruleus” adta nekik, melynek jelentése kék macska.

A XVIII. századi Franciaországban gyakorta lehetett látni ilyen szépséges macskákat, melyek az üzletek, otthonok, istállók környékén patkányra és egyéb rágcsálókra vadásztak. Sajnálatos módon a szépséges bunda vonzó volt a szűcsök számára is. A “pile de Chartreux” néven ismert luxus gyapjúfajta feltehetőleg a puha, gyapjas szőrű cicák után kapta a nevét. Nemcsak Párizsban, de Franciaország- szerte sokfelé éltek macskák szabadon, csoportokba verődve az 1900-as évek elején. Nem tartották őket túl sokra, kivéve bundájukat és patkányfogó képességüket. Ez egészen az első világháború végéig így volt, mikor is francia macskakedvelők lépéseket tettek a fajta megmentése érdekében. Összeszedtek annyi példányt, amennyit csak tudtak, és megalkották standardját. Csak olyan macskákat használtak a tenyésztésben, melyek megfeleltek a standardnak, és olyan kölykeik is születtek. Ennek köszönhetően 1928-31 táján már ki tudtak állítani chartreux macskákat az európai kiállításokon.

A módszeres tenyésztés az 1920-as évek végén indult el Franciaországban, ennek eredményeképpen pedig erős, egészséges, rövidszőrű kék macskák lettek, bájos arccal és erőteljes testfelépítéssel. A chartreux-t hamar elkezdték Nagy-Britanniába importálni, elsősorban nem az új fajta meghonosítása miatt, hanem azért, hogy javítsák a brit rövidszőrű testfelépítését, a szőrzet típusát és színét.

A fajta korai rajongói közé tartozott a regényíró Colette, akinek Saha nevű chartreux macskája kiemelt szerepet kapott La Chatte című regényében. Charles de Gaulle tábornok szintén nagyon kedvelte a fajtát, macskáját Gris Gris-nek hívták.

Nagy szerencse volt, hogy a tenyésztők időben elkezdték a munkát a fajtával, mert a második világháború után már nem lehetett szabadon élő egyeddel találkozni, a fajta majdnem kihalt. Hála az elkötelezett tenyésztőknek életképes, egészséges fajtaként sikerült visszahozni a kihalás széléről, bár még napjainkban is viszonylag ritkának számít a fajta.

A még mindig ritka chartrex-t 1970-ben exportálták először az Egyesült Államokba, ahol a Cat Fanciers Association 1987-ben ismerte el. Napjainkban a legtöbb szervezet elismeri a fajtát.

A chartreux egyébként a híres Montreux Jazz Festival hivatalos kabalája. Érdekes módon Európában, de még Franciaországban is kevésbé ismert, mint a tengerentúlon. Sok fajtától eltérően az évek, évtizedek során igen keveset változott a fajta, maradt, aminek Bellay megírta:

“the most handsome perhaps (talán a legszebb)
That nature ever made in cat’s clothing.” (amit a természet valaha macska köntösében alkotott)

Egészség

Élettartam: 8-13 év.

Mind a fajtatiszta, mind a keverék macskák esetében előfordulhatnak genetikai eredetű betegségek. A chartreux alapvetően egészséges fajta, bár a következő problémák előfordulhatnak a fajtánál:

A térdkalács ficam örökletes betegség, mely az enyhétől a súlyosig több fokozatban jelentkezhet. Enyhe fokozata ritkán okoz problémát, míg súlyos esetben sántaság jelentkezik. Műtéttel ez az állapot orvosolható.

Személyiség

A chartreux akár pantomim művészként is jellemezhető. Halk, bár elég kommunikatív, néha hajlamos a bolondságra, akár butácskának is tűnhet.

Némi szunyókálással és falatozással tarkított rövid játszadozás – ez az, amit a chartreux tökéletes napnak gondol. Ha éppen nem akarja igen röviden és gyorsan, ámde hatékonyan bemutatni játékölő képességét, akrobatikus repkedéseit, miközben éppen vadászik, akkor kifejezetten szelíd és kedves társ, aki szeret a gazdi közelében lenni, és figyelni, hogy mit csinál. Örömmel fogadja a figyelmet, imádja, ha a füle mögött, a mellkasán és az álla alatt vakargatják, de nem követeli ezt ki. Képes odaadóan követni gazdáját, szerte a házban, együtt alszik vele az ágyban, és hozzá bújik, ha éppen nem érzi jól magát.

Ritkán használja a hangját, inkább csak szemei villantásával jelzi szándékát. Ám ha szükséges, akkor kommunikál, mégpedig halk nyávogással. Mindig kísérje figyelemmel cselekedeteit, ismerje ki reakcióit, mivel akkor sem valószínű, hogy hangot ad, ha nem érzi jól magát, vagy valami zavarja.

Könnyen alkalmazkodik, az igazi arany középutat képviseli a macskavilágban. Nem nagyvilági lény, de nem is félénk, visszahúzódó állat. Mielőtt eldöntené, hogy üdvözli-e a vendéget, figyel, elemzi a helyzetet. Nyugodt természete miatt egyedül is nyugodtan otthon hagyható, míg a család munkában, iskolában van. Nem bánja azt sem, ha másik macska vagy kutya van otthon vele. Jó természete alkalmassá teszi arra is, hogy utazásokra a gazda magával vigye, sőt, van kamionsofőr, aki munkaidejét egy chartreux-val osztja meg. Amíg a napi rutinból nem zökkentik ki, boldog társ bármiben.

A chartreux kedves, nyugodt természete miatt könnyű vele együtt élni. Az a fajta macska, mely mindent megtesz a szabályok betartása érdekében.  Mindig kedvesen és szeretettel bánjon vele, így pedig garantáltan egy életre szóló barátra tesz szert

Küllem és ápolási szükségletek

A chartreux rövid, sűrű bundája heti kikeféléssel könnyen rendben tartható. Tavasszal vedlik, ilyenkor érdemes némileg gyakrabban kikefélni.

A fajta teste erős, izmos, igazi munkára termett alkat. A szőrzet rövid, tömött és víztaszító tulajdonságú. A gyönyörű szőrzet mellett jellegzetessége még a mély narancsszín szem. A fej kerek és széles. Az arc jellegzetessége a bájos, szinte mosolygó kifejezés. A közepes méretű fülek magasan ülnek a fejen.

Testalkatát gyakorta primitívként jellemzik, leginkább a robosztusság és a széles vállak, mély mellkas miatt. A test viszonylag rövid, a lábak finom csontozatúak, a mancsok közepes méretűek, kerekek, szinte kecsesnek mondhatók. A farok élénk, mozgékony, a tövénél tömött, vastag, az ovális vég felé némileg elkeskenyedő.

Ne hagyja, hogy a nehéz test és a kemény izomzat megtévessze. A chartreux valójában ruganyos, agilis macska, mely felnőtt korára akár a 3,1 – 7,6 kg súlyt is eléri. A növekedés üteme lassú, nagyjából 4-5 éves korra érik el a macskák végleges méretüket.

A közepesen hosszú, kettős szőrzet némileg gyapjas szerkezetű, mely a macska nemétől és korától függően, de az időjárási körülményeket is követve változik. Az érett kandúrok bundája nehezebb, míg a nőstények és kölyökmacskák szőre vékonyabb, akár selymesebb is lehet.

A szín a kék-szürke bármely árnyalata lehet. A szőrszálak vége olyan, mintha ezüstporral szűrték volna meg. Kiscicáknál előfordulhat halvány tabby pettyes mintázat, de ahogy fejlődnek, a szőrzet egységes, fényes színű lesz. Az orrtükör palaszürke, az ajkak kékek, a talppárnák pedig rózsaszínes árnyalatúak.

Mozgás

A chartreux akkor játszik, amikor neki arra kedve van és biztos, hogy mindig talál valami kedvére való játékot. Különösen a vadászatot imitáló játékok felelnek meg természetének.

Bár szeret a gazdával játszani, nem igényel több órán át tartó figyelmet. Amikor úgy érzi, szüksége van egy kis közös mókára, fogja és viszi a játékot, egyébként pedig jól elvan magában.  Magányos emberek számára is kiváló társ.

Nevelés

A toleráns és kedves chartreux kifejezetten jól elvan gyerekekkel. Ha nem akarja, hogy játsszanak vele, vagy felvegyék, inkább elsétál, mintsem karmolna. Ha kisgyermek van a családban, mindig ajánlott felügyelni a macskával való játékot, nehogy a gyerek véletlenül bántsa az állatot.

Örömmel lakik együtt macskabarát kutyával is, köszönhetően kedves természetének. Ennek ellenére az állatokat mindig lassan, fokozatosan és kellő türelemmel ismertesse össze, hogy később nyugodt szívvel hagyhassa őket kettesben.

Etetés

Tömör, izmos macska, melynek étkezésére fokozottan kell ügyelni. A nehéz csontok és izomzat miatt az elhízás nem megengedhető. Az elhízás elkerülésére jó megoldás az interaktív játék a gazdával, melynek során aktivitása jól felügyelhető.