A macskák különféle hangadások által kommunikálnak: nyávognak, dorombolnak, sziszegnek, morognak, vagy akár sikoltoznak. A hangok négy interakciós csoportba sorolhatók: agonista, szexuális, anya és kölyke, macska és ember kommunikációja.
Minden hangadási forma normális, az pedig, hogy mi tekinthető túlzottnak, nagyon sok mindentől függ, kezdve a napszaktól addig, hogy a gazda hogyan értelmezi azt és mennyire képes tolerálni.
A túlzott nyávogás leggyakoribb oka a figyelem felkeltésének szándéka, ez pedig tanult viselkedés. Az egyetlen megoldás ennek megszüntetésére, ha a gazda az intenzív nyávogást teljesen figyelmen kívül hagyja, és csak akkor foglalkozik az állattal, ha az csendben marad.
Az ok lehet egészségügyi probléma vagy fájdalom, idegrendszeri probléma, érzékelési probléma (hallás vagy látás zavara vagy elvesztése), szorongás, vagy agresszió is, esetleg valamilyen komolyabb viselkedési rendellenesség, ezeknek megoldása állatorvost igényel.
Érdekes módon a túlzott nyávogás sokkal jellemzőbb az orientális macskafajtákra, de ezzel együtt bármelyik macskánál és bármilyen korban előfordulhat.
Annak megállapítására, hogy a nyávogás mennyire túlzott, érdemes feljegyezni, mely napszakban vagy héten, hónapban tapasztalta, milyen körülmények között, történt-e változás a lakásban vagy a külső környezetben, stb. Csak akkor lehet jó eredményt elérni, ha a gazda képes felismerni és megszüntetni a kiváltó okokat.a
