A közösségi médiában időről időre felbukkan egy kép, melyen egy cukrászda szövege látható. Eszerint az a gyermek, akit szülei hagynak szabadon, felügyelet nélkül garázdálkodni, nem csak ingyen kávét, de ajándék kiscicát is kap.
Azt persze tudjuk, hogy a kutya nem karácsonyi ajándéknak való, és a kutyatartást felelős, közös döntés kell, hogy megelőzze. No, ez a hirdetés is jópofa és kedves, de persze senki nem gondolhatja komolyan, hogy anyuka a telefont nyomkodja, a gyerek meg vandálkodik, és a végén, mintegy büntetésként – persze anyuka számára bünti -, majd egy cuki kiscicával tér haza a család.
Merthogy a cica tartása is időt, pénzt, energiát, sőt, áldozatot igénylő feladat. Szóval nem, a gyerek nem kap csak úgy, ad hoc alapon kiscicát, mert cuki. Se akkor, ha jó volt, se akkor, ha rossz. Egy állat nem lehet büntetés, mert ezzel őt is büntetjük. Ám az persze előfordulhat, hogy a nyári nagy szabadságban a gyerek egyszer csak egy kiscicával tér haza. A család megbeszéli a dolgokat, tudják-e vállalni a felelősséget, átszámolják a bevételeket, belefér-e az éhes cicaszáj a költségvetésbe. És igen, lehet, hogy a kis jószág maradhat, nem kell neki gazdit keresni. Mert ugye arra senki, egyetlen pillanatig sem gondol, hogy kidobja a kicsi állatot.
A gyerek persze boldog, van egy cuki, nyávogó, doromboló barátja, akivel naphosszat lehet játszani, már amikor nem alszik éppen a cica. Aztán idővel rájön a gyerkőc, hogy a cicák általában sokat alszanak, főleg nappal, nem csak dorombolnak, de karmolnak, és bizony néha harapnak is. Ja, és pisilnek, kakilnak, etetni kell őket.
És itt kezdődik a szülő felelőssége. Hiszen a gyerek vállalta a cicát, persze a család segítségével. A macsek nem plüssmaci, ami a sarokban is elvan, maximum poros lesz egy kicsit. Ha ezt még nem tudja a kissrác vagy kislány – és honnan tudná, ha még nem próbálta -, akkor bizony meg kell neki tanítani. Együtt, közösen minden könnyebb.
Meg kell tanulnia, hogy a felelősség nem csúnya szó, és nem unalmas. Sőt, felelősnek lenni néha kifejezetten izgalmas, hiszen ebbe beletartozik a sok közös móka, játék a cicával. Láthatja, hogyan fejlődik az állat, és lesz pihepuha apróságból szép, nagy, okos macska. A játék során láthatja a gyerek, hogyan tanul a cica is a játékból, például vadászatot. Lehet a napi esti mese is valamilyen klassz, cicás mese, ami elmeséli, hogyan élnek a macskák vadon, szabadon, és miben más az otthoni cica élete.
Persze senki nem várja el, hogy a gyerek takarítsa a macskaalmot. De az elvárható, hogy segítsen benne, például felmossa az alomtál alatt a követ (ha már elég nagy hozzá), vagy behozza a kamrából az alomanyagot. Ha pedig már alomanyag, a nagyobb gyerekkel akár beszélgethetnek a környezetvédelemről is, az alomanyagok kapcsán. Igen, a gyerek vegyen részt ebben a feladatban is, hiszen a macskatartás nem csak szép, kellemes és illatos dolgokkal jár. Meg kell tanulnia, hogy a cica hogyan piszkít, azzal milyen feladatok vannak. Így jön rá arra, hogy a macskák valójában milyen tiszta állatok. Amikor a gyerkőc megkapja első pusziját a cica érdes nyelvével, el lehet neki magyarázni, hogy bizony a macskanyelv nem csak egy finom csoki, hanem a valóságban egy eleven fésű. A cica ezzel tartja rendben a bundáját, ezzel szedi ki az elhalt szőrszálakat - azaz ezzel mosakszik.
És ha már a tisztaság, akkor a gyerek segíthet a cica etető- és itató táljának rendben tartásában. Ha nem is ő mosogatja el, de aktív részese lehet, ha jelzi, mikor fogyott el belőle az étel, mikor kell újra tölteni a vizet. Így megtanulja az etetés rendjét is, és azt, hogy mindennek megvan a maga ideje.
Ha látja, hogy a macska nem kap nasit, nem ehet reggeltől estig, akkor meg fogja érteni azt is, az ő életében is szükség van a rendszerességre. Bizony, az állattartás segít a tudatos táplálkozás kialakításában is.
Az állattartás, legyen az bármilyen kisállat, csak akkor neveli a gyereket felelősségre, ha nem ajándékként, eldobható plüssmaciként kezeli az állatot, hanem a család, a szülők segítségével lassan, fokozatosan érik felelős gazdivá. Ez a gyerek és a cica számára is időt, türelmet kívánó feladat, melyet azonban sok móka és nevetés is kísér. A gyerek az együtt töltött idő során megtanulja, hogy a lelkiismeretes etetés, a sok közös játék, vagy akárcsak a cica figyelése, miközben az eszik, alszik, játszik, vadászik, de főleg a gondoskodás hozzásegíti macskáját nem csak a boldog, de az egészséges élethez is.
Márpedig ha ez így zajlik, akkor minden feladat egyre könnyebben megy, és idővel rutinná válik a számára. Megtanulja, hogy ha a macska sokat eszik, meghízik, és utána beteg lesz. Ha nem cseréli ki az almot, akkor nem oda fog piszkítani a macsek, és ráadásul büdös is lesz. Ha nem figyel rá, baleset érheti, ha nem oltatja be, megbetegszik. Megtanulja azt is, hogy akkor kell orvoshoz menni, amikor egészséges a cica, mert a megelőzés mindig jobb, mintha a beteg állat mellett sírna. Tehát az állatorvosi látogatások megértetik vele az orvosi ellátás fontosságát, az orvos munkájának mibenlétét, és bizony megtapasztalja, mit jelent gondoskodni egy beteg, esetleg egy sérült, vagy öreg állatról.
Ha tehát a gyermek egy kismacskával állít haza, ne legyen a végletek embere. Nem szabad sem elolvadva a bájos cica látványától azonnal engedni a kérlelésnek, de rögtön elutasítani is botorság. Üljenek le, beszéljék át közösen, tudják-e vállalni a nagy feladatot, mely jó eséllyel legalább másfél-két évtizedre szól. Döntsék el közösen, mi a jó a családnak, és ha belevágnak a nagy kalandba, osszák le a feladatokat. Figyelem! Ez a játék úgy érvényes csak, ha a szabályokat mindenki betartja.
