„Szerelem nélkül ezrek élnek, víz nélkül senki.” – írja W.H.Auden, angol-amerikai költő. Ahogy Auden utalt rá, a víz az élet alapja. Az élőlények, így a macskák is, igen hosszú időt képesek kibírni táplálék nélkül, ám víz nélkül már jóval kevesebb ideig maradnak életben. Hozzánk hasonlóan az ő testük is javarészt vízből áll, például egy 8 hetes cica esetében testük közel 75%-a víz.
A víz az a szubsztrát, amelyben a test összes anyaga feloldódik, minden sejt ebben „fürdik”, de a víz a keringési rendszer alapvető hordozója is.
Egyszerűen a szervezetben semmi sem működik víz nélkül.
A test teljes víztartalmának akár 10-15%-os csökkenése is halálhoz vezethet.
Ám a szervezet víztartalmát nem úgy kell elképzelni, hogy az összes csak ül egy statikus medencében. A víz folyamatosan kering a szervezetben, néha kiürül, majd feltöltődik, mindez pedig dinamikus status quo-t eredményez. Az egyenlet kimeneti oldalán egyrészt van a vizeletkibocsátás, másrészt pedig a tüdőből, plusz a bőrből és az emésztőrendszerből származó párolgás okoz veszteséget. A beviteli oldalon a víz bekerülhet a szervezetbe szimpla vízivással vagy az ételek által, de az anyagcsere is termel vizet.
Ideális esetben a vízkibocsátásnak és a vízfelvételnek egyensúlyban kell lennie, ám ha a kibocsátás nagyobb, mint a bevitel, kiszáradás következik be. Abban az esetben, ha a bevitel nagyobb, mint a kibocsátott mennyiség, túlhidratáltság következik be, bár ez utóbbi kissé ritka.
A napi ideális vízmennyiség
Az, hogy egy macskának mennyi vízre van szüksége naponta, nagyon sok mindentől függ. A vízszükségletet befolyásolja, hogy mennyi idős, mekkora, mennyire mozgékony, egészséges vagy beteg-e, milyen tápot eszik, stb. Általánosságban az mondható, hogy egy felnőtt macskának naponta 50 és 70 milliliter közötti vízre van szüksége testsúlykilogrammonként.
Emlékezzünk csak, hogy a David Copperfieldben mit mondott Micawber úr. "Húsz font évi bevétel és tizenkilenc font, tizenkilenc shilling, hat penny kiadás egyenlő a jóléttel és boldogsággal. Húsz font évi bevétel és húsz zéró hat kiadás: nyomor. A virág elhervad, a levelek elszáradnak, isten napja könnyezve tekint le a sivár tájra és... egyszóval, örökre el vagy intézve. Akárcsak én!”
Ugyanez a dinamika igaz a vízháztartásra is.
Az egyenlet két oldalának egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy a dolgok ugyanazok maradjanak, és az élet a megszokott módon haladjon.
Annak érdekében, hogy a vízfelvétel ne kerüljön veszélybe, a nap 24 órájában tiszta és friss víznek kell rendelkezésre állnia a macska számára. Manapság már az állatorvosok sem tiltják, hogy akár műtétet megelőzően is víz legyen az állat előtt, pusztán az ételt kell tőle megvonni egy időre. Sőt, a kiszáradás és az érzéstelenítés fokozott kockázatának elkerülése érdekében még akár a műtét előtti egy-két órában is elérhetőnek kell lennie a víznek az állat számára. A műtét során az állatorvos hidratálhatja az állatot, ha szükséges, mégpedig intravénás vagy szubkután folyadék beadásával. A gazdi felelőssége, hogy az állatorvosi rendelőben való megfigyelés után otthon kiemelten ügyeljen arra, hogy a beavatkozás után a macska elkezdjen inni.
Amint fentebb is írtuk, az, hogy ténylegesen mennyi vizet kell ideálisan innia a macskának, függ attól is, hogy szárazeledelt vagy konzervtápot kap-e. Száraz táplálék esetén a vízfelvétel a fent jelzett tartomány felső határán lesz, míg konzerv esetén, mely kb. 75% vizet tartalmaz, inkább a skála alsó végéhez közelebb eső mennyiség várható.
Ideális esetben azonban nem kell aggódni, hogy mennyit is iszik a macska, mert belső mechanizmusa szabályozza a vízfelvételt, feltéve, hogy nem beteg az állat.
Ám ha úgy tapasztalja, hogy nem fogy a vizestálból a friss víz, érdemes mielőbb állatorvoshoz fordulni.
A kimeneti oldalon az állat folyamatos vizelettermelése azt jelenti, hogy megfelelően hidratált. Ám ha nem jut elég vízhez, akkor működésbe lép az antidiuretikus hormon (ADH), melyet az agyalapi mirigy választ ki. Ez a hormon egy kilenc aminosavból felépülő polipeptid hormon, melynek elsődleges feladata a szevezet vízegyensúlyának fenntartása, a víztartalom megőrzése. A kiszáradás elleni védelmet biztosító antidiuretikus hormon hatása a vese gyűjtőcsatornáiban jön létre, azáltal, hogy fokozza a csatornák falában a só reabszorpcióját, valamint növeli a víz visszaáramlását az elővizeletből a keringésbe. Mindennek természetes következménye a vizelet mennyiségének csökkenése. Ilyen körülmények között a keletkező vizelet nagyon koncentrált, és a salakanyagok eltávolítására kell törekednie anélkül, hogy túl sok értékes vizet pazarolna. Bár ez a kompenzációs mechanizmus létezik és működik, nem szabad hagyni, hogy bekövetkezzen.
Ismerős jelenség lehet a lihegés. Az köztudott, hogy a kutyák és a macskák sem izzadnak, pontosabban nem úgy és sokkal kisebb mértékben, mint mi, emberek. A tüdő vízvesztése a légzés során következik be, a tüdő nyálkahártyájából történő elpárolgás eredményeként. A folyamat során fellépő párolgás az egyik módja annak, hogy a macska növelje a szervezete hővesztését.
Nagy melegben megfigyelhető, hogy a macska gyorsabban lélegzik, vagy akár liheg is, hogy növelje a párolgási hőveszteséget. Ám ezen folyamat során a tüdő vizet veszít, a megnövekedett vízveszteség pedig megköveteli, hogy vízbevitel történjen. Tehát, ha kint meleg van, még fontosabb, hogy gondoskodjon a macska állandó vízellátásáról.
A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a víz mennyire fontos a macskák számára. A vízhiány, a nem kompenzált vagy túlzott vízveszteség, mint amilyen hőguta és bizonyos anyagcserezavarok esetén jelentkezik, gyorsan kiszáradáshoz vezethet. A kiszáradás bizony végzetes probléma, ahogy Leonard DaVinci mondta: „A víz időnként az élet vagy a halál oka”.
„Ha a kút kiszárad, megtanuljuk a víz értékét.” Benjamin Franklin szavai bizony nagyon igazak. Nem érdemes kockáztatni.
Ajánlott cikkek
