A reklámokban gyakran látni olyan képeket, hogy a cica orrát az égnek emelve szimatolja az eledelt, majd amint leteszik elé az ínyencséggel teli tálat, már fut is. Vajon van-e a cicának kedvenc macskaeledel márkája? Vagy egy bizonyos íz miatt indul meg a nyálelválasztásuk, ha meglátják a táp csomagolását?
Azt azért tudni kell, hogy a gyártók nem csak a cicák ízlésének akarnak kedvezni, de meg kell győzniük a gazdákat is, hogy az adott márkát válasszák.
Az élénk színű, apró, halformájú tápokat bizony sokkal inkább az embereknek tervezték, mintsem a cicáknak. A macskák közel sem ennyire szeszélyesek, az ízlésük a küllemnél sokkal összetettebb dolgokat kíván. Sőt, ízérzékelésük annál is sokkal bonyolultabb, mint azt a legtöbb ember gondolná.
Biztos érezte már, hogy a macska nyelve érdes, szinte szúrós. Évszázadok óta ez a smirgliszerű nyelv segíti túlélésüket a vadonban. A macskanyelv apró, horogszerű tüskékkel, úgynevezett papillákkal van borítva. Mivel ezek a tüskék hátrafelé mutatva helyezkednek el a nyelven, a szerepük az, hogy a zsákmány tollait vagy szőrszálait eltávolítsák, így megkönnyítve a hús leszedését a csontokról.
Ami az ízlelőbimbókat illeti, a nyelv hegyén és oldalán apró, gomba formájú papillák vannak, a hátsó részén pedig egy sor csésze formájú papilla található.
A macska nyelve ivás közben kanalat formáz, lehetővé téve, hogy egyszerre nagy mennyiségű folyadékot lefetyeljen be és csak 3-4 lefetyelés után kelljen nyelnie.
A közhiedelem azt tartja, a macskák válogatósak. Nos, ez talán a más fajoknál megtalálható ízlelőbimbók hiánya miatt van. Míg a macskáknak 473 ízlelőbimbójuk van csak, addig a kutyák nyelve közel 1700-at tartalmaz, az emberi nyelv pedig – hihetetlen, de igaz – 9000-et.
A szakértők szerint a macskák négy ízt tudnak megkülönböztetni: savanyút, sóst, édeset és keserűt. Korábban azt gondolták, az édes ízeket nem is érzik, valószínűleg azért, mert a macskák nem sok érdeklődést mutatnak az édességek iránt. Nos, mára már kiderült, hogy a nyelv hátsó részén van néhány, az édes ízekre „szakosodott” ízlelőbimbó.
Azonban bár a macskák megkóstolják a savanyú, sós, édes és keserű ételeket, az ízlésüket nagyban befolyásolja szaglásuk. Valójában a szagok és az ízek elválaszthatatlanok egymástól a cicáknál. Mind a kettő érzékelése a macska agyának ugyanazon területén történik. Ráadásul van egy „extra” érzékszervük is, a Jacobson szerv, mely a szájpadláson található és közvetlen kapcsolatban van az orrjárattal – így lehetséges, hogy a macska egyszerre ízlel és szagol.
Mikor egy érdekes aroma tölti meg a levegőt, a cica kissé kinyitja a száját és az úgynevezett Flehmen reakcióval a nyelvével „belefetyeli” az illatot. Aztán hozzádörgöli a nyelvét a szájpadláshoz, így továbbítva az illatot/ízt a Jacobson szervhez „elemzésre”. a gazdik számára mókás ez a folyamat, mert olybá tűnik számukra, mint valamiféle undorral kevert érdeklődés.
Már eddig is több ezer tudományos cikk született a macskák ízleléséről és feltehetőleg még legalább ennyi fog. Szükség van erre a tudásra, hiszen ennek ismerete a kulcs a macska megfelelő etetéséhez.
Ha a táp összetétele megfelelő, tápanyag tartalma kielégítő, akkor ez kiegészülve a cica ízlésének ismeretével könnyen kiválasztható a márka, típus, íz.
Azonban mikor úgy gondolja, mindent megoldott, mindent kitalált és tud, kezd végre kényelemben érezni magát, nos, akkor valami hihetetlen történik. A cica az addig imádott eledelre undorral néz – hirtelen mintha válogatóssá válna. Egy csomó időt és energiát áldozott az ideális táp kiválasztására, kedvence pedig 180 fokos fordulatot vett és messzire menekül az egykor imádott ételtől.
Mehet vissza a kályhához és kezdheti előröl. Ne aggódjon, az éhenhalás nem sokáig veszélyezteti kedvencét, hamar megtalálja majd az ízlésének – legalábbis egy rövid időre – megfelelő következő eledelt. Kedvence ugyanis tudja: a játék éppen csak elkezdődött, de az egész cica-életen át tartani fog. Tartson hát ki!
