Jó kis helyzet: van egy gyereke, aki imád rohangálni a kertben, a lakásban, és egy háziállata – kutya vagy macska -, amelyik szintén. Gondolt már arra, hogy egy állat több is lehet, mint egyszerűen egy játszótárs?
Az állatokért való felelősségvállalás hatékony nevelési és tanulási eszköz is.
Olvasson tovább, és megtudja, a gyerek hogyan tud segíteni az állat körül.
Teljesen mindegy, hogy kutya, macska vagy akár hal a házban élő állat: mindegyik alkalmas arra, hogy általa a gyereket felelősségvállalásra és együttérzésre tanítsa. Megtanítsa neki, hogyan kell gondoskodnia egy állatról, hogy ez bár időigényes, legalább olyan fontos, mint a saját magáról való gondoskodás. Soha ne tekintsen erre a feladatra úgy, mint bármely más házimunkára és erre tanítsa a gyereket is.
Az a gyerek, amelyik megtanulja, hogyan gondoskodjon egy állatról, hogyan közeledjen hozzá türelemmel és kedvesen, felbecsülhetetlen előnyökkel indul az emberi kapcsolatok terén is, hiszen mindez viszonyítási alapot ad neki.
Azonban a gondatlanság mind a gyerek, mind az állat egészségére és mentális fejlődésére veszélyes. Ha azt tapasztalja, hogy a gyerek akár elhanyagolja, akár bántalmazza valamilyen módon az állatot, azonnal lépjen közbe.
Van néhány alapvető, akár szabályként elfogadható tény, amit érdemes figyelembe venni, hogy mind a gyerek, mind az állat számára gondtalan együttélést tudjon biztosítani.
A négy évnél fiatalabb gyerek mindig csak felnőtt felügyelet mellett lehet együtt bármilyen állattal. A tíz évesnél fiatalabb gyerek egymaga nem láthat el egy nagyobb állatot, célszerűen a szülő felügyelete szükséges ehhez, még akkor is, ha a gyerek elég érett a felelősségvállaláshoz. Figyelmeztetni kell arra, hogy gyengéden bánjon az állattal, és hogy annak ételre, vízre és játékra is szüksége van.
Amennyiben bármikor azt tapasztalja, hogy a gyerek kezdi lazán kezelni a felelősség kérdését, akkor bizony át kell venni a feladatokat – akár minden téren –, hiszen a gyerek számára a szülő a példa. Nem érdemes kényszeríteni a gyereket, sokkal jobban tanul a szülői példa által.
Először határozza meg, milyen mértékű felelősségvállalásra képes a gyereke és milyen igényei vannak az állatnak. Étel és víz, mozgás, kozmetika és természetesen a szeretet az alapvető szükségletek, melyet a gazdák napi szinten kell, hogy biztosítsanak kedvencüknek.
Egyszerű és nagyon hasznos, ha a gyerek kap egy „órarendet” arról, mikor mit kell tennie az állattal. A séta és az esetleges közös sportolás szintén nagyon hasznosak a gyerek szempontjából, mert nem csak a gondoskodást és a felelősségvállalást erősítik benne, de fejlesztik kommunikációs képességeit is. Persze minden esetben pórázon vagy zárt területen történjen a közös játék és mozgás.
A karomvágás, kozmetikázás, a kosár tisztán tartása, az alomláda kiürítése, az ürülék felszedése legyen a felnőtt feladata, melyhez a gyerek segítséget nyújthat, vagy ha a gyerek végzi, akkor ügyeljen a biztonságos és higiénikus körülményekre. Ha úgy dönt, nem bízza a gyerekre ezeket a feladatokat, akkor is vonja be a munkába és folyamatosan kommunikálja felé, mit miért tesz, és azt hogyan kell helyesen elvégezni
Ezekkel a közös tevékenységekkel a gyerek és az állat közötti kapcsolat folyamatosan erősödik. Minden gazda abban bízik, hogy kedvence hosszú és egészséges életet fog élni, ám egyszer minden véget ér. Egy dologra pedig nem könnyű felkészíteni a gyereket: az állat elvesztésére.
A veszteség érzésének megtapasztalása nehéz, de elkerülhetetlen. A gyerek számára, aki barátját, az általa gondozott és szeretett állatot veszíti is, fájdalmas élmény.
Nagyon egyértelműen és tisztán mondja el a gyereknek, hogy a halált nem tudja megelőzni és természetesen nem ő tehet róla, hogy szeretett kedvencét elvesztette.
Fontos, hogy segítsen neki a veszteség feldolgozásában: temessék el együtt a kedvencet, esetleg válasszák ki együtt az állat egy kedvenc játékát, amit „magával vihet” a szivárványhídra. Persze minden életkorban másként és másként birkózik meg a gyerek a veszteséggel, igyekezzen hát a gyerek érettségének megfelelően kommunikálni az eseményeket.
Azzal, hogy az állatról való gondoskodás feladatait megosztja gyermekével, sokat taníthat az állatokról, de a felelősségvállalásról is, azonban nem szabad elfelejtenie, hogy a munka és a feladatok oroszlánrésze mindig a szülőé.
Ajánlott cikkek
