A macska herpeszvírusa okozza a különféle felső légúti megbetegedések zömét. Ez az igencsak fertőző vírusos betegség a macskák családjának nagy részét érinti. Olyan betegséget okoz, mely sokak szerint igencsak hasonlatos az emberi náthához.
A tünetek az enyhe, tüsszögéssel, orrfolyással és szemváladékozással járó változattól a komoly betegségig, mely kórházi kezelést és intenzív terápiát igényel, széles skálán mozognak. Maga a vírus bármely macskát megfertőzheti, de általában 6 hónaposnál fiatalabb cicák esetében fordul elő.
A betegség elsődleges tünetei bágyadtság, tüsszögés, étvágyvesztés, a szem és az orr folyása, láz. További tünetek lehetnek még kötőhártya gyulladás, letargia, nyáladzás, bőr- és szemfekélyek. A betegség elsősorban a felső légutakat és a szemeket támadja meg.
Az orvos a vizsgálat során elsősorban manuálisan vizsgálja a macskát, majd célirányos vírusanalízist végez.
A kezelés elsődlegesen a tünetek kezelésére irányul. Az orvos felírhat antibiotikumot, elsősorban megelőzés vagy a másodlagos baktériumos fertőzések kezelése céljából. A szemek és az orr váladékozását érdemes puha, nedves ronggyal letörölni.
Azoknál a cicáknál, amelyeknél étvágyvesztés lép fel, célszerű erős aromájú ételt kínálni, aminek illata a csökkent szaglóérzéket – mely az étvágytalanság egyik oka - is „felülírja”.
Maga a gyógyulás általában eseménytelen, de a macskák még az életük során bármikor mutathatják a betegség tüneteit (különösen a tüsszögés és a szem váladékozása fordul elő), ha stresszes helyzetbe kerülnek.
Az elővigyázatosság különösen fontos, ha több macska él a családban, tehát a rendszeres kézmosás, a ruházat lecserélése ápolás után különösen fontos, mivel a betegség kontaktus útján terjed.
Ha az állat letargikus lesz vagy lázas, elveszíti az étvágyát vagy erős orr- és szemfolyás alakul ki, szükség lehet állatkórházi kezelésre. Infúzió, az antibiotikumok injekcióban történő beadása, mesterséges táplálás vagy külföldön akár aerosol terápia lehet a kezelés, amit csak kórházi körülmények között lehet biztosítani a cicának.
A betegség ellen létezik védőoltás, azonban tudni kell, hogy ez nem véd meg a fertőzéstől, azonban csökkenti a betegség súlyosságát. Háromhetes intervallumokban kell beadni a védőoltást a cica 3 hónapos koráig, majd egy évvel később. Ezután a 1-3 évenkénti ismétlés elégséges (állatorvos függő).
A betegség komplikációmentes lefolyása esetén a gyógyulás elég jó esélyekkel lehetséges. Ugyanakkor stresszhelyzetben a gyógyult állat is a visszaesés tüneteit mutathatja egész életén át. Az, hogy ezekben az esetekben szükséges-e, és ha igen, milyen kezelés, minden esetben az állat állapotától függ.
