A turkish Van szépséges, selymes macskafajta, melynek jellegzetessége fehér teste és színes feje és farka. A neve is jelzi, hogy Törökországból származik, annak is a keleti területén található Van tó környékéről. A faj neve törökül Van kedi, örményül Vana katou vagy Vana gadou (Վանա կատու), kurd nyelven pedig pisîka Wanê. Mindegyik jelentése „Van macskája” vagy „Vani macska”.
A török Van-macska a természetben előforduló fajta, tehát nem tenyésztett macskafajta.
Annak ellenére, hogy a számuk jelentős mértékben csökkent, és egy 1992-es felmérés szerint már akkor is csak 92 fajtatiszta Van-macskát lehetett találni természetes élőhelyükön, még mindig fellelhetők példányok a kelet-törökországi Van-tó vidékén. A törökországi Yüzüncü Yil Egyetemen 1993-ban kutatóközpontot alapítottak a teljesen fehér fajta kitenyésztésére, és hosszú, áldozatos munkával 2006-rakörülbelül 100 kiscica és fiatal felnőtt példány élt a központban. Őket a nagyközönség számára is megtekinthetővé tették, különös tekintettel arra, hogy a Van környékén élők a mai napig is csak a színtiszta fehéret hívják Van-macskának, szemben a tenyésztők körében török Van macskaként ismert foltos macskákkal.
1. Valószínűleg igen ősi fajta…
Akárcsak a legtöbb macskafajta esetében, a török Van fajtánál sincsenek konkrét adatok eredetét illetően. Persze legendák mindig akadnak. Az egyik ilyen szerint a török Van ősei már Noé bárkájában is ott voltak. Mikor a bárka elérte az Ararat hegyet – ez a Törökország keleti részén található vulkanikus hegy, a Biblia szerint itt feneklett meg Noé bárkája -, a macskák kiugrottak a hajóból és kiúsztak a szárzaföldre. Isten megáldotta őket, és érintése nyomán keletkeztek a cicák szőrén a színes részek, mintegy isteni szignóként. Ezek a macskák lettek aztán a török Van fajta ősei.
A valóság sokkal inkább az, hogy a török Van ősei Közép- és Délnyugat Ázsiában alakultak ki és fejlődtek, leginkább a Van tó környékének elzárt részén. Ez a környék hegyektől övezett, és a Van tó az ország legnagyobb tava. Nos, helyi legendákból, népdalokból és népi művészeti tárgyakról is tudható, hogy ez a különleges jegyekkel bíró macskafajta bizony már évszázadok óta itt élt. A fajta egyébként fellehető volt – és ma is az – a környékbeli országokban is, köztük Iránban, Irakban, de még az egykori Szovjetunió határközeli területein is.
2. ... …de csak a közelmúltban ismerték el Amerikában és Európában
Valószínűsíthető, hogy kereskedők, felfedezők, katonai akciók és átvoniló keresztes lovagok közvetítésével jutott el a fajta a török területekről Európába, mégpedig a 13. század táján.
Azonban a legtöbb forrás szerint egészen az 1950-es évek közepéig szinte ismeretlen volt a török Van fajta a világban.
Ekkor azonban két brit hölgy, mégpedig Laura Lushington és Sinie Halliday segítségével a világ is megismerhette őket. Ők a Van tavat fotózták a török turisztikai hivatal számára. Amikor befejezték a munkát, köszönetajándékként egy pár sötétvörös jegyekkel bíró, fehér macskát kaptak. Lushington hazavitte a macskákat Angliába, ahol elkezdte őket tenyészteni. Később több macskát is importált Törökországból, az állomány vérfrissítése érdekében.
A fajtát végül a Governing Council of the Cat Fancy (GCCF) regisztrálta, eredetileg „török macska” néven, és csak később változtatták meg török Van-ra, hogy megkülönböztessék a török angóra macskától. Persze az évek során a török Van macskát még sok egyéb névvel is illették, mígnem 1969-ben végre már saját nevén megkapta a jogosultságot arra, hogy a champion címért is versenybe szállhasson.
Azt, hogy a török Van macska mikor és milyen módon került Amerikába, már senki nem tudja.
Ám az 1980-as évek elején két tenyésztő, Barbara és Jack Reark két macskát importált Franciaországból, elindítva ezzel a török Van fajtát a tengerentúli karrier útján. 1985-re a The International Cat Association (TICA) elismerte a fajtát, majd 1994-re a Cat Fanciers’ Association (CFA) elismerése is megszületett. Ennek ellenére például még Amerikában is igen ritka fajtaként tartják számon, olyannyira, hogy a CFA 43 elismert fajtája közül a 41. a rangsorban.
3. A török Van őshazájában védett fajta
Annak ellenére, hogy őshazájában igen közkedvelt a Van macska, egy 1992-es kutatás szerint alig 92 példány maradt eredeti élőhelye, a Van-tó vidéke környékén. Emiatt a török kormány hivatalos intézkedéseket hozott, mely a fajta megőrzését célozta, a helyi egyetemen pedig tenyésztési programot indítottak. A cél érdekében szigorúan szabályozzák a Van macskák országból való kivitelét is.
4. A „Van-jegyek”
Aki járt már macskakiállításon, annak valószínűleg ismerős, ha egy-egy bíró a „Van-jegyek” kifejezést használja. Nos, ez nem azt jelenti, hogy vannak, léteznek jegyek, azaz eltérő színű foltok a cica bundáján, hanem azt, hogy az alapvetően fehér színű macska szőrében a fején és a farkán jelennek meg más színű foltok. Pont úgy, ahogy a Van macskáknál. Eredetileg persze a Van macskáknál használták a kifejezést a szín pontos leírására. Ezek a jegyek lehetnek mindenféle színűek, beleértve a vörös, a krém, a fekete és a kék színét, valamint a különféle mintákat, mint például a cirmos és a teknőctarka. Persze komoly szabályozás van arra vonatkozóan, hogy a fehér részhez viszonyítva a macska testének hány százaléka lehet eltérő színű, és ettől függ, hogy a macskát egyáltalán török Van-nak nevezhetik-e. Például a CFA a fej és a farok kivételével mindösszesen 15 %-nyi eltérő színt enged.
Nagyon különlegesnek számítanak azok a török Van macskák, melyeknél az eltérő színű folt a két lapocka között jelenik meg.
Ezeket a cicákat a rajongók úgy tekintik, mint Allah által megáldott macskákat, azaz akik Allah jegyét hordják magukon.
A különleges színjegyeken túlmenően a török Van macskát csodálatos, selymes szőre miatt kedvelik. A félhosszú bunda víztaszító, téne sűrű és tömött, nyárra rövidebbre vedli a macska, és nincs aljszőr. Éppen emiatt nem is csomósodik, tehát az ápolása jóval könnyebb feladat. A cica teste izmos, erős, a mellkasa széles, a súlya 3,5-9 kg is lehet.
5. Felemás szenszín a török Van macskáknál
A török Van kiscicák általában világoskék szemekkel születnek, mely kékebb kék vagy borostyíán színű lesz, ahogy növekszik a cica.Időnként azonban előfordul az ún. heterokrómia, azaz amikor a cica egyik szeme kék, a másik pedig borostyán színű lesz, vagy pedig ugyan kék mind a két szem színe, de eltérő árnyalatú. Mindez genetikai eredetű jelkegzetesség, és a szőrzet foltozottságávalm, valamint az ehhez kapcsolódó melanin és pigment termelődéssel Van összefüggésben.
6. A török Van macskák imádják a vizet
A török Van macskákat bizony úszó macskáknak tartják, mivel valóban imádják a vizet. Hogy ezt honnan lehet észrevenni? Nos, már a kölyök Van is hihetetlen lendülettel ugrik bele a kádba, a zuhany alá, de ki nem hagyna egyetlen csöpögő csapot sem. Ha előkerül a kerti medence, nincs, aki kihalássza onnan.
Hogy honnan ered a fajta víz iránti szerete? Nem tudni. A hívő emberek szerint Noé bárkájának történetéhez kapcsolódik a vízimádat, ám esélyesebb, hogy a Van tóban fellelhető halak utáni élelemszerző vadászatra vezethető vissza, akárcsak a jellegzetes víztaszító bunda is.
7. A török Van igazán élénk cica
Ha kedves, bújós, csendes és nyugodt macskát szeretne, akkor a török Van nem a legjobb választás. Bár kedves és igazán szerethető, kicsit sem nyugis és csendes. Sőt, élénk, eleven, játékos macska, mely szeret magasra mászni, a bútorok tetejéről figyelni, követi a gazdát mindenhová a házban, szinte járőrözést folytat, de a kertben igazi száguldó villám.
Képek forrása: pinterest
Ajánlott cikkek
