Adatok
| Származási hely: | Németország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 59.00-70.00 cm
szuka 57.00-65.00 cm |
| Súly: |
kan 30.00-40.00 kg
szuka 25.00-35.00 kg |
| Szőrzet: | Két változata van. A rövidszőrű fedőszőre rövid, erős, nagyon sűrű, testhez simuló, míg aljszőr nincs vagy nagyon ritka. A hosszúszőrű fedőszőre hosszú, egyenes vagy enyhén hullámos, puha, aljszőre nincs vagy csak minimális. |
| Szín: | Egyszínű egérszürke vagy ezüstszürke. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A fajta Németországban fejlődött ki, a közép-németországi weimari hercegi udvar kedvence volt. Ez a kulturális központ gazdag történelmi múlttal büszkélkedhet, leginkább arról ismert, hogy 1919-1933 között Németországot hivatalosan is Weimari Köztársaságnak hívták.
A fajta neve eredetileg weimari pointer volt, a fajta vélhetőleg a területi ősi vadászkutyáinak leszármazottja. Elsősorban nagyvadak - medve, farkas és nagymacskák - vadászatára használták. Ahogy a nagyvadak létszáma csökkent, a szárnyas vadászat egyre népszerűbb lett. A nagy weimari kutyákat úgynevezett huenerhounden-ekkel - jellegzetes szárnyas vadászatra használt kutyafajtákkal - keresztezték, így javítva ez irányú képességeiket. Hamarosan egyre többen tették le voksukat e vadászkutya fajta mellett és a weimari egyre népszerűbb lett.
Hívei hosszú időn át féltve őrizték a fajtát, a létszámot szándékosan alacsonyan tartották, azonban sokat adtak a minőségre és a munkaképességre.
1920-ban Howard Knight által került egy pár az USA-ba, ahol aztán megalakult az első fajtaklub is, mégpedig 1929-ben. 1940-től rohamosan elkezdett nőni a weimari népszerűsége, így végre 1943-ban az AKC hivatalosan is elismerte.
A hosszú szőrű változat Európában jól ismert és elfogadott, bár a tengerentúlon kizáró hibának számít a hosszú szőrzet.
Napjainkra egyre többen ismerik fel a fajta sokoldalúságát, nem csak a vadászmezők, de a kutyás sportok és a kiállítások kedvelt és elismert résztvevője lett a weimari.
Eredet és történet
A fajta Németországban fejlődött ki, a közép-németországi weimari hercegi udvar kedvence volt. Ez a kulturális központ gazdag történelmi múlttal büszkélkedhet, leginkább arról ismert, hogy 1919-1933 között Németországot hivatalosan is Weimari Köztársaságnak hívták.
A fajta neve eredetileg weimari pointer volt, a fajta vélhetőleg a területi ősi vadászkutyáinak leszármazottja. Elsősorban nagyvadak - medve, farkas és nagymacskák - vadászatára használták. Ahogy a nagyvadak létszáma csökkent, a szárnyas vadászat egyre népszerűbb lett. A nagy weimari kutyákat úgynevezett huenerhounden-ekkel - jellegzetes szárnyas vadászatra használt kutyafajtákkal - keresztezték, így javítva ez irányú képességeiket. Hamarosan egyre többen tették le voksukat e vadászkutya fajta mellett és a weimari egyre népszerűbb lett.
Hívei hosszú időn át féltve őrizték a fajtát, a létszámot szándékosan alacsonyan tartották, azonban sokat adtak a minőségre és a munkaképességre.
1920-ban Howard Knight által került egy pár az USA-ba, ahol aztán megalakult az első fajtaklub is, mégpedig 1929-ben. 1940-től rohamosan elkezdett nőni a weimari népszerűsége, így végre 1943-ban az AKC hivatalosan is elismerte.
A hosszú szőrű változat Európában jól ismert és elfogadott, bár a tengerentúlon kizáró hibának számít a hosszú szőrzet.
Napjainkra egyre többen ismerik fel a fajta sokoldalúságát, nem csak a vadászmezők, de a kutyás sportok és a kiállítások kedvelt és elismert résztvevője lett a weimari.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Weimari vizsláknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, könyökízületi diszplázia, csípőízületi diszplázia, csontokat érintő megbetegedések, von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar).
Személyiség
Sokoldalú, barátságos, engedelmes, élénk és igen energikus fajta. Arra tenyésztették ki, hogy megoldja a helyzeteket, így nehezen adja fel, ha egyszer nekiindul. Családja tagjaival szemben mindig kitörő lelkesedést mutat, sőt, a család barátait is kedveli, de az idegenekkel szemben tartózkodó.
Mivel erős és atlétikus felépítésű, szüksége van a szabadban való mozgásra, de nem kennelbe vagy udvarba való kutya. Feltétlenül szüksége van gazdájától a rendszeres figyelemre. Szereti a gyerektársaságot, bár a kicsik könnyen megriadnak az erős, izmos test hirtelen mozdulataitól.
A kölyökkortól való szocializáció a legjobb módja annak, hogy megismertessék vele a legkülönfélébb helyzeteket, így tud csak kiépülni benne a bizalom.
Küllem és ápolási szükségletek
A rövidszőrű változat bundája időnkénti átkeféléssel tökéletesen rendben tartható. Egy kutyakesztyűvel a kihullott szőrzet könnyedén eltávolítható, ráadásul a dörgölés a bőrt is stimulálja.
A hosszú szőrzetet hetente ki kell kefélni és fésülni, így megelőzve a csomósodást, és eltávolítva a szennyeződéseket.
A hosszú fülek rendszeres ellenőrzést igényelnek a fertőzések megelőzése miatt.
Mozgás
Lételeme a mozgás, ha ezt nem biztosítják neki, unatkozni kezd, ellustul, vagy rombolni kezd maga körül. Nagyon szeret kocogni vagy a kerékpár mellett követni gazdáját, de ezt csak felnőttkorban lehet a napirendbe iktatni. Kölyökkorban a túl sok futás rossz hatással van a fejlődő csontokra és ízületekre.
A weimari legszívesebben tágas, nyitott területen mozog, ahol vadászösztönét kiélheti. Ha ez nem biztosítható, napi többszöri, élénk séta szükséges.
Nevelés
Aki figyel a weimari képességeire, az hamar rájön, hogy megfelelő neveléssel ez a fajta szinte mindenre képes. Rendszeres és türelmes okítást igényel, és olyan gazdát, aki megérti, hogy kutyája nem csak könnyen tanul, de hamar el is unja magát.
A kemény kéz csak óvatossá és tartózkodóvá teszi. Kellő kihívással és motivációval azonban bármit megtesz, amit elvárnak tőle. A kölyökkorban elkezdett szocializáció nagyon fontos, csak így tud kialakulni benne a kellő bizalom.
Etetés
Az atlétikus és energikus weimari korának megfelelő, kiváló minőségű tápot igényel.
A galériában fellelhető fotók között ©Alexey Kalashnikov© képei is szerepelnek.