Adatok
| Származási hely: | Kanada |
|---|---|
| Magasság: |
kan 71.00-71.00 cm
szuka 66.00-66.00 cm |
| Súly: |
kan 59.00-69.00 kg
szuka 45.00-54.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, közepesen hosszú, mérsékelten egyenes, sűrű, olajos, víztaszító fedőszőrrel és puha, sűrű aljszőrrel. |
| Szín: | Fekete, fekete-fehér, barna. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A newfi (ejtsd: nyufi) becenevű fajta eredetét temérdek legenda övezi. Van, amelyik szerint őse a nomád indián kutya, mások szerint pedig a vikingek medvekutyája, ismét mások szerint a labrador retriever közeli rokona. Vannak, melyek a tibeti masztifftól eredeztetik, melynek vére máig a newfie ereiben folyik.
Az 1600-as évekből származó feljegyzések azt mutatják, hogy az európai halászhajók gyakorta hajóztak ki a nyílt tengerre is. Mivel az utazók sokszor magukkal vitték kutyájukat, az európai fajták könnyen tudtak kereszteződni a mai Újfoundland területén akkor őshonos kutyákkal. A portugál vízi kutya és pireneusi masztiff nagy valószínűséggel részt vettek a fajta kialakulásában.
Az idők során két típus alakult ki. Az egyiket Lesser Szt. John kutyájának nevezték (ebből alakult ki később a labrador), a másikat Nagy Szt. John kutyának (ebből lett az újfoundlandi). Mind a két fajta felbecsülhetetlen segítője volt a halászoknak. Érdemeik között tartották számon a háló behúzását, a hajó bevontatását, és a vízbe esett emberek mentését, de ezen kívül a newfie bármit megtett, amire gazdája csak kérte. Úszóhártyás lábaival és víztaszító bundájával ez a fajta képes volt bármilyen feltételek között dolgozni.
Az évek során a newfie haszna csak nőtt. Egy Seaman nevű kutya elkísérte Meriweher Lewis a Missisipi folyón 1804-es kalandos útjára. Amikor 1919-ben egy kutya 20 hajótöröttet mentett meg azzal, hogy partra tolta csónakjukat, díjat és nagy hírverést kapott. A második világháború idején pedig újfoundlandikat használtak a felszerelés vontatására Alaszka és az Aleuti szigetek között.
Napjainkban közel annyira sem aknázzák ki a fajta sokoldalúságát, mint amennyire régebben, annak ellenére sem, hogy képességeik még mindig megvannak. Így legtöbbjük a vízi sportokban, obedience versenyeken, súlyhúzásban mutatja meg tehetségét, de vannak newfiek, melyek őrző-védő munkát végeznek.
Eredet és történet
A newfi (ejtsd: nyufi) becenevű fajta eredetét temérdek legenda övezi. Van, amelyik szerint őse a nomád indián kutya, mások szerint pedig a vikingek medvekutyája, ismét mások szerint a labrador retriever közeli rokona. Vannak, melyek a tibeti masztifftól eredeztetik, melynek vére máig a newfie ereiben folyik.
Az 1600-as évekből származó feljegyzések azt mutatják, hogy az európai halászhajók gyakorta hajóztak ki a nyílt tengerre is. Mivel az utazók sokszor magukkal vitték kutyájukat, az európai fajták könnyen tudtak kereszteződni a mai Újfoundland területén akkor őshonos kutyákkal. A portugál vízi kutya és pireneusi masztiff nagy valószínűséggel részt vettek a fajta kialakulásában.
Az idők során két típus alakult ki. Az egyiket Lesser Szt. John kutyájának nevezték (ebből alakult ki később a labrador), a másikat Nagy Szt. John kutyának (ebből lett az újfoundlandi). Mind a két fajta felbecsülhetetlen segítője volt a halászoknak. Érdemeik között tartották számon a háló behúzását, a hajó bevontatását, és a vízbe esett emberek mentését, de ezen kívül a newfie bármit megtett, amire gazdája csak kérte. Úszóhártyás lábaival és víztaszító bundájával ez a fajta képes volt bármilyen feltételek között dolgozni.
Az évek során a newfie haszna csak nőtt. Egy Seaman nevű kutya elkísérte Meriweher Lewis a Missisipi folyón 1804-es kalandos útjára. Amikor 1919-ben egy kutya 20 hajótöröttet mentett meg azzal, hogy partra tolta csónakjukat, díjat és nagy hírverést kapott. A második világháború idején pedig újfoundlandikat használtak a felszerelés vontatására Alaszka és az Aleuti szigetek között.
Napjainkban közel annyira sem aknázzák ki a fajta sokoldalúságát, mint amennyire régebben, annak ellenére sem, hogy képességeik még mindig megvannak. Így legtöbbjük a vízi sportokban, obedience versenyeken, súlyhúzásban mutatja meg tehetségét, de vannak newfiek, melyek őrző-védő munkát végeznek.
Egészség
Átlagéletkora legfeljebb 10 év.
Újfoundlandi fajtájú ebeknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, cystinuria (cystin kövek kicsapódása a vizeletben), könyökízületi diszplázia, csípőízületi diszplázia és aorta szűkület.
Személyiség
Az újfoundlandit úgy ismerik, mint az óriások legkedvesebbikét. Ezen túlmenően nemes, és keményen dolgozó fajta, melynek célja, hogy az ember kedvére tegyen. Imádja családját, kiválóan elvan a gyerekekkel, kutyákkal és más állatokkal is. Bár kedves és kiegyensúlyozott természetű, mindemellett aktív és játékos fajta.
Küllem és ápolási szükségletek
A vastag, vízálló bunda rendszeres kikefélést igényel. A lógó fülek szinte gyűjtik a nedvességet és a szennyeződéseket, ezért gyakran kell átvizsgálni és kitisztítani, csak így kerülhetők el a fertőzések.
Mozgás
A növekedésben levő newfiet nem szabad túlterhelni, mivel a csontok és az izomzat terhelése visszafordíthatatlan károsodásokhoz vezethet.
Felnőtt kortól a rendszeres mozgás alapvető szükséglet. Szereti a vizet, az úszás pedig kifejezetten jó és egészséges mozgásforma. Imád játszani bárkivel, aki készen áll egy kis játékra.
Nevelés
A newfie érzékeny lelkű fajta. A jutalmazáson és dicséreten alapuló nevelés a célravezető, nagyon rosszul tolerálja a durva módszereket, kemény szavakat. Mivel családjához ragaszkodik, már apró kölyökkortól szocializálni kell, nehogy túlzott bizalommal forduljon idegenek felé is.
Szereti, ha a világ felfedezése során a figyelem ráirányul, emiatt kiváló kiállítási kutya is lehet.
Etetés
Az újfoundlandi nagyszerű étvággyal bír, éppen ezért érdemes kiváló minőségű táppal etetni. Amint eléri a felnőttkort, már közel sem igényel akkora adag ételt, mint amekkorára a méretét tekintve bárki gondolna. A szükséges mennyiség nem több, mint amennyi egy labrador igénye. Ha sokat iszik, erősen nyáladzik.