Adatok
| Származási hely: | Szibéria |
|---|---|
| Magasság: |
kan 53.00-59.00 cm
szuka 51.00-56.00 cm |
| Súly: |
kan 20.00-27.00 kg
szuka 16.00-22.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, közepesen hosszú, egyenes, puga fedőszőrrel és puha, sűrű aljszőrrel. |
| Szín: | Minden szín, a feketétől a tiszta fehérig. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Észak-kelet- Ázsia csukcsi törzse tenyésztett husky kutyákat, mégpedig már az ősidők óta. A feladatuk a szánok húzása, a rénszarvasok vadászata volt.
Hosszú évszázadokon át - egészen a XIX. századig - a csukcsik híresek voltak kutyáikról, melyek képesek voltak hihetetlen távolságokon át húzni a nehéz szánokat. Mivel a törzs nem vándorló, hanem letelepedett életmódot folytatott, nagy távolságokra kellett eljutniuk, hogy a tengeri emlősök vadászatával biztosítsák az élelmezést – úgy az emberekét, mint a kutyákét. Az ideális a kisméretű szánhúzó eb volt, az, amelyik kevés élelemmel is jól tudott dolgozni. Ezek a kitartó állatok képesek voltak az elejtett vadat nagy távolságon is viszonylag jó tempóban vonni magukkal.
A fajta, melyet először szibériai csukcsi néven ismertek, 1909-ben jutott el az Egyesült Államokba. A Bering-szoroson keresztül jutott át Szibériából kerültek Alaszkába, ahol ugyanúgy munkakutyák voltak, mint őshazájukban.
Házi kedvencként 1925-től lett népszerű, amikor is a None-i diftéria járvány legyőzésében betöltött szerepe miatt híressé vált.
A járvány kitörésekor a legközelebbi hely, ahol szérumot be lehetett szerezni, 965,6 kilométernyire volt. Három csapatnyi huskyt fogtak a szán elé, ők juttatták el a szérumot a járhatatlan utakon a városba,megmentve ezzel nagyon sok ember életét. Ez volt az első alkalom, hogy az amerikai emberek a fajtáról hallottak, és természetesen azonnal szívükbe fogadták a kitartó kutyákat.
A szánhúzó csapat vezérkutyája egy Balto nevű eb volt, a szobra ma New York-ban, a Central Park-ban áll. Bár ez az emlékmű egyetlen kutyát ábrázol, valójában a dicsőség minden egyes ebé, amely részt vett a misszióban.
A második világháború során új lendületet kapott a fajta népszerűsége, amikor is az amerikai hadsereg kereső- és mentőkutyaként alkalmazta a sarkköri területeken. A háború után töretlen maradt közkedveltsége, köszönhetően a népszerű szánhúzó versenyeknek.
Eredet és történet
Észak-kelet- Ázsia csukcsi törzse tenyésztett husky kutyákat, mégpedig már az ősidők óta. A feladatuk a szánok húzása, a rénszarvasok vadászata volt.
Hosszú évszázadokon át - egészen a XIX. századig - a csukcsik híresek voltak kutyáikról, melyek képesek voltak hihetetlen távolságokon át húzni a nehéz szánokat. Mivel a törzs nem vándorló, hanem letelepedett életmódot folytatott, nagy távolságokra kellett eljutniuk, hogy a tengeri emlősök vadászatával biztosítsák az élelmezést – úgy az emberekét, mint a kutyákét. Az ideális a kisméretű szánhúzó eb volt, az, amelyik kevés élelemmel is jól tudott dolgozni. Ezek a kitartó állatok képesek voltak az elejtett vadat nagy távolságon is viszonylag jó tempóban vonni magukkal.
A fajta, melyet először szibériai csukcsi néven ismertek, 1909-ben jutott el az Egyesült Államokba. A Bering-szoroson keresztül jutott át Szibériából kerültek Alaszkába, ahol ugyanúgy munkakutyák voltak, mint őshazájukban.
Házi kedvencként 1925-től lett népszerű, amikor is a None-i diftéria járvány legyőzésében betöltött szerepe miatt híressé vált.
A járvány kitörésekor a legközelebbi hely, ahol szérumot be lehetett szerezni, 965,6 kilométernyire volt. Három csapatnyi huskyt fogtak a szán elé, ők juttatták el a szérumot a járhatatlan utakon a városba,megmentve ezzel nagyon sok ember életét. Ez volt az első alkalom, hogy az amerikai emberek a fajtáról hallottak, és természetesen azonnal szívükbe fogadták a kitartó kutyákat.
A szánhúzó csapat vezérkutyája egy Balto nevű eb volt, a szobra ma New York-ban, a Central Park-ban áll. Bár ez az emlékmű egyetlen kutyát ábrázol, valójában a dicsőség minden egyes ebé, amely részt vett a misszióban.
A második világháború során új lendületet kapott a fajta népszerűsége, amikor is az amerikai hadsereg kereső- és mentőkutyaként alkalmazta a sarkköri területeken. A háború után töretlen maradt közkedveltsége, köszönhetően a népszerű szánhúzó versenyeknek.
Egészség
Átlagéletkora 10-14 év.
Szibériai huskyknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: szaruhártyában megjelenő homály, epilepszia, csípőízületi diszplázis, pajzsmirigy alulműködés, juvenile cataract (fiatal kori szürkehályog), degeneratív ízületi megbetegedés, PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar).
Személyiség
A husky mókás, barátságos, kedves, élénk és igencsak társaságkedvelő fajta. Kölyökként játékos és csintalan, felnőttként jóval méltóságteljesebb és tartózkodóbb.
Arra tenyésztették, hogy falkában éljen és dolgozzon, így nem szeret egyedül lenni. Igen jól kijön a gyerekekkel és más kutyákkal, de kisebb állatokkal szemben könnyen felébred ragadozó ösztöne. A hangja sokkal inkább üvöltésre, mintsem ugatásra hasonlít.
Küllem és ápolási szükségletek
A husky szőrzete nem igényel túl nagy figyelmet, kivéve a vedlési időszakot, amikor teljes aljszőrét ledobja. Ebben az időszakban naponta át kell kefélni és fésülni a bundát. A szőrzet egyébként teljes mértékben öntisztuló.
Mozgás
A husky élete és munkája évszázadokon át a fáradhatatlan futás volt, hosszú távon, a szánt húzva. Érthető módon a mozgás iránti igény veleszületett tulajdonság. Nagy területre van szüksége, ahol kedvére futhat, ha ez nem áll rendelkezésre, a napi rendszeres mozgatás kiemelten szükséges.
Nevelés
A huskyt arra tenyésztették, hogy a szán előtt futva egymaga hozzon döntéseket. Szeret kis állatokra vadászni. Emiatt állandó és következetes nevelést igényel, különösen, ha a gazda szeretné elereszteni néha a pórázról kedvencét. Intelligens és barátságos, de néha makacs, és csak akkor engedelmeskedik a parancsnak, ha jónak látja.
Pozitív megerősítéssel, következetességgel, türelemmel jó eredményt lehet elérni, de a gazdának meg kell értenie, és el kell fogadnia kedvence jellegzetes szánhúzó karakterét.
Etetés
Sokkal kisebb a táplálékigénye, mint a hasonló méretű fajtáknak, de fontos, hogy a eledele kiváló minőségű és korának megfelelő legyen.
A galériában fellelhető fotók között ©Alexey Kalashnikov© képei is szerepelnek.