Adatok
| Származási hely: | Skócia |
|---|---|
| Magasság: |
kan 76.00-81.00 cm
szuka 71.00- cm |
| Súly: |
kan 38.00-50.00 kg
szuka 34.00-43.00 kg |
| Szőrzet: | Durva, bozontos, sűrű, testhez simuló szőrzet, jellegzetes szakállal és bajusszal. |
| Szín: | Sötétszürke, szürkéskék, őzvörös, sárga. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Az arisztokratikus és méltóságteljes megjelenésű skót szarvas agár olyan ősi eredetű, hogy múltja elveszett az idők homályában. A fajtáról szóló első leírás a John Caius által 1570-ben kiadott De Canibus Britannicis című, Anglia kutyafajtáit összefoglaló műben található. I. Erzsébet királynő orvosa igen sok különbözőséget sorolt fel a fellehető egyedek tekintetében, de azt határozottan állította, hogy a nagyobb méretűek kifejezetten a nagyobb vadak vadászatára alkalmasak, akár szarvasra, vagy őzre. Leírása arra utal, hogy a skót szarvasagár eredetileg a greyhound egy típusa volt, mely nagyobb és erősebb lévén nagyobb állatokra vadászott, szőrzete pedig ellenállt szülőföldje időjárási viszontagságainak.
A skót szarvas agár névvel először a XVI. századi leírásokban lehet találkozni. Nagyra értékelték már ekkor is gyorsaságát, erejét, vadászati képességeit, így olyan szabályokat hoztak, hogy earl-i rang alatt senki nem birtokolhatott ilyen kutyát. Ám a XVIII. századra több összetevő miatt is hanyatlásnak indult a korábbi népszerűség. A vadászok elkezdtek lőfegyvereket használni, a birtokokat bekerítették, megfogyatkoztak a híres skót klánok is, a nagyvadak pedig eltűntek, és bizony majdnem eltűnt a skót szarvas agár is.
Az 1700-as évek végére, 1800-as évek elejére a fajta majdnem kihalt. Szerencsére 1825 táján egy testvérpárnak, Archibald és Duncan McNeill-nek sikerült nekikezdenie a fajta megmentésének. Mikor Viktória királynő a skót szarvas agár lelkes híve lett, a kutyák népszerűsége rohamosan növekedni kezdett. Ám szerencséje a második világháború után ismét elhagyta, hiszen sok angliai és skóciai birtok megszűnt. A háború élelmiszerhiánya kemény csapás mért ezekre a nagy kutyákra, sok gazdának kellett elaltatásuk mellett döntenie.
Szerencsére napjainkban a fajta tenyésztése stabil, népszerűsége fokozatosan növekszik. Ezzel együtt tény, hogy ma már inkább kedvencként, mintsem vadászként tartják őket.
Eredet és történet
Az arisztokratikus és méltóságteljes megjelenésű skót szarvas agár olyan ősi eredetű, hogy múltja elveszett az idők homályában. A fajtáról szóló első leírás a John Caius által 1570-ben kiadott De Canibus Britannicis című, Anglia kutyafajtáit összefoglaló műben található. I. Erzsébet királynő orvosa igen sok különbözőséget sorolt fel a fellehető egyedek tekintetében, de azt határozottan állította, hogy a nagyobb méretűek kifejezetten a nagyobb vadak vadászatára alkalmasak, akár szarvasra, vagy őzre. Leírása arra utal, hogy a skót szarvasagár eredetileg a greyhound egy típusa volt, mely nagyobb és erősebb lévén nagyobb állatokra vadászott, szőrzete pedig ellenállt szülőföldje időjárási viszontagságainak.
A skót szarvas agár névvel először a XVI. századi leírásokban lehet találkozni. Nagyra értékelték már ekkor is gyorsaságát, erejét, vadászati képességeit, így olyan szabályokat hoztak, hogy earl-i rang alatt senki nem birtokolhatott ilyen kutyát. Ám a XVIII. századra több összetevő miatt is hanyatlásnak indult a korábbi népszerűség. A vadászok elkezdtek lőfegyvereket használni, a birtokokat bekerítették, megfogyatkoztak a híres skót klánok is, a nagyvadak pedig eltűntek, és bizony majdnem eltűnt a skót szarvas agár is.
Az 1700-as évek végére, 1800-as évek elejére a fajta majdnem kihalt. Szerencsére 1825 táján egy testvérpárnak, Archibald és Duncan McNeill-nek sikerült nekikezdenie a fajta megmentésének. Mikor Viktória királynő a skót szarvas agár lelkes híve lett, a kutyák népszerűsége rohamosan növekedni kezdett. Ám szerencséje a második világháború után ismét elhagyta, hiszen sok angliai és skóciai birtok megszűnt. A háború élelmiszerhiánya kemény csapás mért ezekre a nagy kutyákra, sok gazdának kellett elaltatásuk mellett döntenie.
Szerencsére napjainkban a fajta tenyésztése stabil, népszerűsége fokozatosan növekszik. Ezzel együtt tény, hogy ma már inkább kedvencként, mintsem vadászként tartják őket.
Egészség
Átlagéletkora 8-11 év.
Skót szarvas agaraknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, daganatok, szívproblémák, pajzsmirigy alulműködés, gennyes méhgyulladás.
Személyiség
A skót szarvas agár a nyugalom, a szelídség, az elegancia, a méltóság és a csendes odaadás megtestesítője. Bár kiváló vadász, nem jelzőkutya, mivel túl udvarias és jószívű ahhoz, hogy megtámadja a betolakodót.
Kölyökként igen élénk és eleven, ám felnőtt korában kifejezetten egy helyben ülő. Imád szunyókálni, persze ha túl van a napi sétaadagján.
Hűséges a családjához, kiváló társ a gyerekek számára. Aki igazán ismeri ezt a fajtát, az mélységes csodálattal adózik az ég legtökéletesebb teremténye előtt – ahogy azt Sir Walter Scott megfogalmazta.
Küllem és ápolási szükségletek
A skót szarvas agár nem túl sok ápolást igényel. Egy alapos átkefélés, heti egy-két alkalommal pont elég. Vannak gazdák, akik a pofa és a fülek dúsabb szőrzetét megritkítják.
Mozgás
A skót szarvas agárnak sok mozgásra van szüksége – legyen az hosszú séta vagy kocogás. A növekedés időszakában nem szabad hagyni, hogy a kutya túl sokat mozogjon, mert az megterheli a növekedésben levő izmokat és ízületeket, ugyanakkor a gyors növés miatti koordinálatlan mozgás sérülésekhez vezethet.
Bár igen hasznos dolog engedni, hogy a kutya kiszaladja magát, ügyelni kell, nehogy elvesszen, ugyanis vadászösztöne messzire vezetheti.
Az agárversenyzés speciális felkészítést igényel, de kiváló lehet ennek a fajtának.
Nevelés
A skót szarvas agár gyakorta túl lassú ahhoz, hogy engedelmeskedjen a parancsoknak. Könnyen elunja az órákat, ha azokat túl hosszúnak, vagy megerőltetőnek találja. Mindemellett szeret gazdája kedvére tenni, ezért érdemes a gyakorlásokat, a nevelési időszakokat rövidre fogni, és megtalálni, mi az, amivel motiválható, legyen az étel vagy játék.
Etetés
A skót szarvas agár vékony felépítésű fajta, de ez nem jelenti azt, hogy nincs jó étvágya. Kifejezetten jó evő, és szereti is a hasát.