Adatok
| Származási hely: | Portugália |
|---|---|
| Magasság: |
kan 50.00-58.00 cm
szuka 42.00-53.00 cm |
| Súly: |
kan 19.00-27.00 kg
szuka 16.00-22.00 kg |
| Szőrzet: | Két szőrtípus létezik, mind a kettő egyrétegű. A göndör szőrzet kompakt, hengeres csigákból áll és fénytelen. A hullámos változat laza hullámokból áll és enyhén fényes. |
| Szín: | Fekete, fehér, barna, valamint a fekete vagy barna fehérrel variálódva. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A portugál vízi kutya története érdekes és legendákkal átszőtt. Úgy tartják, hogy egészen a közép-ázsiai halászok mellett dolgozó kutyákig eredeztethető vissza származása, mégpedig a Kr. e. 700-as évekig.
Mindemellett hosszú évszázadokon át elengedhetetlen társa volt a portugál halászoknak, végig az ország hosszú tengerpartja mentén. A technika fejlődésével és a kereskedelem átalakulásával a fajta a kihalás szélére került.
Modernkori története egy csapatnyi elkötelezett, USA-beli tenyésztőnek köszönhető, akik alig tucatnyi kutyával kezdték a munkát, és azt a célt tűzték maguk elé, hogy nem csak újjáélesztik a fajtát, de elérik, hogy ismét ismert és elismert legyen.
A portugál vízi kutya feladata hosszú évszázadokon át az volt, hogy a halakat a halász hálója felé tereljék. Munkája volt még tárgyak elhozása a vízből, de szállított üzeneteket és tárgyakat is hajók, valamint a hajók és a tengerpart között. A legénység állandó és elismert tagjaként sokszor hosszú utakat tett meg a portugál hajókon, akár az izlandi partokig is, egy kis tőkehal reményében.
Portugál nyelven a neve cao de agua. A cao szó jelentése kutya, míg az agua annyit tesz „víz”. A fajta hatékonysága szempontjából mindig is kritikus volt a szőrzet minősége és a kutya mérete. Elég erősnek és keménynek kellett lennie, hogy a tajtékos tengerben is tudjon dolgozni és navigálni, míg a nem hulló, sűrű és vízálló bunda, valamint az úszóhártyás lábak melegen tartották akár a hideg vízben is. Jelenleg két szőrtípus ismert. Az egyik hosszabb és hullámos, a másik pedig göndör, mint az uszkáré.
Az Egyesült Államokba Anglia közvetítésével kerültek az első portugál vízi kutyák, bár mind a két országban még igen ritka fajtának minősültek. 1958-ban érkezett az első pár New York-ba, egy ritka kutyafajtákat bemutató rendezvényre. 1972-ben alakult meg az első fajtaklub a tengerentúlon, azóta is végzik áldozatos munkájukat a fajta érdekében, karöltve a portugál kennel klubbal.
Eredet és történet
A portugál vízi kutya története érdekes és legendákkal átszőtt. Úgy tartják, hogy egészen a közép-ázsiai halászok mellett dolgozó kutyákig eredeztethető vissza származása, mégpedig a Kr. e. 700-as évekig.
Mindemellett hosszú évszázadokon át elengedhetetlen társa volt a portugál halászoknak, végig az ország hosszú tengerpartja mentén. A technika fejlődésével és a kereskedelem átalakulásával a fajta a kihalás szélére került.
Modernkori története egy csapatnyi elkötelezett, USA-beli tenyésztőnek köszönhető, akik alig tucatnyi kutyával kezdték a munkát, és azt a célt tűzték maguk elé, hogy nem csak újjáélesztik a fajtát, de elérik, hogy ismét ismert és elismert legyen.
A portugál vízi kutya feladata hosszú évszázadokon át az volt, hogy a halakat a halász hálója felé tereljék. Munkája volt még tárgyak elhozása a vízből, de szállított üzeneteket és tárgyakat is hajók, valamint a hajók és a tengerpart között. A legénység állandó és elismert tagjaként sokszor hosszú utakat tett meg a portugál hajókon, akár az izlandi partokig is, egy kis tőkehal reményében.
Portugál nyelven a neve cao de agua. A cao szó jelentése kutya, míg az agua annyit tesz „víz”. A fajta hatékonysága szempontjából mindig is kritikus volt a szőrzet minősége és a kutya mérete. Elég erősnek és keménynek kellett lennie, hogy a tajtékos tengerben is tudjon dolgozni és navigálni, míg a nem hulló, sűrű és vízálló bunda, valamint az úszóhártyás lábak melegen tartották akár a hideg vízben is. Jelenleg két szőrtípus ismert. Az egyik hosszabb és hullámos, a másik pedig göndör, mint az uszkáré.
Az Egyesült Államokba Anglia közvetítésével kerültek az első portugál vízi kutyák, bár mind a két országban még igen ritka fajtának minősültek. 1958-ban érkezett az első pár New York-ba, egy ritka kutyafajtákat bemutató rendezvényre. 1972-ben alakult meg az első fajtaklub a tengerentúlon, azóta is végzik áldozatos munkájukat a fajta érdekében, karöltve a portugál kennel klubbal.
Egészség
Átlagéletkora 11-14 év.
Portugál vízikutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: Addison betegség (mellékvese alulműködés), follikuláris diszplázia (szőrhullást, kopaszodást okozó genetikai hátterű megbetegedés), csípőízületi diszplázia, cardiomiopathia (szívizom megbetegedés), PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), glikogén tárolási betegség.
Személyiség
A portugál vízi kutya, mely egész története során az embert szolgálta, kifejezetten intelligens fajta. Félelem nélkül veti magát akár a jeges vízbe is, ha el kell hozni egy hálót, vagy halakat kell abba terelnie. Addig nem fejezi be munkáját, amíg teljesen el nem végezte azt.
Gondolkodása önálló, képes minden helyzetben feltalálni magát, de az utasításoknak engedelmeskedik. Találékonyságán múlik a halász napi sikere, ahogy sokszor a kutya és gazdája élete is. A portugál vízi kutya mindemellett élénk és mókás kutya, mely kifejezetten szereti a gyerekeket és jól elvan más kutyákkal is. Ideális jelzőkutya, és mivel számára legfontosabb gazdája és családja, fokozottan figyel rájuk.
Küllem és ápolási szükségletek
Mind a két szőrtípus sok figyelmet igényel. Bár nem hullajtja szőrét ez a fajta, a rendszeres kikefélés és fésülés a hosszabb szőrzet esetében elengedhetetlen, ráadásul időnként trimmelni is kell.
A rövidebb, göndör bundát szintén fésülni és kefélni kell, valamint nyírni, lehetőleg minden hat hétben. A nyírásnak kétféle fazonja van, a retriever (mindenütt egyforma hosszúságú) és az oroszlán fazon (a hason, lábakon, farkon és pofán rövidebb, míg a mellkason, a toroktájon és farok végén hosszabb). A nyírást érdemes szakemberre bízni.
Mozgás
Mivel arra tenyésztették ki, hogy kemény vízi munkát végezzen akár álló nap, kitartása példaértékű. Rendszeres, és lehetőség szerint élénk mozgásra van szüksége. Nem lehet kérdés, hogy kedvenc mozgásformája az úszás, hiszen éltető eleme a víz. Érdemes csónakba ülni vele és apportírozó játékokat játszani – ettől igazán boldog és elégedett lesz. Mindig szüksége van teendőre, ráadásul imád játszani.
Nevelés
A portugál vízi kutya örül, ha segíthet, számára nincs lehetetlen. Emiatt örömmel veszi a nevelést és tanítást is. Ugyanakkor hajlamos arra, hogy maga hozzon döntéseket, esetenként felülbírálva gazdáját. Irányításra van szüksége, a nevelést pedig minél kisebb korban el kell kezdeni.
Pozitív megerősítésen alapuló neveléssel nagyon szoros kapcsolat alakulhat ki a kutya és gazdája között, és képes lesz szinte bármit elsajátítani.
A portugál vízi kutya kifejezetten eredményes lehet agility, obedience sportágakban, de akár vadászatban is. Minél többet dolgozhat, annál boldogabb.
Etetés
A portugál vízi kutya jó étvágyú fajta, éppen ezért a súlyára mindig ügyelni kell. Szüksége van az energiára, de érdemes ezt kiváló minőségű és korának megfelelő táppal, a javasolt adagokban biztosítani.